Szent Lukács evangéliuma

2. fejezet


Fejezetek:


1. vers

lőn kediglen ez napokba, kimene egy elvégezett dolog Augustus császártól, hogy megszámláltatnék mind ez egész világ.


2. vers

ez számlálás először lőn Quirinius idejébe, mely Szíriába fejedelem vala.


3. vers

és elmennek vala mindenek, hogy bevallanák magukat, ki-ki mind az ő városába felmene.


4. vers

kedig József is Galileából, Názáret városából zsidóságba, Dávidnak városába, ki mondatik Betlehemnek, mivelhogy volna Dávidnak házából és családjából,


5. vers

hogy bevallaná magát Máriával, neki jegyzett feleségével, mely nehézkes vala.


6. vers

történék kedig, hogy mikoron ott volnának, beteljesedének az születésnek napjai.


7. vers

és szülé az ő fiát, elsőszülöttet, és pólyába takargatá őtet, és helyhezteté a jászolba, miérthogy nem vala nekik helyük a házakba.


8. vers

és valának pásztorok azon tartományokba vigyázván és éjjeli virratásokat virrasztván az ő csordájukon.


9. vers

és íme, Úrnak angyala fejük felett állapék nekik, és Úrnak világossága körülvilágosítá azokat. és félének nagy félelemmel.


10. vers

és mondá nekik az angyal: ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, mely jövendőbe öröm leszen minden népnek:


11. vers

mert ez mai napon született minekünk az Üdvözítő, ki az Krisztus, Úr, Dávidnak városába.


12. vers

és ez nektek jele: találtok egy gyermecskét, polyába takartat, a jászolba helyheztettet.


13. vers

és legottan lőn az angyallal angyaloknak seregének sokasága, kik az Istent dicsérik vala, és mondnak vala:


14. vers

dicsőség a magasságokba Istennek, és ez földön békesség, emberek között jóakarat!


15. vers

és lőn, hogy elmenének őtőlük az angyalok mennyországba, és az emberek, a pásztorok szólnak vala őközöttük: menjünk el immár Betlehemig, és lássuk meg azt, amit hallánk, hogy történt, hogy Úr megjelent nekünk!


16. vers

és eljövének sietvén, és találák Máriát és Józsefet és az gyermecskét, helyheztettet a jászolba.


17. vers

mikoron kedig látták volna, kihirdették a beszédet, mely mondatott vala nekik az gyermekről.


18. vers

és mindenek, kik hallják vala, csodálkoznak vala ezeken, melyeket a pásztorok mondnak vala nekik.


19. vers

Mária kedig ez beszédeket mint magába tartja vala egybehasonlatván az ő szívébe.


20. vers

és megtérének a pásztorok dicsőítvén és dicsérvén az Úristent mindazokról, kiket láttak vala, olyan módon, mint nekik megmondatott vala.


21. vers

és minekutána beteljesedének a nyolc napok, hogy az gyermek körülmetéltetnék, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, még minekelőtte méhébe fogantatnék.


22. vers

és minekutána Máriának tisztulásának napjai betelének Mózesnek törvénye szerint, vivék Jézust Jeruzsálembe, hogy őtet Úrnak bemutatnák,


23. vers

miképpen meg vagyon írván Úrnak törvényébe: mert minden férfiú, ki anyjának méhét megnyitja, hívattatik szentnek Istennek,


24. vers

és hogy megadnák az áldozatot aszerint, mint megmondatott vala Úrnak törvényébe: két gerlicét avagy két galamb fiát.


25. vers

és íme, vala egy ember Jeruzsálembe, kinek neve Simeon, ez ember igaz és istenfélő vala, várván Izraelnek megvigasztalását, és Szentlélek vala ővele.


26. vers

és feleletet vett vala Szentlélektől, hogy ő halált nem látna, mígnem először meglátná Úrnak Krisztusát.


27. vers

és Szentlélek által jöve a templomba. és mikoron a gyermeket, Jézust behoznák az ő szülei, hogy a törvénynek szokása szerint cselekednének őérette,


28. vers

ő is ölébe vevé őtet, dicséré az Úristent, és mondá:


29. vers

mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat az te beszéded szerint békével,


30. vers

mert láták az én szemeim a te üdvösségedet,


31. vers

melyet szerzettél minden népeknek színe előtt,


32. vers

világosság népeknek megjelentésére, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.


33. vers

és az ő atyja és anyja csodálják vala ezeket, kik róla mondatnak vala.


34. vers

és megáldá Simeon őket, és mondá Máriának, az ő anyjának: íme, adatott ez sokaknak romlására és feltámadására Izrael között, és jelnek, melynek ellene mondatik.


35. vers

sőt, még az tennen szívedet is általhatja tőr, hogy sok szíveknek gondolati megnyilatkoztassanak.


36. vers

és vala egy Anna próféta, Fánuel leánya, Áser neméből. ez sokat élt vala, és lakott vala hét esztendeig férjével az ő szüzességétől fogva,


37. vers

és ez özvegy, olymint nyolcvannégy eztendős vala. mely az templomtól el nem távozik vala szolgálván éjjel és nappal böjtökkel és imádságokkal.


38. vers

és ez is ugyanazon órába odajutván azon módon vallást teszen vala Úrról, és szól vala mindeneknek felőle, kik várják vala a megváltást Jeruzsálembe.


39. vers

és hogy mindeneket elvégezének Úrnak törvénye szerint, Galileába térének az ő városukba, Názáretbe.


40. vers

a gyermek kedig növekedik és erősül vala lélekbe, beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek malasztja vala ővele.


41. vers

és az ő szülei felmennek vala esztendőnként Jeruzsálembe húsvét napjára.


42. vers

és mikoron lett volna tizenkét esztendős, ők Jeruzsálembe az ünnepnapnak szokása szerint felmenvén,


43. vers

és ott a napok elvégezvén, mikoron megtérnének, a gyermek Jézus megmarada Jeruzsálembe, és meg nem ismerék az ő szülei,


44. vers

hanem azt alíták, hogy az társasággal volna. jövének egy napi járóföldet, és keresik vala őtet az ő rokoni és ismerői között.


45. vers

és mikoron meg nem találnák, megtérének Jeruzsálembe keresvén őtet.


46. vers

és történék harmadnap után, hogy megtalálák őtet a templomba, hogy az doktorok között ülne hallgatván azokat, és kérdvén őket.


47. vers

elálmélkodnak vala kedig mindnyájan, kik őtet hallják vala, az ő bölcsességén és feleletin.


48. vers

és mikoron őtet látták volna, megcsodálkozának rajta, és mondá az ő anyja neki: fiam, miért tettél velünk így? íme, a te atyád és én bánkódván keresünk vala tégedet.


49. vers

és mondá nekik: mire hogy engemet kerestek volt? avagy nem tudjátok vala-e, hogy nekem, ami Atyám dolga, abba kell járnom?


50. vers

és ők nem érték meg ez beszédet, melyet szóla nekik.


51. vers

és alámene velük, és jöve Názáretbe, és vala az ő birtokuk alá adatott. az ő anyja kedig tartja vala mind ez beszédeket szívébe.


52. vers

és Jézus növekedik vala bölcsességgel és idővel és malaszttal Istennél és embereknél.

Fejezetek:


Könyvek