Ézsaiás próféta könyve

30. fejezet


Fejezetek:


Egyiptom nem ad segítséget


1. vers

Jaj a pártütő fiaknak – így szól az Úr –, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!

2Kir 18,21; Ézs 1,2; Ézs 31,1; Jer 2,36; Jer 37,7; Ez 17,15


2. vers

Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában.


3. vers

De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültetek!


4. vers

Bár vezetői voltak már Cóanban, és követei Hánészig jutottak,


5. vers

mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz.


6. vers

Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek,

5Móz 8,15; Ézs 14,29


7. vers

Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt így: Rahab, a tehetetlen!

Zsolt 89,11; Ézs 51,9


Isten megbünteti az engedetleneket


8. vers

Most pedig menj, és írd föl a szemük láttára egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként!

Ézs 8,1


9. vers

Bizony, engedetlen nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására.

Ézs 1,2; Jer 3,25; Ez 2,3


10. vers

Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!

1Kir 22,13; Jer 23,17; Jer 38,4; Ám 2,12; Mik 2,6


11. vers

Térjetek le az útról, hagyjátok el a helyes ösvényt; hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!

Jób 21,14; ApCsel 19,9


12. vers

Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok,


13. vers

azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet.

Zsolt 62,4


14. vers

Darabokra törik, mint az agyagkorsó, melyet kíméletlenül összetörtek úgy, hogy darabjai között nem lehet találni akkora cserepet, amivel a tűzhelyről parazsat lehetne venni, vagy a tócsából vizet lehetne meríteni.


15. vers

Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok,

2Móz 14,14; Ézs 7,4; Ézs 28,16


16. vers

inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!


17. vers

Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon.

3Móz 26,36; 5Móz 28,25; 5Móz 32,30; Ézs 1,8


18. vers

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Zsolt 2,12; Zsolt 34,9; Péld 16,20


Isten megkegyelmez népének


19. vers

Ne sírj többé, Sion népe, Jeruzsálem lakója! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.

1Kir 8,28; Zsolt 4,4; Ézs 65,24; 1Jn 5,14


20. vers

És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat.

1Kir 18,4; 1Kir 22,27; Ez 4,9


21. vers

Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!

5Móz 5,29; Zsolt 25,4; Péld 4,27


22. vers

Tisztátalannak fogod tartani az ezüsttel bevont bálványaidat és az arannyal borított istenszobraidat. Kihajítod azokat, mint valami undorító dolgot, ezekkel a szavakkal: Ki innen veletek!

Ézs 2,20; Ézs 31,7; 5Móz 7,25


23. vers

Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földed, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon.

3Móz 26,3; 5Móz 28,1


24. vers

Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak majd eléjük.


25. vers

Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok.

Ézs 2,15; Ez 47,1; Jóel 4,18; Jel 22,1


26. vers

Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.

Ézs 60,19; Jel 21,23


Isten megszabadítja népét Asszíriától


27. vers

Maga az Úr jön a távolból, haragja lángol, egyre emelkedik, méltóságteljesen. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz,

Zsolt 29,7; Zsolt 50,3; Zsolt 97,3


28. vers

lehelete olyan, mint az áradó patak, amely az ember nyakáig ér. Szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába.

Ézs 8,8; Ézs 37,29; Jer 15,7; Ez 5,2; Mt 3,12


29. vers

Akkor majd úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívből örvendeztek majd, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett az Úr hegyére, Izráel Kősziklájához érkezik.

5Móz 16,14; Zsolt 122,4; Zsolt 150,3


30. vers

Fölmorajlik az Úr fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben.


31. vers

Asszíria megretten az Úr szavától, aki bottal sújt le rá!


32. vers

Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az Úr, dob és citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene.

2Móz 15,20; 2Kir 19,35; Zsolt 68,26; Ézs 10,5


33. vers

Mert régóta készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre készítve, bőven van tűz is, fa is. Az Úr lehelete úgy lobbantja lángra, mint egy kénköves patakot.

1Kir 18,38; Jel 19,20; Jel 20,14; Jel 21,8

Fejezetek:


Könyvek