Szent Lukács evangéliuma
capítulo 20
verso 1
lőn kedig az napoknak egyikén, hogy mikoron ő a templomba tanítana, és evangéliumot hirdetne, egybegyűlének a papi fejedelmek és az írástudók a fő népekkel,
verso 2
és szólának Jézusnak mondván: mondd meg nekünk, micsoda hatalommal műveled ezeket? és ki adta neked ez hatalmat?
verso 3
felele kedig Jézus, monda nekik: én is kérdek egyet valamit tőletek, feleljetek meg nekem!
verso 4
Jánosnak keresztelése mennyből volt-e vagy emberektől?
verso 5
amazok kedig gondolják vala magukba mondván: ha azt mondjuk, hogy mennyből, fogja mondani, mire nem hittetek tehát neki?
verso 6
ha kedig azt mondjuk, hogy emberektől, ez teljes község megkövez minket, mert bizonnyal tudják, hogy János próféta volt volna.
verso 7
és azt felelék, hogy nem tudnák, honnet volna.
verso 8
monda Jézus is, én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.
verso 9
kezde kedig mondani a köznépnek ez példabeszédet: egy néminemű ember szőlőt palántála, és azt helyhezteté művesek kezébe. és őmaga messze lőn sok ideiglen.
verso 10
és mikoron alkalmas ideje volna, elbocsátá szolgáját a művesekhez, hogy a szőlőnek gyümölcséből adnának neki. kik azt megvervén üresen bocsáták el.
verso 11
és ismét másik szolgáját küldé el, amazok kedig azt is megverék, bosszúkkal illeték, és üresen bocsáták.
verso 12
mégis elbocsátá a harmadikat is, de az művesek azt is megsebhetvén kiveték.
verso 13
monda kedig a szőlőnek ura: mit tegyek? elbocsátom az én szerelmes fiamat, netalántán mikoron ezt látják, tisztelvén félik.
verso 14
melyet mikoron a művesek láttanak volna, gondolák magukba mondván. ihon, akié az örökség, gyere, öljük meg őtet, hogy mienk legyen az örökség.
verso 15
és őtet a szőlő kívül vetvén megölék. mit teszen azért azoknak a szőlőnek ura?
verso 16
eljő, elveszti ez műveseket, és az szőlőt egyébnek adja. melyet mikoron amazok hallottanak volna, mondanak: távol legyen az.
verso 17
ő kedig rájuk tekinte, és monda: micsoda az, ami írván vagyon? az követ, melyet a rakók nem jónak ítéltenek, az tétetett az szegletre fő helyen.
verso 18
minden, valaki esik a kőre, megrontatik, akire kedig esik, megtöri őtet.
verso 19
és igyekeznek vala a papi fejedelmek és az írástudók, hogy ugyanaz órába kezüket rávetnék, de félének a községtől. mert megismerék, hogy őróluk mondotta volna a hasonlatos beszédet.
verso 20
és hozzá hallgatván bocsátanak őhozzá hitetőket, kik magukat igaznak tettetnék, hogy megfognák őtet beszédéből, és beadnák az fejedelemnek, és ki az után való fő ember vala.
verso 21
és kérdék őtet mondván: Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, de Istennek útjára igazán tanítasz,
verso 22
kell-e nekünk adót adnunk császárnak avagy nem?
verso 23
Jézus kedig megtekintvén az ő csalárdságukat monda: mit kísértetek engemet?
verso 24
mutassátok meg nekem az pénzt, kié a kép és az körül való írás rajta? felelének, és mondanak: császáré.
verso 25
monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.
verso 26
és nem feddheték meg az ő beszédét a nép előtt, hanem elcsodálkozának az ő feleletén, és csendesbe lőnek.
verso 27
járulanak kedig nékik őhozzá a szadduceusok közül, kik azt mondják, hogy nincsen a feltámadás, és kérdék őtet mondván:
verso 28
Mester, Mózes írta nekünk, hogyha valamelyikőnknek atyjafia meghal, kinek felesége vagyon, és ez magzat nélkül hal meg, tehát atyjafia vegye az ő feleségét, hogy magot támasszon atyjafiának.
verso 29
valának azért hét atyjafiak, és az első megnőzék, és meghala magzat nélkül.
verso 30
és az asszonyt vevé a másik, az is magzat nélkül hala meg.
verso 31
az harmadik is elvevé, és azonképpen mind heten, mégsem hagyának magzatot.
verso 32
legutolszor meghala az asszony is.
verso 33
azért a feltámadásnak idején őközülük melyik felesége leszen? mert mind a hété volt.
verso 34
és Jézus felelvén monda nekik: ez világnak fifi vesznek feleséget és adnak is házasságra,
verso 35
de azok, kik méltók lesznek az világra és a feltámadásra halottaiból, sem meg nem nőznek, sem valakit férjnek nem adnak,
verso 36
mert továbbá meg nem halhatnak, hanem angyalokhoz lesznek hasonlatosok, miérthogy a feltámadásnak fiai.
verso 37
hogy kedig a halottak feltámadjanak, Mózes is megmutatta az csipke mellett, mikoron mondja az ÚrIstent Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istenének.
verso 38
az Isten kedig nem a holtaknak Istene, hanem az előknek, mert azok mind élnek.
verso 39
felelének kedig az írástudók közül némelyek, és mondanak: Mester, jól mondád.
verso 40
és továbbá nem merik vala őtet kérdeni valamin.
verso 41
monda kedig nekik: miképpen mondják a krisztust Dávid fiának lenni?
verso 42
ha Dávid is a zsoltárkönyvbe azt mondja: monda Úr az én Uramnak, ülj az én jobbom felől,
verso 43
mig vetem az te ellenségeidet lábad alá zsámolyszéknek?
verso 44
Dávid azért urának hívja őtet, mi módon ő fia tehát.
verso 45
mind az nép hallására kedig monda az ő tanítványainak:
verso 46
megőrízzétek magatokat az írástudóktól, kik akarnak járni hosszú ruhába, és azt szeretik, hogy köszönjenek nekik a vásárt, és hogy első székük legyen a zsinagógákba, és az lakodalomba első ülésük.
verso 47
kik benyelik az özvegyeknek házát, hosszú imádságot tettetvén. ezek nagyobb kárhozatot vesznek.
Libros
