Szent Lukács evangéliuma
capítulo 23
verso 1
és mind az ő sokaságuk onnét felkelvén, vivék őtet Pilátushoz.
verso 2
kezdék kedig őtet vádolni, mondván: ezt ebbe találtuk, hogy elfordítaná a községet, és megtiltaná, hogy császárnak adót ne adnának, azt mondván nekik, hogy ő volna a Krisztus, és király.
verso 3
Pilátus kedig kérdé őtet, mondván: te vagy-e az zsidóknak királya? ő felele, és mondá neki: te mondod.
verso 4
mondá kedig Pilátus a papi fejedelmeknek és seregeknek: semmi bűnt nem találok ez emberbe.
verso 5
de amazok annál inkább ellene állanak vala, mondván: felindította a népet, tanítván mind egész zsidóságba, elkezdvén Galileától fogva mind eddiglen.
verso 6
Pilátus kedig, hallván ez emlékezetet Galilea felől, megkérdé, ha galileabeli ember volna,
verso 7
és mikoron megismerte, hogy Heródes birodalma alá való volna, Heródeshez küldé, mert az időben ő is Jeruzsálembe vala.
verso 8
Heródes kedig, mikoron Jézust látta volna, igen megörüle rajta, mert régtől fogva kívánja vala őtet látni, azért, hogy sokakat hallott vala őfelőle, és reméli vala, hogy valami csodatételt láthatna tőle.
verso 9
kérdezi vala kedig őtet sok beszédekkel, de ő semmit nem felel vala.
verso 10
ott állnak vala kedig a papi fejedelmek is és az írástudók, erősen vádolván őtet.
verso 11
megutálá kedig őtet Heródes az ő seregével, és mikoron megcsúfolták volna, felöltöztetett fehér ruhába megküldé Pilátusnak.
verso 12
és lőnek barátosok Pilátus és Heródes azon napon, mert azelőtt nem tiszta szívvel valának egybe.
verso 13
Pilátus kedig, egybehívván a papi fejedelmeket és főnépeket, és az községet,
verso 14
mondá nekik: hoztátok ez embert énnekem, hogy az nepet elfordítaná, és íme tielőttetek kérdvén őtet semmi bűnt nem találok ez emberbe azokból, kikből vádoljátok őtet,
verso 15
sőt még Heródes is ( mert oda küldöttelek vala titeket), és íme semmi halálra méltót nem művelt vele.
verso 16
azért megbüntetem őtet, és elbocsátom.
verso 17
szükség vala kedig, hogy az ünnepre egyet elbocsátana nekik.
verso 18
felüvölte kedig mind az egész sereg, mondván: feszítsd fel ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!
verso 19
mely vala néminemű háborúságindításért az városba, és emberölésért a tömlöcbe vettetett vala.
verso 20
ismét szóla nekik Pilátus, akarván Jézust elbocsátani.
verso 21
de ők üvöltenek vala, mondván: feszítsed, feszítsed őtet!
verso 22
mondá kedig harmadszor nekik: mert mi gonoszt tett ez? semmi halálra való bűnt nem találok benne, azért megveretem, és elbocsátom őtet.
verso 23
de amazok ellene állnak vala nagy beszédekkel, kívánván, hogy megfeszíttetnék, és mind növekedik vala az ő szavuk, és az papi fejedelmeké.
verso 24
és Pilátus megítélé, hogy úgy lenne, amint ők kívánják vala.
verso 25
elbocsátá kedig nekik azt, aki háborúságszerzésért és emberöldöklésért vettetett vala a tömlöcbe, kit ők kívánának, Jézust kedig kezükbe adá, mint ők akarák.
verso 26
és mikoron kivinnék őtet, megkapának egy néminemű Simon nevű embert, cirenebelit, jövőt a mezőről, és arra veték a keresztfát, hogy Jézus után vinné.
verso 27
követi vala kedig őtet férfiaknak és asszonyállatoknak sok serege, kik siratják és óhajtják vala őtet.
