Szent Lukács evangéliuma
capítulo 21
verso 1
eltekinte kedig, és látá azokat a gazdagokat, kik az ő ajándékukat bocsátják vala a perselybe.
verso 2
láta kedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két kicsiny pénzeket bocsátna oda,
verso 3
és monda. bizony mondom nektek, hogy ez szegény asszony mindennél többet vete oda,
verso 4
mert mindnyájan abból vetének, ami nekik felettébb vala, de ez, az ő fogyatkozásából minden marháját, ami vala, oda bocsátá az Isten ajándékai közé.
verso 5
és mikoron nékik szólnának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal ékesíttetett volna meg, mondá:
verso 6
ezeket, melyeket láttok, jönnek oly napok, melyekbe kő kövön nem hagyattatik, hogy meg ne rontatnék.
verso 7
megkérdék őtet az ő tanítványai mondván: Mester, mikoron lesznek ezek? és mi jele, mikoron megkezdnek lenni?
verso 8
monda nekik: lássátok, hogy meg ne csalassatok, mert sokan jönnek én nevembe mondván, hogy ők volnának a Krisztus, és az idő elközelgetett volna, de ne menjetek azok után!
verso 9
mikoron kedig hallandotok hadakat és háborúságokat, ne rettenjetek meg! mert szükség, hogy ezek először meglegyenek, de még nem mindjárást vége leszen.
verso 10
akkoron mond vala nekik: feltámad nép más nép ellen, és ország ország ellen,
verso 11
és nagy földindulások lesznek helyeken. döghalálok, éhségek, rettenetességek, és az mennyországból nagy jelek lesznek.
verso 12
de mindezeknek előtte, vetik tirátok az ő kezeiket, és háborgatnak titeket elárulván az ő tanácsházukra és tömlöcükre. és vonszanak a királyok és fejedelmek eleibe az én nevemért.
verso 13
ezek kedig mind tanúbizonyságul történnek nektek.
verso 14
azért helyheztessétek a ti szívetekbe, hogy nem szükség leszen elől meg meggondolnotok, mit feleljetek.
verso 15
mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek nem mondhatnak ellene, sem állhatnak azok mindnyájan is, kik tiveletek ellenkednek.
verso 16
elárultattok kedig még szüleitektől is, atyátok fiaitól, rokonaitoktól és barataitoktól. és némelyeket megölnek tibennetek.
verso 17
és lesztek mindeneknek gyűlőségébe az én nevemért.
verso 18
és egy hajszál a ti fejetekről el nem vész.
verso 19
a ti békességes voltotoknak általa bírjátok az ti lelketeket.
verso 20
mikoron kedig látandjátok Jeruzsálemet körülvenni a seregektől, akkor tudjátok, hogy közel vagyon az ő pusztulása,
verso 21
akkoron, kik zsidóságba vannak, fussanak a hegyekre, akik a közepén vannak, menjenek el, és kik a tartományokba vannak, be ne jövének őbele,
verso 22
mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindenek, kik meg vannak írva.
verso 23
jaj kedig a szülőknek és emlőjükkel éltetőknek a napokba, mert nagy veszedelem leszen ez földön és harag ez népen.
verso 24
és elhullnak tőr élének miatta, és fogságba vitetnek minden népek közé. és Jeruzsálem eltapodtatik népektől, mígnem nem beteljesednék népeknek ideje.
verso 25
és lesznek jelek a napba, az holdba és a csillagokba, és ez földön népeknek vánszorgásai, megzendül a tenger és az ő habjai,
verso 26
emberek úgyan elaszván a félelemnek miatta, és azoknak varázsa miatt, melyek eljönnek ez földnek kerekségére. mert a mennyei jószágok megindulnak.
verso 27
és akkoron látják Embernek Fiát eljönni az ködbe nagy hatalmassággal és dicsőséggel.
verso 28
mikoron kedig ezek meg kezdenek lenni, tekintsetek, és emeljétek fel a ti fejeiteket, mert elközelgett a ti megváltásotok.
verso 29
és monda nekik hasonlatosságot: lássátok meg a fügefát és minden fákat,
verso 30
mert mikoron immár megbimbóznak, és azt látjátok, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.
verso 31
azonképpen mikoron látjátok ti is ezeket meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon Istennek országa.
verso 32
bizony mondom nektek, el nem múlik ez nemzetség, mígnem ezek mind meglesznek.
verso 33
az menny és az föld elmúlnak, de az én beszédeim el nem múlnak.
verso 34
őrizzétek meg kedig magatokat, hogy valamikoron a te testetek meg ne nehezüljön torkosságnak, részegségnek és ez világi életnek gondjának miatta, hogy akkoron az a nap hirtelen ne találjon,
verso 35
mert mint egy szoros kötél, úgy jő el mindenekre, kik lakoznak ez egész földnek színén.
verso 36
vigyázzatok azért minden időbe imádkozván, hogy eltávoztathassátok ezeket mind, akik eljövendők, és álljatok Embernek Fiának előtte.
verso 37
tanít vala kedig nappal a templomba, és éjjel kimegyen vala az hegyre, mely mondatik olyan hegynek.
verso 38
és mind a teljes köznép siet vala reggel hozzájönni a templomba, hogy hallaná őtet.
Libros
