Szent Lukács evangéliuma

capítulo 2


Capítulos:


verso 1

lőn kediglen ez napokba, kimene egy elvégezett dolog Augustus császártól, hogy megszámláltatnék mind ez egész világ.


verso 2

ez számlálás először lőn Quirinius idejébe, mely Szíriába fejedelem vala.


verso 3

és elmennek vala mindenek, hogy bevallanák magukat, ki-ki mind az ő városába felmene.


verso 4

kedig József is Galileából, Názáret városából zsidóságba, Dávidnak városába, ki mondatik Betlehemnek, mivelhogy volna Dávidnak házából és családjából,


verso 5

hogy bevallaná magát Máriával, neki jegyzett feleségével, mely nehézkes vala.


verso 6

történék kedig, hogy mikoron ott volnának, beteljesedének az születésnek napjai.


verso 7

és szülé az ő fiát, elsőszülöttet, és pólyába takargatá őtet, és helyhezteté a jászolba, miérthogy nem vala nekik helyük a házakba.


verso 8

és valának pásztorok azon tartományokba vigyázván és éjjeli virratásokat virrasztván az ő csordájukon.


verso 9

és íme, Úrnak angyala fejük felett állapék nekik, és Úrnak világossága körülvilágosítá azokat. és félének nagy félelemmel.


verso 10

és mondá nekik az angyal: ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, mely jövendőbe öröm leszen minden népnek:


verso 11

mert ez mai napon született minekünk az Üdvözítő, ki az Krisztus, Úr, Dávidnak városába.


verso 12

és ez nektek jele: találtok egy gyermecskét, polyába takartat, a jászolba helyheztettet.


verso 13

és legottan lőn az angyallal angyaloknak seregének sokasága, kik az Istent dicsérik vala, és mondnak vala:


verso 14

dicsőség a magasságokba Istennek, és ez földön békesség, emberek között jóakarat!


verso 15

és lőn, hogy elmenének őtőlük az angyalok mennyországba, és az emberek, a pásztorok szólnak vala őközöttük: menjünk el immár Betlehemig, és lássuk meg azt, amit hallánk, hogy történt, hogy Úr megjelent nekünk!


verso 16

és eljövének sietvén, és találák Máriát és Józsefet és az gyermecskét, helyheztettet a jászolba.


verso 17

mikoron kedig látták volna, kihirdették a beszédet, mely mondatott vala nekik az gyermekről.


verso 18

és mindenek, kik hallják vala, csodálkoznak vala ezeken, melyeket a pásztorok mondnak vala nekik.


verso 19

Mária kedig ez beszédeket mint magába tartja vala egybehasonlatván az ő szívébe.


verso 20

és megtérének a pásztorok dicsőítvén és dicsérvén az Úristent mindazokról, kiket láttak vala, olyan módon, mint nekik megmondatott vala.


verso 21

és minekutána beteljesedének a nyolc napok, hogy az gyermek körülmetéltetnék, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, még minekelőtte méhébe fogantatnék.


verso 22

és minekutána Máriának tisztulásának napjai betelének Mózesnek törvénye szerint, vivék Jézust Jeruzsálembe, hogy őtet Úrnak bemutatnák,


verso 23

miképpen meg vagyon írván Úrnak törvényébe: mert minden férfiú, ki anyjának méhét megnyitja, hívattatik szentnek Istennek,


verso 24

és hogy megadnák az áldozatot aszerint, mint megmondatott vala Úrnak törvényébe: két gerlicét avagy két galamb fiát.


verso 25

és íme, vala egy ember Jeruzsálembe, kinek neve Simeon, ez ember igaz és istenfélő vala, várván Izraelnek megvigasztalását, és Szentlélek vala ővele.


verso 26

és feleletet vett vala Szentlélektől, hogy ő halált nem látna, mígnem először meglátná Úrnak Krisztusát.


verso 27

és Szentlélek által jöve a templomba. és mikoron a gyermeket, Jézust behoznák az ő szülei, hogy a törvénynek szokása szerint cselekednének őérette,


verso 28

ő is ölébe vevé őtet, dicséré az Úristent, és mondá:


verso 29

mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat az te beszéded szerint békével,


verso 30

mert láták az én szemeim a te üdvösségedet,


verso 31

melyet szerzettél minden népeknek színe előtt,


verso 32

világosság népeknek megjelentésére, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.


verso 33

és az ő atyja és anyja csodálják vala ezeket, kik róla mondatnak vala.


verso 34

és megáldá Simeon őket, és mondá Máriának, az ő anyjának: íme, adatott ez sokaknak romlására és feltámadására Izrael között, és jelnek, melynek ellene mondatik.


verso 35

sőt, még az tennen szívedet is általhatja tőr, hogy sok szíveknek gondolati megnyilatkoztassanak.


verso 36

és vala egy Anna próféta, Fánuel leánya, Áser neméből. ez sokat élt vala, és lakott vala hét esztendeig férjével az ő szüzességétől fogva,


verso 37

és ez özvegy, olymint nyolcvannégy eztendős vala. mely az templomtól el nem távozik vala szolgálván éjjel és nappal böjtökkel és imádságokkal.


verso 38

és ez is ugyanazon órába odajutván azon módon vallást teszen vala Úrról, és szól vala mindeneknek felőle, kik várják vala a megváltást Jeruzsálembe.


verso 39

és hogy mindeneket elvégezének Úrnak törvénye szerint, Galileába térének az ő városukba, Názáretbe.


verso 40

a gyermek kedig növekedik és erősül vala lélekbe, beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek malasztja vala ővele.


verso 41

és az ő szülei felmennek vala esztendőnként Jeruzsálembe húsvét napjára.


verso 42

és mikoron lett volna tizenkét esztendős, ők Jeruzsálembe az ünnepnapnak szokása szerint felmenvén,


verso 43

és ott a napok elvégezvén, mikoron megtérnének, a gyermek Jézus megmarada Jeruzsálembe, és meg nem ismerék az ő szülei,


verso 44

hanem azt alíták, hogy az társasággal volna. jövének egy napi járóföldet, és keresik vala őtet az ő rokoni és ismerői között.


verso 45

és mikoron meg nem találnák, megtérének Jeruzsálembe keresvén őtet.


verso 46

és történék harmadnap után, hogy megtalálák őtet a templomba, hogy az doktorok között ülne hallgatván azokat, és kérdvén őket.


verso 47

elálmélkodnak vala kedig mindnyájan, kik őtet hallják vala, az ő bölcsességén és feleletin.


verso 48

és mikoron őtet látták volna, megcsodálkozának rajta, és mondá az ő anyja neki: fiam, miért tettél velünk így? íme, a te atyád és én bánkódván keresünk vala tégedet.


verso 49

és mondá nekik: mire hogy engemet kerestek volt? avagy nem tudjátok vala-e, hogy nekem, ami Atyám dolga, abba kell járnom?


verso 50

és ők nem érték meg ez beszédet, melyet szóla nekik.


verso 51

és alámene velük, és jöve Názáretbe, és vala az ő birtokuk alá adatott. az ő anyja kedig tartja vala mind ez beszédeket szívébe.


verso 52

és Jézus növekedik vala bölcsességgel és idővel és malaszttal Istennél és embereknél.

Capítulos:


Libros