verso 28
Jézus kedig hozzájuk fordulván mondá nekik: Jeruzsálemnek leányi, ne sírjatok énrajtam, de tennen magatokon sírjatok és a ti fiatokon,
verso 29
mert íme eljőnek a napok, melyeken mondanak: boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem szültenek, és az emlők, melyek nem emlettenek.
verso 30
akkoron fogják mondani a hegyeknek: essetek miránk, és a völgyeknek: borítsatok el minket.
verso 31
mert ha a nyers fán ezt művelik, azon, ki megaszott, mi leszen?
verso 32
visznek vala kedig ővele egyetembe két gonosztevőt is, hogy megölnék.
verso 33
és mikoron jutának az helyre, mely hívatik kopasztónak, ott feszíték meg őtet, és a gonosztevőket is, egyiket jobbja felől, másikat balfelől.
verso 34
Jézus kediglen mond vala: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit művelnek. megosztván kedig az ő ruháit, sorsot vetének.
verso 35
és áll vala a nép, nézvén őrá. a papi fejedelmek kedig megnevetik vala őtet, mondván: egyebeket megtartott, tartsa meg mostan önnön magát, ha ő az Krisztus, az Istennek választottja.
verso 36
megcsúfolják vala kedig őtet a vitézek is, járulván, és ecetet nyújtván neki, és mondván:
verso 37
ha te vagy az zsidóknak királya, tartsd meg magadat!
verso 38
vala kedig a felül való irás is ő feje felett megírva, görög, deák és zsidó betűkkel: ihon vagyon zsidóknak királya.
verso 39
egyik kedig a gonosztevők közül, kik felfeszítve valának, szidalmazza vala őtet, mondván: ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is.
verso 40
felelvén kedig az másik megfeddi vala őtet, mondván: te sem féled-e Istent, ki ugyanazon kárhozatba vagy?
verso 41
és jóllehet, mi méltán, mert amint cselekedtünk, úgy lakoltattunk, de ez semmi gonoszt nem tett.
verso 42
és mond vala Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikoron a te országodba menendesz.
verso 43
és mondá neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ma velem lész paradicsomba.
verso 44
vala kedig olymint hat óra, és sötétségek támadának mind az földön kilenc óráig,
verso 45
és az nap meghomályosodék. és a templomnak superlátja kettészakada.
verso 46
és mikoron Jézus nagy szóval felüvöltött volna, mondá: Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet! és mikoron ezt mondotta volna, lelkét kibocsátá.
verso 47
mikoron kedig látta volna centúrió, ami történt volna, dicsőíti vala Istent, mondván: bizony ez ember igaz vala.
verso 48
és mindazoknak serege, kik vele együtt mentenek vala őtet nézni, és látták vala, amik történtenek volna, vervén az ő mellüket megtérnek vala.
verso 49
állnak vala kedig mind az ő ismerői távol, az asszonyállatok is, kik követték vala őtet Galileából, ezeket latván.
verso 50
és íme egy férfiú, kinek neve József vala, tanácsbeli ember, ki jámbor és igaz férfiú vala,
verso 51
ez nem vala részes a zsidóknak tanácsukba és téteményükbe. támadott vala zsidóságnak városából, Arimateából, és ő is várja vala Istennek országát.
verso 52
ez elmene Pilátushoz, és megkéré Jézus testét.
verso 53
és mikoron levette volna, gyolcsba takará, és helyhezteté a koporsóba, mely ki vala vágván a kőből, melybe azelőtt senkit nem tettek vala.
verso 54
és vala húsvét estin, és az szombatra megvillamik vala.
verso 55
követék kedig az asszonyállatok, kik vele jöttenek vala Galileából, és megláták a koporsót, hogy miképpen helyheztetett volna az ő teste.
verso 56
megtérvén kedig szerzenek drága szerszámokat és keneteket, és szombaton veszteg lőnek, a parancsolat szerint.
Libros
