Ézsaiás próféta könyve

2. fejezet


Fejezetek:


A béke korszaka


1. vers

Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:


2. vers

Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép.

Ézs 19,23; Jer 3,17; Mik 4,1; Zak 14,10; Jel 21,10


3. vers

Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.

Zak 8,20; Jn 4,23


4. vers

Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.

Zsolt 46,10; Ézs 9,3; Ézs 11,1


5. vers

Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!

Jn 8,12; 1Jn 1,7


Isten elítéli a bálványimádókat


6. vers

Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak.

5Móz 18,10; Mik 5,9


7. vers

Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma.

Zsolt 33,17; Ézs 31,1


8. vers

Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak.

Zsolt 115,4; Zsolt 135,15


9. vers

Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik.


10. vers

Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől!

Bír 6,2; Lk 23,30; 2Thessz 1,9; Jel 6,15


11. vers

Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.


12. vers

Mert jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia;

Ézs 13,6; Ez 30,3; Ám 5,18; Zof 1,14


13. vers

a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, a Básán minden tölgyfája ellen;


14. vers

minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen,


15. vers

minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen,


16. vers

minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen.


17. vers

Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.

Ézs 2,11


18. vers

A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.


19. vers

Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.


20. vers

Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.

Ézs 30,22; Ézs 31,7


21. vers

Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.


22. vers

Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?

1Móz 2,7; Zsolt 104,29; Zsolt 118,8

Fejezetek:


Könyvek