Szent Lukács evangéliuma
capítulo 14
verso 1
és lőn, hogy mikoron bement volna Jézus szombaton egy fő farizeusnak házába kenyeret enni, és ők rá őriznek vala.
verso 2
íme kedig vala egy néminemű ember bélpoklos őelőtte.
verso 3
és felelvén Jézus mondá a törvénytudóknak és farizeusoknak: illik-e szombaton gyógyítani?
verso 4
amazok hallgattanak. ő kedig hozzányúlván megvigasztá azt, és elbocsátá.
verso 5
és felele nekik, mondá: ha valamelyiteknek ökre és szamara a kútba esik, nemde legottan kivonssza-e őtet szombat napon?
verso 6
és nem felelhetnek vala erre neki.
verso 7
mond vala kedig azoknak, kik oda hivatalosak valának, példabeszédet, ismervén, mint válogatnának első üléseket, mondván nekik:
verso 8
mikoron a menyegzőbe hivatalos leszel, ne ülj az első helyen, netalán nagyobb embert is hívtanak oda náladnál,
verso 9
és előjővén az, ki téged és amazt hívta, mondja teneked: add emennek a helyet! akkoron még az utolsó helyet is pironkodással fogod tartani.
verso 10
de mikoron elhivatol, menj el, ülj le az utolsó helyen, hogy mikoron eljövend az, ki téged hívott, mondja neked: barátom, jer feljebb! akkoron tisztességedre leszen neked az, mindazok előtt, kik ott letelepedtenek.
verso 11
mert minden, ki magát felmagasztalja, megaláztatik. és ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
verso 12
monda kedig annak, ki őtet odahívta vala: mikoron ebédet avagy vacsorát szerzesz, ne hívd a te barátaidat avagy atyádfiait, se rokonságodat, se gazdag szomszédaidat, netalántán ők is elhívnak tégedet, és megadják neked az kölcsönt.
verso 13
de mikoron lakodalmat teszel, hívjad a szegényeket és nyavalyásokat, vakokat és sántákat.
verso 14
és boldog leszel, mert nincsen azoknak, honnét visszafizessék neked, de megfizettetik neked az igazaknak feltámadásakoron.
verso 15
ezt mikoron hallotta volna egy az ott ülők közül, monda neki: boldog, ki eszik kenyeret Istennek országába.
verso 16
de Jézus monda neki: egy néminemű ember tőn nagy vacsorát, és híva sokakat,
verso 17
és elbocsáta az ő szolgáját, hogy megmondanák a vacsorának óráját, és eljönnének, mert mindenek készen volnának.
verso 18
és kezdék egyetembe mindnyájan magukat menteni. az első mondá neki: falut vettem, szükség kimennem azt meglátni, kérlek téged, ments meg engemet!
verso 19
a másik mondá: őt igabarmot vettem, elmegyek, hogy megkísérgessem azokat, kérlek téged, ments meg engemet!
verso 20
és a harmadik is mondá: feleségemet hoztam haza, azért nem mehetek el.
verso 21
és megtére a szolga, megmondá ezeket az ő urának. tehát megharaguvék a családos ember, és monda az ő szolgájának: menj ki hamar a városnak utcáira és piacaira, és szegényeket, nyavalyásokat, vakokat, sántákat hozz be ide!
verso 22
és mondá a szolga: Uram, megvagyon, amit parancsolál, de mégis üres hely vagyon.
verso 23
és mondá az Úr a szolgának: menj ki az utakra és ösvényekre, és kényszerítsd bejönniük, hogy megteljék az én házam.
verso 24
mondon kedig nektek hogy az férfiak közül, kik hivatalosok valának, egyik sem kóstolja meg az én vacsorámat.
verso 25
mennek vala kedig sok seregek ővele, és hozzájok fordulván mondá nekik:
verso 26
ha valaki énhozzám jő, és nem gyűlöli atyját avagy anyját, feleségét, fiát avagy atyjafiait, húgait, és még annak felette az önnön életét is, nem lehet én tanítványom.
verso 27
és valaki fel nem veszi az ő keresztjét, és nem jő énutánam, nem lehet én tanítványom.
verso 28
mert ki vagyon közületek, ki, ha akar tornyot építeni, nemde először leülvén megszámlálja-e a költséget, ha vagyon annyi, hogy elvégezheti vele?
verso 29
hogy mikoron immár a fundamentomot megvetette volna, és el nem végezhetné, ne fognák őtet megnevetni
verso 30
mondván neki: mert ez ember tornyot kezde építeni, és el nem végezheté?
verso 31
avagy mely király megyen hadakozni más király ellen, és le nem ül először, és meg nem gondolja, ha ellene állhat tízezer emberrel annak, ki őrá húszezerrel jő?
verso 32
mert ha ezt nem műveli, még mikoron amaz távol volna, követet bocsát hozzá kérvén tőle, ami békességhez való.
verso 33
azért ezenképpen minden tiközületek, ki ellene nem mond mindazoknak, melyek birtoka alatt vannak, nem lehet én tanítványom.
verso 34
jó az só, de ha a só is nem leend sós, mivel sóznak?
verso 35
sem az földbe, sem a ganéjba nem hasznos, hanem kivettetik. akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
Libros
