Szent Lukács evangéliuma
11. fejezet
1. vers
és lőn, hogy mikoron egy néminemű helyen imádkoznék, hogy elvégezze az imádságot, mondá egy az ő tanítványi közül neki: Uram, taníts minket is imádkozni, miképpen János tanította az ő tanítványit!
2. vers
és mondá nekik: mikoron imádkoztok, mondjátok: mi Atyánk, ki vagy mennyekbe, szenteltessék te neved! jöjjön te országod! legyen te akaratod, miként mennybe, azonképpen földön is!
3. vers
mi kenyerünket minden napját adjad nekünk ma!
4. vers
és bocsássad nekünk mi bűnünket, miként mi is bocsátunk mindeneknek, kik nekünk vétnek! és ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts minket gonosztól!
5. vers
és mondá nekik: kicsoda közületek, kinek ha leszen egy barátja, és éjfélkoron hozzá megyen, s mond neki: barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret,
6. vers
mert barátom jött énhozzám az útról, és nincsen mit őeleibe adnom.
7. vers
és amaz onnét belül megfelelvén mondjon: ne akarj engem mostan megbántani, immár az ajtó betétetett, és az én gyermekim velem vannak ágyas házamba. nem kelhetek fel, hogy adjak neked.
8. vers
és amaz ha végig maradand zörgetvén, mondom nektek, hogyha felkelvén nem ad neki azért, hogy barátja legyen, demaga az ő meguntatásáért felkel, és ad neki mindent, kire szüksége vagyon.
9. vers
és én is mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, s meglelitek, zörgessetek, s megnyittatik nektek.
10. vers
mert minden, ki kéri, elveszi, és ki keresi, megleli, és az zörgetőnek nyittatik meg.
11. vers
kicsoda kedig tiközületek atya, kitől ha fia kenyeret kér, nemde követ ad-e neki? avagy ha halat, nemde az halért kígyót ad-e neki?
12. vers
avagy ha tikmonyt kér, nemde skorpiót nyújt-e neki?
13. vers
ha azért ti mikoron gonoszak vagytok, tudtok jó adományokat adni a ti fiaitoknak, mennyivel inkább az ti mennyei Atyátok ad mennyorszából jó lelket az őtőle kérőknek?
14. vers
űz vala kedig ördögöt, és az néma vala. és mikoron kiűzte volna az ördögöt, szólni kezde a néma, és elcsodálkozának rajta a seregek.
15. vers
nekik kedig őközülük mondanak: Beelzebul hatalmával, a fő ördögével űz ördögöket.
16. vers
és nekik kísértvén jelt kérnek vala tőle mennyországból.
17. vers
ő kedig, hogy meglátá az ő gondolatjukat, mondá nekik: minden ország, ő maga ellen megoszlott, elpusztul, és ház házra esik.
18. vers
ha kedig a sátán is ő maga ellen megoszlott, miképpen áll meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy Beelzebul hatalmával űzök ördögöket.
19. vers
ha kedig én Beelzebul hatalmával űzök ördögöket, a ti fiaitok ki hatalmával űznek? azért ők lesznek ti bírátok.
20. vers
de ha Istennek hatalmával űzök ördögöket, bizonyával rátok jutok Istennek országa.
21. vers
mikoron az erős fegyveres megőrizi az ő palotáját, mindenek, kiket bír, békével vannak.
22. vers
de ha erősb jő nálánál, meggyőzi őtet, minden fegyverit elveszi, akikbe bízik vala, és az ő zsákmányit elosztja.
23. vers
aki énvelem nincsen, énellenem vagyon, és ki velem együtt nem gyűjt, tékozló.
24. vers
mikoron a förtelmes lélek kimegyen az emberből, jár vizetlen helyeken keresvén nyugodalmat, és nem találván mond: megtérek az én házamba, melyből kijöttem.
25. vers
és mikoron eljő, találja azt megtisztítottat seprűkkel,
26. vers
és akkoron elmegyen, és veszen vele egyéb hét lelkeket, nálánál álnokbakat, és oda bemenvén ott lakoznak. és az embernek utolsó dolgai gonoszbak lesznek az elsőknél.
27. vers
lőn kedig, hogy mikoron ezeket mondaná, egy néminemű asszonyi állat felemelvén az ő szavát a sereg közül mondá neki: boldog méh, aki téged viselt, és az emlők, melyeket szoptál!
