Szent Lukács evangéliuma
capítulo 11
verso 1
és lőn, hogy mikoron egy néminemű helyen imádkoznék, hogy elvégezze az imádságot, mondá egy az ő tanítványi közül neki: Uram, taníts minket is imádkozni, miképpen János tanította az ő tanítványit!
verso 2
és mondá nekik: mikoron imádkoztok, mondjátok: mi Atyánk, ki vagy mennyekbe, szenteltessék te neved! jöjjön te országod! legyen te akaratod, miként mennybe, azonképpen földön is!
verso 3
mi kenyerünket minden napját adjad nekünk ma!
verso 4
és bocsássad nekünk mi bűnünket, miként mi is bocsátunk mindeneknek, kik nekünk vétnek! és ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts minket gonosztól!
verso 5
és mondá nekik: kicsoda közületek, kinek ha leszen egy barátja, és éjfélkoron hozzá megyen, s mond neki: barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret,
verso 6
mert barátom jött énhozzám az útról, és nincsen mit őeleibe adnom.
verso 7
és amaz onnét belül megfelelvén mondjon: ne akarj engem mostan megbántani, immár az ajtó betétetett, és az én gyermekim velem vannak ágyas házamba. nem kelhetek fel, hogy adjak neked.
verso 8
és amaz ha végig maradand zörgetvén, mondom nektek, hogyha felkelvén nem ad neki azért, hogy barátja legyen, demaga az ő meguntatásáért felkel, és ad neki mindent, kire szüksége vagyon.
verso 9
és én is mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, s meglelitek, zörgessetek, s megnyittatik nektek.
verso 10
mert minden, ki kéri, elveszi, és ki keresi, megleli, és az zörgetőnek nyittatik meg.
verso 11
kicsoda kedig tiközületek atya, kitől ha fia kenyeret kér, nemde követ ad-e neki? avagy ha halat, nemde az halért kígyót ad-e neki?
verso 12
avagy ha tikmonyt kér, nemde skorpiót nyújt-e neki?
verso 13
ha azért ti mikoron gonoszak vagytok, tudtok jó adományokat adni a ti fiaitoknak, mennyivel inkább az ti mennyei Atyátok ad mennyorszából jó lelket az őtőle kérőknek?
verso 14
űz vala kedig ördögöt, és az néma vala. és mikoron kiűzte volna az ördögöt, szólni kezde a néma, és elcsodálkozának rajta a seregek.
verso 15
nekik kedig őközülük mondanak: Beelzebul hatalmával, a fő ördögével űz ördögöket.
verso 16
és nekik kísértvén jelt kérnek vala tőle mennyországból.
verso 17
ő kedig, hogy meglátá az ő gondolatjukat, mondá nekik: minden ország, ő maga ellen megoszlott, elpusztul, és ház házra esik.
verso 18
ha kedig a sátán is ő maga ellen megoszlott, miképpen áll meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy Beelzebul hatalmával űzök ördögöket.
verso 19
ha kedig én Beelzebul hatalmával űzök ördögöket, a ti fiaitok ki hatalmával űznek? azért ők lesznek ti bírátok.
verso 20
de ha Istennek hatalmával űzök ördögöket, bizonyával rátok jutok Istennek országa.
verso 21
mikoron az erős fegyveres megőrizi az ő palotáját, mindenek, kiket bír, békével vannak.
verso 22
de ha erősb jő nálánál, meggyőzi őtet, minden fegyverit elveszi, akikbe bízik vala, és az ő zsákmányit elosztja.
verso 23
aki énvelem nincsen, énellenem vagyon, és ki velem együtt nem gyűjt, tékozló.
verso 24
mikoron a förtelmes lélek kimegyen az emberből, jár vizetlen helyeken keresvén nyugodalmat, és nem találván mond: megtérek az én házamba, melyből kijöttem.
verso 25
és mikoron eljő, találja azt megtisztítottat seprűkkel,
verso 26
és akkoron elmegyen, és veszen vele egyéb hét lelkeket, nálánál álnokbakat, és oda bemenvén ott lakoznak. és az embernek utolsó dolgai gonoszbak lesznek az elsőknél.
verso 27
lőn kedig, hogy mikoron ezeket mondaná, egy néminemű asszonyi állat felemelvén az ő szavát a sereg közül mondá neki: boldog méh, aki téged viselt, és az emlők, melyeket szoptál!
