Szent Lukács evangéliuma
capítulo 22
verso 1
elközelgett vala kedig a kelt kenyér nélkül való ünnepnap, mely mondatik húsvétnak.
verso 2
a papi fejedelmek kedig és az írástudók azon valának, miképpen Jézust megölnék, de félnek vala a köznéptől.
verso 3
bemene kedig a sátán Júdásba, kinek vezetékneve Iskariótes, mely egyik vala a tizenkét számosok közül.
verso 4
és elmene, és szóla a papi fejedelmekkel és tisztviselőkkel, mi módon árulná őtet nekik.
verso 5
és azok megörülének, és vele megszerződének, hogy pénzt adnának neki.
verso 6
és ő is fogada nekik. és keres vala alkalmasságot, hogy valami fellázadás nélkül árulhatná nekik.
verso 7
eljöve kedig az kelt kenyér nélkül való nap, melyen szükség vala áldozni a húsvétot.
verso 8
és elbocsátá Pétert és Jánost, mondván: menjetek el, szerezzétek meg a húsvétot nekünk, hogy együnk.
verso 9
amazok mondának neki: hol akarod, hogy megszerezzük?
verso 10
és mondá nekik: íme, mikoron ti bemennétek a városba, előtökbe járul egy ember egy korsó vizet vivén, kövessétek őtet a házba, melybe bemegyen,
verso 11
és mondjátok az háznak urának: azt mondja Mester neked, hol vagyon a ház, melybe megegyem az húsvétot az én tanítványimmal?
verso 12
és ő mutat nektek vacsoráló helyet, nagyon megterítettet, ott szerezzétek meg.
verso 13
elmenvén kedig azon módon találák, mint megmondotta vala nekik, és megszerzék az húsvétot.
verso 14
és mikoron eljött volna az idő, letelepedék, és az tizenkettő is vele egyetembe,
verso 15
és mondá nekik: kívánatossággal kívantam ez húsvétot megenni veletek, minekelőtte szenvednék.
verso 16
mert mondom nektek, hogy továbbá nem eszem őbelőle, mígnem beteljesedik Istennek országába.
verso 17
és vevén az pohárt, hálát ada, és mondá:
verso 18
vegyétek ezt, és osszátok el tennenköztetek. mert mondom nektek, hogy nem iszom ez szőlőtőnek gyümölcséből, mígnem eljő Istennek országa.
verso 19
és vevén a kenyeret, mikoron hálát adott volna, megszegé, és nekik adá, mondván: ez az én testem, mely tiérettetek adatik. ezt tegyétek az én emlékezetemre.
verso 20
azonképpen a pohárt is, minekutána vacsorálék, mondván: ez pohár új törvény az én véremnek miatta, mely tiértetek kiontatik.
verso 21
demaga annak keze, ki engem elárul, ím velem vagyon ez asztalon.
verso 22
és jóllehet, embernek fia, mi módon meg vagyon végezve felőle, elmegyen, demaga jaj az embernek, aki miatt elárultatik.
verso 23
és ők kezdék önnönköztük kérdezni, ki volna az őközülük, mely azt művelné.
verso 24
lőn kedig vetekedés is közöttük, melyik láttatnék nagyobbnak lenni köztük.
verso 25
mondá kedig nekik Jézus: népeknek királyi uralkodnak azokon. és kiknek hatalma vagyon rajtuk, tiszttartóknak hívatnak.
verso 26
de ti nem így, hanem ki nagyobb köztetek, legyen mint a kisebb, és ki fő, mint aki szolgál.
verso 27
mert kicsoda nagyobb, az-e, aki leül, avagy aki szolgál? nemde, aki leül-e? de én tiköztetek vagyok, mint aki szolgál.
verso 28
ti vagytok kedig, kik megmaradtatok velem, az én kísértetimbe.
verso 29
én is országot szerzek nektek, miképpen szerzett az én Atyám nekem.
verso 30
hogy egyetek és igyatok az én asztalomon, az én országomba, és üljetek a székeken, ítélvén Izraelnek tizenkét rendit.
verso 31
mondá kedig Úr Simonnak: Simon, íme a sátán megkért titeket, hogy megrostálna, mint a gabonát,
verso 32
de én kértem teérted, hogy az te hited meg ne fogyatkozzék, és te is valamikoron megtérvén, erősítsed az te atyádfiait.
verso 33
de ő mondá neki: Uram, kész vagyok teveled mind tömlöcre és mind halálra menni.
verso 34
mondá neki: mondom neked, Péter, nem énekel a kakas ma, minekelőtte háromszor tagadod meg magadat, hogy engemet nem ismersz.
verso 35
és mondá nekik: mikoron elbocsátalak titeket tarsoly és zsák és saru nélkül, fogyatkozott-e meg valami nektek? amazok mondanak: semmi.
