Ézsaiás próféta könyve
10. fejezet
A gonosz vezetők ítélete
1. vers
Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.
→
Ézs 5,20
2. vers
Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.
→
Ám 2,6;
Mik 2,9
3. vers
De mit csináltok majd az ítélet napján, amikor megjön a távolból a pusztulás? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?
→
Mik 7,4;
1Pt 2,12
4. vers
Aki nem térdel a foglyok közé, a legyilkoltak között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
Isten megalázza a gőgös Asszíriát
5. vers
Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje!
6. vers
Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt raboljon, prédát szerezzen, és eltapossa, mint az utca sarát.
9. vers
Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpád? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz?
10. vers
Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,
11. vers
ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival is.
12. vers
De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését.
13. vers
Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.
14. vers
Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogy megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg én az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.
15. vers
Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Hát henceghet a fűrész azzal szemben, aki őt húzza? Mintha a bot akarná azt suhogtatni, aki őt fölvette, és a vessző fölvenni az embert!
→
Ézs 10,5;
Ézs 45,9;
Jer 18,6;
Róm 9,20
16. vers
Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát Asszíria kövérjeire, és dicsősége alatt láng lobban majd fel, tűznek lobogása.
17. vers
Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt.
→
5Móz 4,24;
Zsid 12,29
18. vers
Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná.
19. vers
Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.
A maradék megtérése és szabadulása
20. vers
Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.
22. vers
Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.
23. vers
Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.
→
Ézs 28,22
24. vers
Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.
25. vers
Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.
27. vers
Azon a napon lekerül terhe válladról, igája leszakad nyakadról. Elvonul Samária mellett,
28. vers
Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését.
29. vers
Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül.
→
1Sám 10,26
30. vers
Sikolts hangosan, Gallím leánya, figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót!
→
Jer 1,1
31. vers
Madméná elmenekült, Gébím lakói elrejtőztek.
32. vers
Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját.
→
1Sám 21,2
34. vers
Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!
Könyvek
