Szent Lukács evangéliuma
18. fejezet
1. vers
mond vala kedig nekik példabeszédet is, a végre, hogy mindenkoron imádkozni kellene, és soha meg nem fáradni mondván:
2. vers
egy bíró vala egy néminemű városba, mely Istent nem féli vala. emberrel sem gondol vala.
3. vers
vala kedig egy özvegy asszony is a városba, és hozzá jő vala mondván: tégy igazat nekem az én peresem felől.
4. vers
és sok ideig nem akarja vala. végre monda önmagába: jóllehet Istent nem félem, sem emberrel nem gondolok,
5. vers
de miérthogy bántásomra vagyon énnekem ez özvegyasszony, igazat szolgáltatok neki, hogy ennek utána ide ne jöjjön engemet búsítani.
6. vers
monda kedig Úr: halljátok meg, mit mond ez álnok bíró.
7. vers
Isten kedig nem teszen-e bosszúállást az ő választottaiért, kik éjjel és nappal hozzá üvöltenek, még ha engedelmes leszen is nekik?
8. vers
mondom kedig nektek, hogy hamar teszen bosszúállást őérettük. mikoron kedig Embernek Fia eljő, vajon talál-e hitet ez földön?
9. vers
monda kedig nékikhez, kik önnönmagukban bíznak vala, minthogy igazak volnának, és megutálnak vala egyebeket, ez példa beszédet.
10. vers
két emberek menének fel a templomba, hogy imádkoznának. egyik farizeus, másik nyilvánvaló bűnős.
11. vers
az farizeus megállván ilyen módon imádkozik vala magába: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, miképpen emez nyilvánvaló bűnös is.
12. vers
egy héten kettőt böjtölök, dézsmát adok mindenből, mik birtokom alatt vannak.
13. vers
és az nyilvánvaló bűnös távol állván még szemeit sem akarja vala felemelni az égbe, de veri vala az ő mellét mondván: Isten, légy kegyelmes énnekem bűnösnek!
14. vers
mondom nektek, hogy ez inkább megigazulván menne házához, hogynemmint amaz. mert valaki magát felmagasztalja, megaláztatik, és valaki magát megalázza felmagasztaltatik.
15. vers
hoznak vala kedig őhozzája gyermecskéket is, hogy őket illetné. melyet mikoron látnának a tanítványok, megrongálják vala azokat.
16. vers
Jézus kedig, mikoron őket hozzá hívta volna, monda: bocsássátok hozzám a gyermekecskéket, és ne tiltsátok meg őket, mert ilyeneké az Istennek országa.
17. vers
bizony mondom nektek, valaki nem veszi Istennek országát, mint ez gyermekecske, be nem megyen oda.
18. vers
és kérdé őtet néminemű fejedelem mondván, jó Mester, mit kell tennem, hogy megnyerjem az örök életet?
19. vers
monda kedig neki Jézus, mire mondasz engem jónak, ha senki nem jó, hanem csak Isten?
20. vers
tudod-e a parancsolatokat? ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanú ne légy, tiszteljed atyádat anyádat.
21. vers
de ő monda: mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
22. vers
melyet hallván Jézus monda neki: még egy híjával vagy. adj el mindeneket, melyek birtokod alatt vannak, és osztogasd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyországba, és jöjj el, kövess engemet.
23. vers
ezeket mikoron hallotta volna, megszomorodék rajta, mert igen gazdag vala.
24. vers
látá kedig Jézus, hogy megszomorodot volna, és monda: mely nehezen mennek be azok, kiknek pénzük vagyon, Istennek országába,
25. vers
mert könnyebb a tevének a tű fokán általmenni, hogynemmint a gazdagnak Istennek országába bemenni,
26. vers
és mondanak, akik ezeket hallják vala: tehát ki üdvözülhet?
27. vers
monda ő: ami embereknél lehetetlen dolog, Istennél lehető.
28. vers
monda kedig Péter: im mi elhagytunk mindeneket, és tégedet követtünk.
29. vers
monda nekik: bizony mondom nektek, senki nincsen, ki elhagyta házát, avagy szüleit, avagy atyjafiait, avagy feleségét, avagy gyermekeit Istennek országáért,
30. vers
hogy ki ne vegyen sokkal többeket ez mostani időbe, és az jövendő világon örök életet.
31. vers
hozzávevé kedig Jézus a tizenkettőt, és monda nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe, és mindenek elvégeztetnek, valamik meg vannak írva Embernek Fiáról.
32. vers
mert népeknek adatik, megcsúfolják őtet, és bosszúval illetik, megpökdöstetik,
33. vers
és minek utána megostorozzák, megölik őtet, és harmadnapon feltámad.
34. vers
és ők ebbe semmit nem értének. és ez beszéd elrejtve vala őtőlük, sem értik vala, melyek mondatnak vala.
35. vers
történék kedig, hogy mikoron közelgetne Jerikóhoz. egy vak ül vala az útfélen koldúlván,
36. vers
és mikoron hallaná az elő menő sereget, kérdi vala: mi dolog volna az.
37. vers
megmondák neki, hogy az názáretbeli Jézus menne onnét elő,
38. vers
és felüvölte mondván: Dávid fia, Jézus, könyörülj énrajtam.
39. vers
és akik elől mennek vala, megszólíták őtet, hogy veszteg lenne, ő kedig sokkal inkább üvölt vala: Dávid fia, légy kegyelmes énnekem!
40. vers
megállván kedig Jézus hagya, hogy hozzá hoznák. és mikoron elközelgetett volna, megkérdé őtet mondván:
41. vers
mit akarsz, hogy tegyek veled? monda ő: Uram, hogy látást vegyek,
42. vers
és monda neki Jézus: végy látást, az te hited tett üdvössé tégedet.
43. vers
és mindjárást látást vőn, és utána megyen vala dicsőítvén Istent, és mind az nép, hogy látá, dicséretet ada Istennek.
Könyvek
