Szent Lukács evangéliuma
23. fejezet
1. vers
és mind az ő sokaságuk onnét felkelvén, vivék őtet Pilátushoz.
2. vers
kezdék kedig őtet vádolni, mondván: ezt ebbe találtuk, hogy elfordítaná a községet, és megtiltaná, hogy császárnak adót ne adnának, azt mondván nekik, hogy ő volna a Krisztus, és király.
3. vers
Pilátus kedig kérdé őtet, mondván: te vagy-e az zsidóknak királya? ő felele, és mondá neki: te mondod.
4. vers
mondá kedig Pilátus a papi fejedelmeknek és seregeknek: semmi bűnt nem találok ez emberbe.
5. vers
de amazok annál inkább ellene állanak vala, mondván: felindította a népet, tanítván mind egész zsidóságba, elkezdvén Galileától fogva mind eddiglen.
6. vers
Pilátus kedig, hallván ez emlékezetet Galilea felől, megkérdé, ha galileabeli ember volna,
7. vers
és mikoron megismerte, hogy Heródes birodalma alá való volna, Heródeshez küldé, mert az időben ő is Jeruzsálembe vala.
8. vers
Heródes kedig, mikoron Jézust látta volna, igen megörüle rajta, mert régtől fogva kívánja vala őtet látni, azért, hogy sokakat hallott vala őfelőle, és reméli vala, hogy valami csodatételt láthatna tőle.
9. vers
kérdezi vala kedig őtet sok beszédekkel, de ő semmit nem felel vala.
10. vers
ott állnak vala kedig a papi fejedelmek is és az írástudók, erősen vádolván őtet.
11. vers
megutálá kedig őtet Heródes az ő seregével, és mikoron megcsúfolták volna, felöltöztetett fehér ruhába megküldé Pilátusnak.
12. vers
és lőnek barátosok Pilátus és Heródes azon napon, mert azelőtt nem tiszta szívvel valának egybe.
13. vers
Pilátus kedig, egybehívván a papi fejedelmeket és főnépeket, és az községet,
14. vers
mondá nekik: hoztátok ez embert énnekem, hogy az nepet elfordítaná, és íme tielőttetek kérdvén őtet semmi bűnt nem találok ez emberbe azokból, kikből vádoljátok őtet,
15. vers
sőt még Heródes is ( mert oda küldöttelek vala titeket), és íme semmi halálra méltót nem művelt vele.
16. vers
azért megbüntetem őtet, és elbocsátom.
17. vers
szükség vala kedig, hogy az ünnepre egyet elbocsátana nekik.
18. vers
felüvölte kedig mind az egész sereg, mondván: feszítsd fel ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!
19. vers
mely vala néminemű háborúságindításért az városba, és emberölésért a tömlöcbe vettetett vala.
20. vers
ismét szóla nekik Pilátus, akarván Jézust elbocsátani.
21. vers
de ők üvöltenek vala, mondván: feszítsed, feszítsed őtet!
22. vers
mondá kedig harmadszor nekik: mert mi gonoszt tett ez? semmi halálra való bűnt nem találok benne, azért megveretem, és elbocsátom őtet.
23. vers
de amazok ellene állnak vala nagy beszédekkel, kívánván, hogy megfeszíttetnék, és mind növekedik vala az ő szavuk, és az papi fejedelmeké.
24. vers
és Pilátus megítélé, hogy úgy lenne, amint ők kívánják vala.
25. vers
elbocsátá kedig nekik azt, aki háborúságszerzésért és emberöldöklésért vettetett vala a tömlöcbe, kit ők kívánának, Jézust kedig kezükbe adá, mint ők akarák.
26. vers
és mikoron kivinnék őtet, megkapának egy néminemű Simon nevű embert, cirenebelit, jövőt a mezőről, és arra veték a keresztfát, hogy Jézus után vinné.
27. vers
követi vala kedig őtet férfiaknak és asszonyállatoknak sok serege, kik siratják és óhajtják vala őtet.