28. vers
de ő mondá: sőt, inkább boldogok, kik hallgatják Istennek beszédét, és megőrizik azt.
29. vers
mikoron kedig a seregek egybefolyamnának, kezdé mondani: ez nemzetség gonosz. jelt kíván, és jel nem adatik neki, hanem csak Jónás próféta jele.
30. vers
mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen leszen Embernek Fia is ez nemzetségnek.
31. vers
észak felől való királyné asszony felkel ez nemzetségnek férfiaival, és kárhoztatja őket, mert ő jött a földnek végeiről Salamonnak bölcsességét hallani, és íme, itt nagyobb vagyon Salamonnál.
32. vers
az ninivebeli férfiak felkelnek ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatják őtet, mert ők Jónásnak prédikációjára penitenciát tartanak, és íme, itt nagyobb vagyon Jónásnál.
33. vers
senki nem gyújtja meg az szövétneket, hogy elrejtse, avagy nem teszi a kád alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bejönnek, lássák a világot.
34. vers
a te testednek szövétneke a te szemed. ha a te szemed együgyű leend, mind teljes tested világos leszen, ha kedig álnok leszen, a te tested is sötétes leszen.
35. vers
lássad azért, hogy az világosság, mely tebenned vagyon, sötétség ne legyen!
36. vers
azért ha a te tested világos leszen, nem lévén nála sötétségnek valami része, teljességgel világos leszen, és miképpen a villámlásnak szövétneke világosít meg tégedet.
37. vers
és mikoron ezt beszélené, kéré őtet egy farizeus, hogy nála ebédelnék. bemene hozzá, és letelepedék.
38. vers
a farizeus kedig kezdé magába gondolván mondani, mire nem mosdott volna meg ebéd előtt.
39. vers
és mondá Úr őneki: mostan, ti farizeusok, ami a pohárnak és tálnak külső részén vagyon, megtisztítjátok. ami kedig tibennetek belül vagyon, teljes ragadozással és álnoksággal.
40. vers
bolondok, nemde ugyanazon csinálta-e azt is, aki kívül vagyon, mint aki belül vagyon?
41. vers
demaga ami ugyan tietek, abból adjatok alamizsnát, és íme, mindenek tiszták lesznek nektek.
42. vers
de jaj nektek, farizeusoknak, kik megdézsmáljátok a mentát és rutát és minden füvet, és elmulatjátok Istennek ítéletit és szerelmét. ezeket kell vala kedig tennetek, és azokat el nem hagynotok.
43. vers
jaj nektek, farizeusoknak, kik szerettek első székeket a zsinagógákba, és köszönéseket a vásárt.
44. vers
jaj nektek, írástudók, farizeusok, képmutatók, kik vagytok mint a befedett koporsók, és emberek felül rajta járván nem tudják.
45. vers
felele kedig egy a törvénytudók közül, s mondá neki: Mester, hogy ezeket mondod, még nekünk is bosszúságot tész vele.
46. vers
de ő mondá: tinektek is, törvénytudóknak jaj, mert megterheltek embereket terhekkel, melyet el nem viselhetnek, és ti egy ujjal nem illetitek az terheket.
47. vers
jaj tinektek, kik felrakjátok a prófétáknak koporsóit, a ti atyátok ölték meg kedig azokat.
48. vers
bizonyával megmutatjátok, hogy akaratosok vagytok az ti atyátoknak cselekedetihez, mert bizonyával ők ölték meg azokat, ti kedig azoknak koporsót csináltok.
49. vers
annak okáért mondta Istennek bölcsességi is: bocsátok őhozzájuk prófétákat és apostolokat, és őbennük megölnek,
50. vers
hogy minden prófétáknak vére, mely világ kezdetitől fogva kiontatott, megkerestessék ez nemzetségen,
51. vers
igaz Ábelnek vérétől fogva mind Zakariásnak véréig, ki elvesze az oltár és templom között. bizony mondom nektek, előkérik ez nemzetségtől.
52. vers
jaj nektek, törvénytudóknak, kik elvettétek a tudománynak kulcsát, ti be nem mentetek, és azokat is, kik bemennek vala, eltiltátok.
53. vers
mikoron kedig ezeket mondaná nekik, kezdének a farizeusok és törvénytudók erősen ellene állani, és sokképpen okoskodni ha mit szájából kaphatnának,
54. vers
mert azon valának, hogy valamit vennének ki belőle, kivel vádolhatnák őtet.
Könyvek
