Ézsaiás próféta könyve

24. fejezet

Fejezetek:

Isten ítéletet tart a világ fölött

Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit.

Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós.

3. vers

Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. – Az Úr jelentette ki ezt az igét.

4. vers

Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt.

5. vers

Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget.

→ 1Móz 3,7; 1Móz 4,11; 3Móz 26,15; Ez 5,6

6. vers

Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, úgyhogy csak kevés ember marad.

→ 4Móz 35,33; 5Móz 28,15; Zsolt 106,38; Jer 11,3

7. vers

Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak.

8. vers

Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó.

→ Ézs 16,10; Jóel 1,10; Jel 18,22

9. vers

Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza.

→ Jer 7,34; Jer 16,9

10. vers

Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni.

11. vers

Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság.

→ Ám 8,10

12. vers

Pusztán maradt a város, romhalmaz áll a kapu helyén.

13. vers

Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek.

→ Ézs 17,6; Jer 6,9; Mik 7,1

14. vers

Azok hangosan ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől:

15. vers

Dicsérjétek ezért Keleten az Urat, az Úrnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein!

→ Ézs 42,10; 2Thessz 1,12

16. vers

A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók!

→ Ézs 15,5; Ézs 21,2

17. vers

Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója!

→ 1Móz 7,11; Zsolt 82,5; Zsolt 104,5; Péld 8,29; Jer 48,43; Ám 5,19; Lk 21,35

18. vers

Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki a veremből kimászik, kelepcébe jut. Megnyílnak odafönn az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai.

19. vers

Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld!

→ Lk 21,25; 2Pt 3,10

20. vers

Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

21. vers

Azon a napon megbünteti az Úr az ég seregeit odafönn a magasságban, és a föld királyait a földön.

→ Zsolt 82,1; Jer 46,25; Ef 2,2; Ef 6,12

22. vers

Összegyűjtik őket, ahogy a foglyokat gyűjtik a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket.

→ Jer 38,6; 1Pt 3,19; 2Pt 2,4; Júd 1,6; Jel 20,1

23. vers