verso 28
de ő mondá: sőt, inkább boldogok, kik hallgatják Istennek beszédét, és megőrizik azt.
verso 29
mikoron kedig a seregek egybefolyamnának, kezdé mondani: ez nemzetség gonosz. jelt kíván, és jel nem adatik neki, hanem csak Jónás próféta jele.
verso 30
mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen leszen Embernek Fia is ez nemzetségnek.
verso 31
észak felől való királyné asszony felkel ez nemzetségnek férfiaival, és kárhoztatja őket, mert ő jött a földnek végeiről Salamonnak bölcsességét hallani, és íme, itt nagyobb vagyon Salamonnál.
verso 32
az ninivebeli férfiak felkelnek ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatják őtet, mert ők Jónásnak prédikációjára penitenciát tartanak, és íme, itt nagyobb vagyon Jónásnál.
verso 33
senki nem gyújtja meg az szövétneket, hogy elrejtse, avagy nem teszi a kád alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bejönnek, lássák a világot.
verso 34
a te testednek szövétneke a te szemed. ha a te szemed együgyű leend, mind teljes tested világos leszen, ha kedig álnok leszen, a te tested is sötétes leszen.
verso 35
lássad azért, hogy az világosság, mely tebenned vagyon, sötétség ne legyen!
verso 36
azért ha a te tested világos leszen, nem lévén nála sötétségnek valami része, teljességgel világos leszen, és miképpen a villámlásnak szövétneke világosít meg tégedet.
verso 37
és mikoron ezt beszélené, kéré őtet egy farizeus, hogy nála ebédelnék. bemene hozzá, és letelepedék.
verso 38
a farizeus kedig kezdé magába gondolván mondani, mire nem mosdott volna meg ebéd előtt.
verso 39
és mondá Úr őneki: mostan, ti farizeusok, ami a pohárnak és tálnak külső részén vagyon, megtisztítjátok. ami kedig tibennetek belül vagyon, teljes ragadozással és álnoksággal.
verso 40
bolondok, nemde ugyanazon csinálta-e azt is, aki kívül vagyon, mint aki belül vagyon?
verso 41
demaga ami ugyan tietek, abból adjatok alamizsnát, és íme, mindenek tiszták lesznek nektek.
verso 42
de jaj nektek, farizeusoknak, kik megdézsmáljátok a mentát és rutát és minden füvet, és elmulatjátok Istennek ítéletit és szerelmét. ezeket kell vala kedig tennetek, és azokat el nem hagynotok.
verso 43
jaj nektek, farizeusoknak, kik szerettek első székeket a zsinagógákba, és köszönéseket a vásárt.
verso 44
jaj nektek, írástudók, farizeusok, képmutatók, kik vagytok mint a befedett koporsók, és emberek felül rajta járván nem tudják.
verso 45
felele kedig egy a törvénytudók közül, s mondá neki: Mester, hogy ezeket mondod, még nekünk is bosszúságot tész vele.
verso 46
de ő mondá: tinektek is, törvénytudóknak jaj, mert megterheltek embereket terhekkel, melyet el nem viselhetnek, és ti egy ujjal nem illetitek az terheket.
verso 47
jaj tinektek, kik felrakjátok a prófétáknak koporsóit, a ti atyátok ölték meg kedig azokat.
verso 48
bizonyával megmutatjátok, hogy akaratosok vagytok az ti atyátoknak cselekedetihez, mert bizonyával ők ölték meg azokat, ti kedig azoknak koporsót csináltok.
verso 49
annak okáért mondta Istennek bölcsességi is: bocsátok őhozzájuk prófétákat és apostolokat, és őbennük megölnek,
verso 50
hogy minden prófétáknak vére, mely világ kezdetitől fogva kiontatott, megkerestessék ez nemzetségen,
verso 51
igaz Ábelnek vérétől fogva mind Zakariásnak véréig, ki elvesze az oltár és templom között. bizony mondom nektek, előkérik ez nemzetségtől.
verso 52
jaj nektek, törvénytudóknak, kik elvettétek a tudománynak kulcsát, ti be nem mentetek, és azokat is, kik bemennek vala, eltiltátok.
verso 53
mikoron kedig ezeket mondaná nekik, kezdének a farizeusok és törvénytudók erősen ellene állani, és sokképpen okoskodni ha mit szájából kaphatnának,
verso 54
mert azon valának, hogy valamit vennének ki belőle, kivel vádolhatnák őtet.
Libros
