Mikeás próféta könyve
7. fejezet
Panasz a nép romlottsága miatt
1. vers
Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott.
2. vers
Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra.
→
Ézs 57,1;
Zsolt 12,2
3. vers
Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket.
4. vers
Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön még számodra az ítélet napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar!
5. vers
Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz!
→
Jer 9,3
6. vers
Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is az ellensége.
→
Mt 10,21
Reménység a nyomorúság idején
7. vers
De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!
8. vers
Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.
→
Zsolt 27,1;
Abd 1,12
9. vers
Viselnem kell az Úr haragját, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában.
10. vers
Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az Úr, a te Istened? Saját szememmel látom majd, hogy összetapossák, akár az utca sarát!
→
Zsolt 42,4;
Zsolt 79,10;
Jóel 2,17
11. vers
Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ.
→
Ézs 61,4
12. vers
Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át,
→
Ézs 19,23
13. vers
bár puszta volt az ország lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen.
14. vers
Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben!
→
4Móz 23,9
15. vers
Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból.
16. vers
Látják majd ezt a népek, és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek,
17. vers
port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az Úrhoz, és félnek majd tőled is.
→
Zsolt 18,46;
Zsolt 72,9;
Ézs 49,23
18. vers
Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.
→
2Móz 34,6;
Zsolt 103,3
19. vers
Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja!
Könyvek
