Ézsaiás próféta könyve

capítulo 10

Capítulos:

A gonosz vezetők ítélete

Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.

Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.

→ Ám 2,6; Mik 2,9

verso 3

De mit csináltok majd az ítélet napján, amikor megjön a távolból a pusztulás? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?

→ Mik 7,4; 1Pt 2,12

verso 4

Aki nem térdel a foglyok közé, a legyilkoltak között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

Isten megalázza a gőgös Asszíriát

verso 5

Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje!

verso 6

Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt raboljon, prédát szerezzen, és eltapossa, mint az utca sarát.

verso 7

De ő nem így képzeli, ő maga nem így gondolkodik, mert szíve vágya az, hogy pusztítson, és minél több nemzetet ki akar irtani.

→ 2Kir 18,19; Ézs 10,12; Jer 50,29; Zak 1,15

verso 8

Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e?

→ 2Kir 16,9; 2Kir 18,32; Ézs 36,18

verso 9

Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpád? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz?

verso 10

Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,

verso 11

ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival is.

verso 12

De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését.

verso 13

Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.

verso 14

Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogy megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg én az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.

verso 15

Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Hát henceghet a fűrész azzal szemben, aki őt húzza? Mintha a bot akarná azt suhogtatni, aki őt fölvette, és a vessző fölvenni az embert!

→ Ézs 10,5; Ézs 45,9; Jer 18,6; Róm 9,20

verso 16

Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát Asszíria kövérjeire, és dicsősége alatt láng lobban majd fel, tűznek lobogása.

verso 17

Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt.

→ 5Móz 4,24; Zsid 12,29

verso 18

Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná.

verso 19

Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.

A maradék megtérése és szabadulása

verso 20

Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.

verso 21

A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.

→ Ézs 6,13; Ézs 11,11; Ézs 28,5; Róm 9,27; Róm 11,5

verso 22

Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.

verso 23

Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.

→ Ézs 28,22

verso 24

Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.

verso 25

Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.