Szent Lukács evangéliuma
15. fejezet
1. vers
valának kedig nyilvánvaló bűnösök és egyéb bűnösök, kik Jézushoz közelgetnek vala, hogy hallanák őtet.
2. vers
és zúgódnak vala a farizeusok és írástudók, mondván: mert ez a bűnösöket veszi hozzá, és azokkal eszik.
3. vers
és szólá nekik imez példabeszédet, mondván:
4. vers
ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha száz juha vagyon, és ha egyet elveszt azok közül, nemde elhagyja-e a kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen az után, mely elveszett vala, mígnem megleli azt?
5. vers
és mikoron megtalálja őtet, az ő vállaira veti örülvén,
6. vers
és hazajővén egybehívja az ő barátit és szomszédit, mondván nekik: velem együtt örüljetek, mert megleltem az én juhomat, mely elveszett vala.
7. vers
mondom nektek, hogy azon módon öröm leszen mennyországba egy bűnösön, ki penitenciára tér. inkább, hogynemmint kilencvenkilenc igazakon, kik nem szűkölködnek penitencia nélkül.
8. vers
avagy ha mely asszonyállatnak tíz garasa vagyon, és ha egyik garast elveszti, nemde meggyújtja-e az szövétneket, és felforgatja a házat, és szorgalmatosan keresi, mígnem megleli azt?
9. vers
és mikoron megleli, egybehívja asszonyi barátit és szomszédit, mondván: velem együtt örüljetek, mert megleltem a garast, melyet elvesztettem vala!
10. vers
úgy mondok nektek, öröm leszen Istennek angyali előtt is egy bűnösön, ki penitenciára tér.
11. vers
mondá kedig: egy embernek két fia vala,
12. vers
és az ifjabbik mondá az atyjának: atyám, add ki az én részemet az marhából, mely engem illet! és megosztá nekik a marhát.
13. vers
és nem sok napok után az ifjabbik mindeneket egybegyűjtvén elmene messze való tartományba, és ott eltékozlá minden marháját, élvén mindenből kedve szerint.
14. vers
és minekutána mindeneket megemésztett volna, lőn az tartományba nagy éhség, és ő kezde szűkölködni.
15. vers
elmene, és szerződék egy polgárhoz ott a tartományba. és a polgár küldé őtet az ő falujába, hogy disznót őrizne.
16. vers
és kívánja vala megtölteni az ő hasát a törköllyel, melyet a disznók esznek vala. és senki nem adja vala neki.
17. vers
demaga, magába tére, és mondá: mennyi béresek vannak, kik az én Atyám házába bővelkednek kenyérrel, és én itt éhségnek miatta veszek el.
18. vers
felkelek, elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: atyám, vétkeztem az mennyország ellen és teelőtted,
19. vers
és immár nem vagyok meltó, hogy te fiadnak mondassam, tarts csak úgy engemet, mint egyet a te béresid közül.
20. vers
és felkelvén jöve az ő atyjához. mikoron kedig még tavol volna, meglátá őtet az ő atyja, és megkeserülé, eleibe mene, és nyakára esék, és megcsókolá őtet.
21. vers
és mondá neki a fia: atyám, vétkeztem a mennyország ellen és teelőtted, immár nem vagyok meltó te fiadnak hívatni.
22. vers
mondá kedig az atya az ő szolgáinak: hamar, hozzátok ki a legjobbik ruhát, öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrűt kezébe és sarut lábaiba,
23. vers
és hozzátok elő az hizlalt borjút, és öljétek meg őtet, hogy együnk és lakozzunk,
24. vers
mert ez én fiam meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott. és kezdének lakozni.
25. vers
vala kedig a nagyobbik fia a mezőn. és mikoron hazajőne, és a házhoz közelgetne, hallá a vigasságtéteményt és a táncot.
26. vers
előhíva egyet a szolgákba, megkérdé, mi dolog volna az.
27. vers
és az mondá neki: az te atyádfia megjött, és a te atyád megölte őneki az hizlalt borjút, mert egészségbe találta őtet.
28. vers
az kedig megharagudván nem akar vala bemenni. azért az ő atyja kijővén kezdé őtet kérni.
29. vers
amaz kedig felele, mondá az ő atyjának: ím, ennyi esztendeig szolgálok neked, és az te parancsolatodat soha el nem múlattam, mégsem adtál soha énnekem csak egy bárányfiat is, hogy barátimmal lakoznám.
30. vers
de minekutána ez te fiadat, ki fellakta az te marhádat a kurvákkal, megjött, megölted neki az hizlalt borjút.
31. vers
és mondá az atyja neki: fiam, te mindenkoron velem vagy, és mindenek, kik enyim, tieid.
32. vers
azért laknod és vigadnod kell vala, mert ez a te atyádfia meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott.
Könyvek
