Ézsaiás próféta könyve
6. fejezet
Ézsaiás elhívatása
2. vers
Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült.
→
1Kir 22,19;
Ez 1,4;
Jel 4,8
3. vers
Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!
5. vers
Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!
→
2Móz 33,20;
Bír 13,22;
Jak 3,2
6. vers
Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
7. vers
Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.
→
Jer 1,9;
Dán 10,16
8. vers
Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!
9. vers
Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
→
Jer 5,21;
Mt 13,13;
Jn 12,40;
ApCsel 28,26;
Róm 11,8;
5Móz 29,3;
Ézs 42,20
10. vers
Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.
11. vers
Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak és lakatlanok nem lesznek a városok, a házak elhagyatottá nem lesznek, a föld pedig pusztává nem válik.
12. vers
Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.
13. vers
Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!
→
Ézs 4,3;
Ézs 7,3;
Ézs 10,21;
Ám 5,3
Könyvek
