Ézsaiás próféta könyve

Fejezetek:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

1. vers

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.

→ Zsolt 18,1; Zsolt 46,2; Zsolt 125,1

2. vers

Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt!

→ Zsolt 24,7; Zsolt 118,19; Ézs 51,11; Jel 22,14

3. vers

Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.

→ Zsolt 91,9; Zsolt 111,8; Zsolt 112,6; Fil 4,7

4. vers

Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!

→ 5Móz 32,4; Zsolt 62,9

5. vers

Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja.

→ 1Sám 2,3; Ézs 2,11; Ézs 25,12; Lk 12,32

6. vers

Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei.

7. vers

Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.

→ Péld 3,6; Péld 11,5

8. vers

Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

9. vers

Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.

→ Zsolt 42,2; Zsolt 63,7; Zsolt 77,3; Zsolt 119,62

10. vers

Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.

→ Róm 1,21; Róm 2,4

11. vers

Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.

→ 5Móz 32,22; Zsolt 18,10; Zsolt 21,9; Zsolt 50,3; Zsolt 97,3; Ézs 9,6; Ézs 37,32; Zsid 10,27

12. vers

Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.

→ 4Móz 6,26; 4Móz 25,12; Bír 6,24; Ézs 9,5; Mik 5,4; Ef 2,14

13. vers

Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.

14. vers

A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!

15. vers

Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.

→ Ézs 49,19; Ézs 54,1; Ézs 62,4

16. vers

Uram, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket.

→ Hós 5,15

17. vers

Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.

→ Ézs 13,8; Ézs 21,3; Jn 16,21; Jel 12,2

18. vers

Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.

19. vers

De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

→ Ézs 25,8; Ez 37,1; Dán 12,2; Lk 20,38; Jn 11,25; 1Kor 15,19; Ef 5,14; 1Thessz 4,16

20. vers

Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja!

→ Mt 6,6

21. vers

Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.

→ 1Móz 4,10; Jób 16,18; Ez 24,6; Jel 18,24

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66