Ézsaiás próféta könyve

Fejezetek:

… 36 37 38 39 40 …   ⇤ ← 38 → ⇥

1. vers

Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

→ 2Kir 20,1; 2Krón 32,24

2. vers

Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz,

3. vers

és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.

→ 2Kir 18,3; Neh 13,14; Zsolt 106,4; 1Móz 17,1

4. vers

Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz:

5. vers

Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.

6. vers

Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.

7. vers

Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett:

8. vers

visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

9. vers

Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

10. vers

Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől.

→ Zsolt 9,14; Zsolt 102,25; Mt 16,18

11. vers

Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.

→ Zsolt 27,13; Zsolt 52,7; Zsolt 116,9

12. vers

Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az Úr életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

→ Jób 4,21; Jób 7,6; Jób 9,25; 2Kor 5,4; 2Pt 1,13

13. vers

Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

14. vers

Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam!

15. vers

Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére.

16. vers

Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!

→ 2Móz 15,26; Zsolt 104,29

17. vers

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.

→ 2Móz 34,7; Zsolt 32,5; Zsolt 119,71; Péld 20,30; Ézs 43,25; Ézs 44,22; Mik 7,18

18. vers

Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek.

→ 2Móz 13,14; Zsolt 6,6; Zsolt 30,10; Zsolt 78,4; Zsolt 88,11; Zsolt 115,17; Zsolt 145,4

19. vers

Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy.

→ 2Móz 10,2; 2Móz 13,14; 5Móz 4,9

20. vers

Megszabadított engem az Úr, pengessük hát a lantot az Úr házában egész életünkben!

21. vers

Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.

22. vers

Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66