Szent Lukács evangéliuma
9. fejezet
1. vers
egybehíván kedig Jézus az ő tizenkét tanítványit ada nekik jószágot és hatalmat minden ördögökön, és hogy fájdalmakat meggyógyítanának.
2. vers
és elbocsátá őket Istennek országa prédikálani és betegeket vigasztani.
3. vers
és mondá nekik: semmit ne vigyetek az útra, se vesszőt, se zsákot, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen!
4. vers
és valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét ki ne menjetek!
5. vers
és valaki nem fogadand titeket, kimenvén a városból még az lábatok porát is leüssétek bizonyságra őrájuk.
6. vers
amazok kedig kimenvén eljárják vala a kastélyokat evangéliumot hirdetvén és gyógyítván mindenütt.
7. vers
meghallá kedig Heródes tetrarka mindezeket, kik lesznek vala őtőle, és kételkedik vala, miérthogy sokan mondának, hogy János támadott volna fel halottaiból,
8. vers
nekik kedig, hogy Illés jelent volna meg, nekik kedig, hogy egy a régi próféták közül támadott volna fel.
9. vers
és mondá Heródes: Jánosnak én vőm fejét, de kicsoda ez, akiről én ilyeneket hallok? és akarja vala őtet látni.
10. vers
az apostolok kedig megtérvén megmondák Jézusnak valamit műveltenek vala. és őket vele elvivén felfele mene a pusztába, mely vagyon Betszaidába.
11. vers
melyet mikoron a seregek megismertének volna, utánamenének. fogadá őket, kiknek szól vala Istennek országáról, és akiknek gyógyítás kell vala, megvigasztja vala őket.
12. vers
az nap kedig immár elkezdett vala hajlani, és járulván a tizenkettők mondának neki: bocsásd el a sereget, hogy elmenvén a kastélyokba és falukba, kik körül vannak, betérjenek, és találjanak étkeket, mert itt puszta helyen vagyunk.
13. vers
mondá kedig nekik: ti adjatok nekik enniük! de ők mondának: nincsen nekünk több, hanem öt kenyerünk és két halunk, hanemha mi elmegyünk, és mind ez seregnek enni veszünk.
14. vers
valának kedig a férfiak olymint ötezren. mondá kedig az ő tanítványinak: ültessétek le őket ötven-ötven rakásba.
15. vers
és azonképpen tőnek, és letelepedének mindnyájan.
16. vers
Jézus kedig vevén az öt kenyereket és a két halakat feltekinte mennyországba, és megáldá azokat, megszegé, és osztogatta az ő tanítványinak, hogy a sereg eleibe tennék.
17. vers
és őnek mindnyájan, és megelégedének, és felszedék, ami fragmenta megmaradott vala, mely lőn tizenkét kosárral.
18. vers
és lőn, hogy mikoron ő maga volna imádkozván, vele valának a tanítványok is, és kérdé őket mondván: kinek mondnak engemet a seregek?
19. vers
amazok felelének és mondának: János baptistának, nekik kedig Illésnek, nekik kedig, hogy az előbbi prófétákba támadott egy fel.
20. vers
és mondá nekik: ti kedig kinek mondotok engemet lenni? fele Simon Péter, s mondá: Istennek Krisztusának.
21. vers
de ő megfenyítvén őket parancsolá nekik, hogy valakinek ne mondanák azt,
22. vers
mondván: mert szükség Embernek Fiának sokat szenvedni és gonosznak ítéltetni a fő népektől, az papi fejedelmektől és írástudóktól, és megöletni, de harmadnapon feltámadni.
23. vers
mond vala kedig mindeneknek: valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztit minden napon, és kövessen engemet!
24. vers
mert valaki meg akarja az ő lelkét tartani, elveszti őtet. és valaki elveszti az ő lelkét énértem, megtartja azt.
25. vers
mert mit használ embernek, ha mind ez egész világot megnyeri, ő magát kedig elveszti, és magába teszen kárt?
26. vers
mert valaki szégyell engemet és az én beszédimet, azt Embernek Fia is szégyelli, mikoron eljő az ő és Atyának és a szent angyaloknak dicsőségébe.
27. vers
mondom kedig nektek, bizonnyal vannak nekik itt állók, kik nem kóstolnak halált, mígnem meglátják Istennek országát.
28. vers
lőn kedig ez beszédeknek utána olymint nyolc nappal, és felvivé Pétert, Jakabot és Jánost, és felmene az hegyre, hogy imádkoznék.
29. vers
és lőn, mikoron imádkoznék, az ő ábrázatjának színe más, és az ő öltözeti fehér és fénylő.
30. vers
és íme, két férfiak szólnak vala vele, kik valának Mózes és Illés.
