Ézsaiás próféta könyve
23. fejezet
Tírusz és Szidón pusztulása
1. vers
Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nem maradt egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.
→
Ám 1,9;
Mt 11,21;
Lk 10,13;
Ez 26
2. vers
Némuljatok el, tengerpart lakói, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert,
3. vers
a nagy vizeket! A Síhór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, és ő volt a népek vásártere.
4. vers
Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat!
5. vers
Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak.
6. vers
Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, tengerpart lakói!
7. vers
Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék?
8. vers
Kicsoda döntött így a koronás Tíruszról, melynek kereskedői vezérek, és kalmárjait tisztelik a földön?
→
Jel 18,23
9. vers
A Seregek Ura döntött így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön.
→
Ézs 2,11;
Ez 28,1
10. vers
Műveld meg földedet, Tarsís leánya, mint a Nílus völgyét, mert nincs többé kikötő!
11. vers
Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr, megrendítette a királyságokat; elrendelte Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit.
12. vers
Ezt mondta: Nem fogsz többé vigadni, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj csak át Ciprusra, ott sem lelsz nyugalmat!
13. vers
Íme, a káldeusok országa! Még nem is létezett ez a nép, mikor Asszíria kiépítette Tíruszt a hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, romhalmazzá tette!
14. vers
Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek!
16. vers
Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád!
17. vers
Hetven év múlva az Úr meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén.
→
Jer 46,25;
Jer 49,6;
Ez 29,13
18. vers
De keresete és bére egyszer még az Úr szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizgessék, hanem azoké lesz ez a kereset, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözhessenek.
→
Zsolt 132,15;
Ézs 18,7;
Ézs 45,14;
Ézs 60,4;
Hag 2,7;
Jel 21,24
Könyvek
