Ézsaiás próféta könyve
17. fejezet
Jövendölés Arám és Izráel ellen
1. vers
Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék.
→
Jer 49,23;
Ám 1,3
2. vers
Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul.
3. vers
Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek Ura.
→
2Kir 16,9
4. vers
Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik.
5. vers
Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat.
→
Jóel 4,12;
Mt 13,30;
Jel 14,14
6. vers
Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az Úr, Izráel Istene.
→
3Móz 19,9;
Ézs 24,13
7. vers
Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét.
8. vers
Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat.
9. vers
Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek,
11. vers
még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom!
13. vers
Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar.
→
Jób 21,18;
Zsolt 1,4;
Zsolt 35,5
Könyvek
