Ézsaiás próféta könyve
42. fejezet
Az Úr szolgája szelíd és szabadító
1. vers
Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.
→
Mt 3,17;
Mt 12,17;
Mk 1,11
2. vers
Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.
4. vers
Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.
→
Ézs 51,5
5. vers
Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak:
→
Ézs 40,22;
Zsolt 104,2;
ApCsel 17,25
6. vers
Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.
→
Ézs 49,6;
Jer 50,5;
Mt 5,14;
Lk 2,32;
Jn 8,12;
ApCsel 26,23
10. vers
Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld határáig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a szigetek és lakóik!
→
Zsolt 33,3;
Zsolt 40,4;
Zsolt 96,1;
Zsolt 98,1;
Jel 5,9;
Jel 14,3
11. vers
Zengjen a puszta és városai, a falvak, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók, a hegytetőkön is kiáltozzanak!
Izráel nem értette Istenét
14. vers
Sokáig hallgattam, némán türtőztettem magam. De most zihálva nyögök és lihegek, akár egy szülő asszony.
15. vers
Pusztává teszek hegyet és halmot, kiszárítok rajtuk minden zöld növényt. A folyókon gázlókat készítek, és kiszárítom a mocsarakat.
16. vers
A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el!
→
Ézs 40,3;
Jer 2,6;
ApCsel 26,18
18. vers
Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok!
→
5Móz 4,32;
5Móz 29,1;
5Móz 32,28;
Ézs 6,9;
Ézs 43,8;
Ézs 53,1;
Jer 5,21;
Ez 12,2
19. vers
Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. vers
Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál.
22. vers
Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan, és börtönbe vannak zárva. Kirabolták őket, és nem volt szabadító, kifosztották őket, és nem mondta senki: Add vissza!
→
Ézs 42,7;
Ézs 49,9;
Ézs 61,1
23. vers
Ki ügyel erre közületek, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?
24. vers
Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják Izráelt? Vajon nem az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.
25. vers
Ezért zúdította rá haragjának hevét és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg.
Könyvek