28. vers
Jézus kedig hozzájuk fordulván mondá nekik: Jeruzsálemnek leányi, ne sírjatok énrajtam, de tennen magatokon sírjatok és a ti fiatokon,
29. vers
mert íme eljőnek a napok, melyeken mondanak: boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem szültenek, és az emlők, melyek nem emlettenek.
30. vers
akkoron fogják mondani a hegyeknek: essetek miránk, és a völgyeknek: borítsatok el minket.
31. vers
mert ha a nyers fán ezt művelik, azon, ki megaszott, mi leszen?
32. vers
visznek vala kedig ővele egyetembe két gonosztevőt is, hogy megölnék.
33. vers
és mikoron jutának az helyre, mely hívatik kopasztónak, ott feszíték meg őtet, és a gonosztevőket is, egyiket jobbja felől, másikat balfelől.
34. vers
Jézus kediglen mond vala: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit művelnek. megosztván kedig az ő ruháit, sorsot vetének.
35. vers
és áll vala a nép, nézvén őrá. a papi fejedelmek kedig megnevetik vala őtet, mondván: egyebeket megtartott, tartsa meg mostan önnön magát, ha ő az Krisztus, az Istennek választottja.
36. vers
megcsúfolják vala kedig őtet a vitézek is, járulván, és ecetet nyújtván neki, és mondván:
37. vers
ha te vagy az zsidóknak királya, tartsd meg magadat!
38. vers
vala kedig a felül való irás is ő feje felett megírva, görög, deák és zsidó betűkkel: ihon vagyon zsidóknak királya.
39. vers
egyik kedig a gonosztevők közül, kik felfeszítve valának, szidalmazza vala őtet, mondván: ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is.
40. vers
felelvén kedig az másik megfeddi vala őtet, mondván: te sem féled-e Istent, ki ugyanazon kárhozatba vagy?
41. vers
és jóllehet, mi méltán, mert amint cselekedtünk, úgy lakoltattunk, de ez semmi gonoszt nem tett.
42. vers
és mond vala Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikoron a te országodba menendesz.
43. vers
és mondá neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ma velem lész paradicsomba.
44. vers
vala kedig olymint hat óra, és sötétségek támadának mind az földön kilenc óráig,
45. vers
és az nap meghomályosodék. és a templomnak superlátja kettészakada.
46. vers
és mikoron Jézus nagy szóval felüvöltött volna, mondá: Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet! és mikoron ezt mondotta volna, lelkét kibocsátá.
47. vers
mikoron kedig látta volna centúrió, ami történt volna, dicsőíti vala Istent, mondván: bizony ez ember igaz vala.
48. vers
és mindazoknak serege, kik vele együtt mentenek vala őtet nézni, és látták vala, amik történtenek volna, vervén az ő mellüket megtérnek vala.
49. vers
állnak vala kedig mind az ő ismerői távol, az asszonyállatok is, kik követték vala őtet Galileából, ezeket latván.
50. vers
és íme egy férfiú, kinek neve József vala, tanácsbeli ember, ki jámbor és igaz férfiú vala,
51. vers
ez nem vala részes a zsidóknak tanácsukba és téteményükbe. támadott vala zsidóságnak városából, Arimateából, és ő is várja vala Istennek országát.
52. vers
ez elmene Pilátushoz, és megkéré Jézus testét.
53. vers
és mikoron levette volna, gyolcsba takará, és helyhezteté a koporsóba, mely ki vala vágván a kőből, melybe azelőtt senkit nem tettek vala.
54. vers
és vala húsvét estin, és az szombatra megvillamik vala.
55. vers
követék kedig az asszonyállatok, kik vele jöttenek vala Galileából, és megláták a koporsót, hogy miképpen helyheztetett volna az ő teste.
56. vers
megtérvén kedig szerzenek drága szerszámokat és keneteket, és szombaton veszteg lőnek, a parancsolat szerint.
Könyvek