31. vers
láttattak az dicsőségbe, szólnak vala kedig az ő haláláról, melyet beteljesítendő vala Jeruzsálembe.
32. vers
Péter kedig, és kik vele valának, megnehezültek vala álomnak miatta. és felserkenvén láták az ő felséges voltát, és a két férfiat, kik vele állanak vala.
33. vers
és lőn, hogy mikoron elmentenek volna tőle, mondá Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, és csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet! nem tudván, mit mondana.
34. vers
és mikoron ő ezeket szólná, köd lőn, mely beárnyékozá őket. és megfélemlének, mikoron a köd őket befogta volna.
35. vers
és szó lőn a ködből mondván: ez az én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok!
36. vers
és mikoron ez szó lenne, Jézus csak ő maga találtaték, és ők vesztegségbe lőnek, és senkinek nem mondanak valamit az napokba azokból, kiket láttanak vala.
37. vers
lőn kedig másodnapon, hogy ők a hegyről leszállván, járula eleikbe sok sereg.
38. vers
és íme, egy férfiú a seregből felüvölte mondván: Mester, kérlek tégedet, tekints az én fiamra, mert egyetlenem énnekem!
39. vers
mert íme, gonosz lélek fogja őtet, és legottan üvölt, verekedteti és szaggatja őtet, nyála folyván és megrángatván nehezen válik meg tőle.
40. vers
kérém a te tanítványidat, hogy kiűznék belőle, de nem teheték.
41. vers
felele kedig Jézus, mondá: ó, hitetlen és visszás nemzetség! még leszek nálatok, és szenvedlek titeket? hozd ide a te fiadat!
42. vers
és mikoron előjőne, az ördög kezdé a földhöz ütni és szaggatni. Jézus kedig megfeddé az förtelmes lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és megadá az ő atyjának.
43. vers
elálmélkodnak vala kedig mindannyian Istennek nagy voltán. és mikoron mindenek csodálkoznának mindazokon, melyeket teszen vala, mondá az ő tanítványinak:
44. vers
ti ez beszédet helyheztessétek a ti szívetekbe, mert eljövendő, hogy Embernek Fia adassék embereknek kezébe!
45. vers
de amazok nem tudják vala a beszédet, mert befedezve vala őelőttük, hogy meg ne ismernék azt, és nem merik vala őtet megkérdeni ez beszédről.
46. vers
gondolat szálla kedig őbeléjük, ki volna közülük nagyobb.
47. vers
de Jézus látván az ő szívüknek gondolatit nyúla egy gyermekhez, melléje állatá őtet,
48. vers
és mondá nekik: valaki fogadandja ez gyermeket én nevembe, engem fogad. és valaki engem fogad, fogadja azt, ki engemet bocsátott. mert valaki kisebb mindnyájan tiköztetek, az leszen nagyobb.
49. vers
felele kedig János, mondá: Mester, látánk egyet űzni ördögöt te nevedbe, és megtiltók, mert nem jár mivelünk együtt.
50. vers
és mondá Jézus nekik: ne tiltsátok meg, mert valaki miellenünk nincsen, mivelünk vagyon!
51. vers
lőn kedig, hogy mikoron beteljesednének az ő felmagasztalásának napjai, és ő eltökélé magába, hogy Jeruzsálembe menne.
52. vers
és követeket bocsáta az ő színe előtt, kik elmenvén bemenének a szamaritánusoknak városába, hogy szállást szereznének neki.
53. vers
és nem fogadák őtet, mert látják vala, hogy Jeruzsálembe menne.
54. vers
mikoron kedig látták volna az ő tanítványi, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le mennyországból, és megeméssze őket?
55. vers
és hozzájuk fordulván megfeddé őket, mondá: nem tudjátok, ki lelkei vagytok.
56. vers
Embernek Fia nem jött lelkeket elveszteni, hanem üdvözíteni. és menének más kastélyba.
57. vers
lőn kedig, hogy mikoron ők az úton mennének, mondá egy őhozzá: követlek tégedet, valahova menendesz.
58. vers
és mondá Jézus: a rókáknak lyukuk vagyon, és az égi madaraknak fészkük, de Embernek Fiának nincsen, hol az ő fejét lehajtsa.
59. vers
mondá kedig a másiknak: kövess engemet! az kedig mondá: Uram, engedjed nekem, hadd menjek először eltemetni atyámat!
60. vers
mondá Jézus: hagyd a hallottaknak eltemetni az ő halottjukat, te kedig menj el, és hirdessed Istennek országát!
61. vers
és mondá a másik: követlek téged, Uram, de bocsáss el engemet, először hadd vegyek búcsút azoktól, kik otthon vannak!
62. vers
mondá neki Jézus: senki, valaki kezét az ekére teszi, és hátratekint, nem alkalmas Istennek országához.
Könyvek
