Szent Lukács evangéliuma

16. fejezet

Fejezetek:

mond vala kedig az ő tanítványainak is: egy gazdag ember vala, kinek egy sáfára vala, ezt bemondák őnála, minthogyha ha eltékozlotta volna az ő jószágát.

2. vers

hozzáhíva, és mondá neki: micsoda ez, kit felőled hallok? adj számot sáfárságodról, mert immár tovább nem sáfárkodhatol.

3. vers

mondá kedig a sáfár önnön magába: mit tegyek, mert az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? kapálni nem vagyok jó, koldulni szégyenlek,

4. vers

tudom, mit teszek, hogy mikoron megfosztatom a sáfárságtól, házukba vegyenek engemet.

5. vers

annak okáért urának minden adósait előhíván mond vala az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak?

6. vers

amaz mondá neki: száz mérték olajjal. mondá neki: vedd elő registromodat, ülj le, és írj hamar ötvenet.

7. vers

annak utána mondá a másiknak: te mennyivel tartozol? ki mondá, száz mérték búzával. mondá neki, vegyed leveledet, és írj nyolcvant.

8. vers

és dicséré az úr az álnokságnak sáfárát, miérthogy bölcsen cselekedett volna. mert ez világnak fiai bölcsebbek a világosságnak fiainál, az ő nemzetségük szerint.

9. vers

én is mondom nektek, szerezzetek barátot magatoknak ez álnok gazdagságból. hogy mikoron megfogyatkoztok, vegyenek titeket az örökké való hajlékokba.

10. vers

aki kicsinybe hű, nagyba is hű az. aki kedig kicsinybe álnok, nagyban is álnok az.

11. vers

ha azért az álnok gazdagságból hűek nem voltatok, ami igaz, ki bízza rátok?

12. vers

és ha a másén hűek nem voltatok, ami tiétek, ki adja nektek?

13. vers

egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert avagy egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, és avagy egyikhez ragaszkodik, és a másikat megutálja. nem szolgálhattok Istennek és ez világi gazdagságnak.

14. vers

hallják vala kedig a farizeusok mindezeket, kik fösvények valának, és megnevetik vala őtet.

15. vers

és mondá nekik: ti vagytok azok, kik magatokat emberek előtt igazítjátok, Isten kedig ismeri a ti szíveteket, mert ami emberek előtt nagy, utálatos az Istennek előtte.

16. vers

az törvény és a próféták csak Jánosig voltanak. attól fogva Istennek országa hirdettetik, és minden arra erőt teszen.

17. vers

könnyebb kedig az mennynek és földnek elmúlni, hogynemmint akármi kicsinynek a törvénybe elesni.

18. vers

minden, valaki feleségét elhagyja, és mást veszen, paráználkodik, és valamelyet, ki férjét elhagyta, veend valaki, paráználkodik.

19. vers

vala egy gazdag ember, ki öltözik vala királyi és gyenge ruhákba, és minden napon jóllakik vala.

20. vers

vala kedig egy koldus is, kinek Lázár vala neve, mely az ő ajtója előtt fekszik vala kelevényekkel rakva.

21. vers

kíván vala megelégedni a hulladékokból, melyek leesnek vala a gazdagnak asztaláról, és senki nem adja vala neki. de még az ebek is eljönnek vala, és megnyalják vala az ő sebeit.

22. vers

lőn kedig, hogy meghalna a koldus, és az angyaloktól vitetnék Ábrahámnak kebelébe. meghala kedig a gazdag is, és pokolba temetteték.

23. vers

mikoron kedig a kínokba volna, felemelé az ő szemeit, látá távol Ábrahámot és Lázárt az ő ölébe.

24. vers

és ő felüvöltvén mondá: Atyám, Ábrahám, könyörülj énrajtam, és bocsásd Lázárt, hadd illesse csak az ujja hegyét ez vizbe, hogy meghűvösítse az én nyelvemet, mert győtretém ez tűzbe.

25. vers

és mondá neki Ábrahám: fiam, emlékezzél meg róla, mert életedbe jót vettél. és azonképpen Lázár gonoszt, mostan ez itt vígad, te kedig gyötretel.

26. vers

és mindezeknek felette, miköztünk és tiköztetek nagy nyílás erőssíttetett, hogy azok, kik innet tihozzátok akarnának menni, nem lehet, sem onnét idejönni.

27. vers

és mondá: kérlek azért tégedet, Atyám, hogy bocsásd őtet az én Atyám házához,

28. vers

öt atyámfiai vannak, hogy mondja meg nekik, ne jöjjenek ők is ez kínoknak helyére.

29. vers

és mondá neki Ábrahám: ott vagyon Mózes és az próféták, azokat hallgassák.

30. vers

mondá amaz: nem, Atyám, Ábrahám, de ha valamely a halottak közül menne hozzájuk, tehát penitenciát tartanának.

31. vers

mondá neki: ha Mózest és az prófétákat nem hallgatták, azt sem hinnék, ha valamely feltámadna halottaiból.