Szent Lukács evangéliuma
capítulo 5
verso 1
lőn kedig, hogy mikoron sok sereg járulna őhozzá, hogy Istennek igéjét hallgatnák, ő áll vala Genezáretnek vize mellett,
verso 2
és láta két hajót, hogy ott a vízbe állanának, a halászok kedig azokból kimentenek vala, és a hálókat mossák vala.
verso 3
bemene az egyik hajóba, ki vala Simoné, kéré őtet, hogy az földtől egy kevéssé beljebb vinné, és ott leülvén tanítja vala a sereget a hajóból.
verso 4
és mikoron szavát elvégezte volna, mondá Simonnak: vigyél be engemet, és vessétek meg a ti hálótokat fogni!
verso 5
és felele Simon, mondá neki: Mester, mind ez éjjel munkálkodván semmit nem fogtunk, demaga a te mondásodra megvetem a hálót.
verso 6
és mikoron azt művelték volna, belerekeszték halaknak bőséges sokaságát annyira, hogy az háló elszakadna.
verso 7
és intenek a egyéb társainak, kik valának a más hajóba, hogy odajőnének, és megsegítenék őket. eljőnek, és megtölték mind az két hajót annyira, hogy elmerülnének.
verso 8
melyet mikoron Simon Péter látott volna, Jézusnak térdéhez esék mondván: menj el éntőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!
verso 9
mert őtet félelem vette vala körül, és mindazokat, kik vele valának a halaknak fogásin, melyet fogtak vala,
verso 10
azonképpen Jakabot és Jánost is, kik Zebedeusnak fiai valának, és Simonnak társai. és mondá Jézus Simonnak: ne félj, ennekutána embereket fogsz!
verso 11
és az hajókat a földre vivén, mindeneket elhagyván követék őtet.
verso 12
és történek, hogy mikoron volna Jézus egy néminemű városba, és íme, egy ember tele poklossággal, mikoron Jézust látta volna, arccal előtte leborula, kéré őtet mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engemet!
verso 13
és kezét kinyújtván illeté őtet mondván: akarom, légy tiszta! és mindjárast elmene őróla a poklosság.
verso 14
és ő parancsolá neki, hogy valakinek ne mondaná, de menj el, ( úgymond), mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az te megtisztulásodért, mi módon megparancsolta Mózes, nekik bizonyságra.
verso 15
a hír kedig inkább viseltetik vala őfelőle, és gyűlnek vala hozzá sok seregek, hogy hallanák őtet, és megvigasztatnának őáltala az ő betegségükből.
verso 16
ő kedig vala felfelé az pusztákba, és imádkozik vala.
verso 17
és lőn egy napon, mikoron ő tanítana, hogy valának ott farizeusok ülvén, és törvénytudó doktorok, kik jöttenek vala Galileának, zsidóságnak és Jeruzsálemnek minden kastélyiból. és Istennek hatalma jelen vala őket megvigasztani.
verso 18
és íme, férfiak hozának az ágyba egy embert, mely köszvényes vala, és azon valának, mi módon elővihetnék, és előtte letehetnék.
verso 19
de mikoron nem találnák, mely felől őtet odavinnék a seregtől, a ház héjára menének, és a padlástól bocsáták alá mind ágyastól oda közikbe, Jézus eleibe.
verso 20
kik hitit, hogy látá, mondá neki: ember, megbocsáttatnak neked az te bűneid.
verso 21
és kezdék az írástudók és az farizeusok gondolni mondván: kicsoda ez, aki káromlást szól? kicsoda egyéb, ki bűnöket megbocsáthat, hanem csak Isten?
verso 22
hogy megismeré kedig Jézus az ő gondolatjukat, felelvén mondá őhozzájuk: mit gondoltok a ti szívetekbe?
verso 23
melyiket könnyebb mondani: megbocsáttatnak neked az te bűneid, avagy mondani: kelj fel és járj?
verso 24
hogy kediglen tudjátok, hogy Embernek Fiának hatalma vagyon ez földön bűnöknek bocsátására! mondá a köszvényesnek: neked mondom, kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj el házadhoz!
verso 25
amaz legottan felkelvén őelőttük felveszi vala, akibe feküdt vala, és házához mene dicsérvén az Úristent.
verso 26
és mindnyájan elálmélkodnak vala rajta, és dicsérik vala Istent mondván: ez mai napon hihetetlen dolgokat láttunk.
verso 27
ennekutána kimene onnét, és láta egy nyilvánvaló bűnöst, Lévi nevűt, hogy a vámon ülne, s mondá neki: kövess engemet!
verso 28
és amaz mindeneket elhagyván és felkelvén követte őtet.
verso 29
és vala ott nyilvánvaló bűnösöknek sok serege, egyebeknek is, kik ővelük együtt ülnek vala.
verso 30
az írástudók kedig és az farizeusok morgodnak vala az ő tanítványi ellen mondván: mire hogy az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel esztek és isztok?
verso 31
és felelvén Jézus mondá őnekik: azoknak, kik egészségbe vannak, nem szükség az orvos, de akiknek gonoszul vagyon dolguk.
verso 32
nem jöttem hívnia az igazakat, hanem a bűnösöket penitenciára.
verso 33
de amazok mondanak neki: miérthogy Jánosnak tanítványi böjtölnek gyakorta, és imádságokat tesznek, azonképpen a farizeusok is, a tieid kedig esznek és isznak?
verso 34
kiknek ő mondá: nemde tehetitek-e azt, hogy az ágynak fiai böjtöljenek, mikoron velük vagyon a vőlegény?
verso 35
jőnek kedig oly napok, hogy mikoron elvétetik őtőlük az vőlegény, akkoron a napokba böjtölnek.
verso 36
mond vala kedig hasonlatosságot is őnekik: senki az új ruhába nem vét ó foltot, mert az új is elszakadna, az óhoz sem illik az új folt.
verso 37
és senki nem tölti az új bort ó tömlőbe, mert az új bor elszakasztaná a tömlőt, és a bor elfolyna, a tömlő is elveszne.
verso 38
de az új bort új tömlőbe kell bocsátni, és mindenik megmarad.
verso 39
és senki, aki ó bort iszik, nem akarja mindjárast az újat, mert azt mondja, hogy az ó jobb.
Libros