verso 36
mondá azért nekik: de mostan akinek tarsolya vagyon, vegye fel, azon módon zsákját is, és akinek nincsen, adja el köntösét, és vegyen tőrt vele magának.
verso 37
mert mondom nektek, hogy még annak be kell teljesedni énbennem, mely meg vagyon írván: és az álnokok közibe számláltaték, demaga azoknak, kik énrólam vannak, végük vagyon.
verso 38
amazok mondának: Uram, ihon két tőr. mondá nekik: elég.
verso 39
és kiindulván, megyen vala az ő szokása szerint az Olaj-hegyre. követék kedig őtet az ő tanítványi is.
verso 40
és mikoron jutottanak volna az helyre, mondá nekik: imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
verso 41
és ő elszakadozék tőlük olymint egy kőhajításnyira, és térdeit letévén imádkozik vala mondván:
verso 42
Atyám, ha akarod, vedd el éntőlem ez pohárt, demaga ne az én akaratom legyen, hanem az tied.
verso 43
megjelenék kedig neki az angyal mennyországból, bátorítván őtet. és gyötrelem őtet megfogván, hosszabban imádkozik vala.
verso 44
és vala az ő verítéke, mi módon az vércseppek, folyván a földön.
verso 45
és mikoron felkelt volna az imádságról, és jött volna az ő tanítványihoz, találá őket, hogy aludnának a szomorúságnak miatta.
verso 46
és mondá nekik: mit alusztok? keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
verso 47
és még mikoron ő szólna, íme, a sereg, és ki hívattatik vala Júdásnak, egy az tizenkettő közül, előttük megyen vala, és közelíte Jézushoz, hogy megcsókolná őtet.
verso 48
Jézus kedig mondá neki: Júdás, csókkal árulod-e el embernek fiát?
verso 49
láták kedig azok, kik Jézussal valának, mi következnék benne, és mondának neki: Uram, vágjuk-e tőrrel?
verso 50
és egyik őközülük hozzá üte a papi fejedelem szolgájához, és elvágá jobb felől való fülét.
verso 51
felele kedig Jézus, mondá: hagyjátok el eddiglen! és mikoron illette volna az ő fülét, meggyógyítá őtet.
verso 52
mondá kedig Jézus azoknak, kik jöttenek vala őhozzá, a papi fejedelmeknek és templomhoz látóknak és a főnépeknek: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek ki tőrökkel és dorongokkal.
verso 53
lám naponként veletek voltam a templomba, és nem bocsáttátok kezeteket énrám, de ez az ti órátok és sötétségeknek hatalmassága.
verso 54
megfogván kedig őtet, elvivék, és bevivék a papi fejedelem házába. Péter kedig követi vala őtet távol.
verso 55
mikoron kedig tüzet gyújtottanak volna a palota közepett, és mindnyájan leültenek volna, leüle Péter is őközöttük.
verso 56
kit mikoron látott volna egy szolgálólány, hogy a világra arcul ülne, rá kezde nézni, és mondá: ez is vele vala.
verso 57
de amaz megtagadá őtet, mondván: asszony, nem ismertem őtet.
verso 58
és egy kevés vártatva más is, látván őtet, mondá: te is azok fele vagy. Péter kedig mondá: ember, nem vagyok.
verso 59
és kevés idő, olymint egy óra közbül vettetvén, egy, ugyan bizonnyal szólja vala, mondván: de bizony ez is vele vala, mert ugyanis galileabeli.
verso 60
és mondá Péter: ember, nem tudom, mit mondasz. és legottan, még mikoron ő szólna, a kakas énekele.
verso 61
és Úr hátrafordulván megtekinté Pétert. és megemlékezék Péter Úrnak beszédéről, mi módon megmondta vala neki, hogy minekelőtte kakas énekel, háromszor tagadsz meg engemet.
verso 62
és onnét kimenvén Péter, síra nagy keservesen.
verso 63
és a férfiak, kik tartják vala Jézust, megcsúfolják vala őtet, vervén.
verso 64
és mikoron befedezték volna őtet, arcul csapdossák vala, és kérdik vala őtet, mondván: mondj jövendőt, kicsoda, aki téged üte?
verso 65
és egyéb sok káromlásokat tesznek vala rajta.
verso 66
de mikoron megvillamék, egybegyűlének a népeknek fejei, és a papi fejedelmek és írástudók, és vivék őtet az ő tanácsukba, mondván:
verso 67
mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus? és mondá nekik: ha megmondom is nektek, nem hiszitek,
verso 68
és ha kérdendelek is titeket, nem feleltek énnekem, sem el nem bocsáttok.
verso 69
ez időtől fogva leszen kedig, hogy embernek fia ül Istennek hatalmának jobbjára.
verso 70
mondának azért mindnyájan: te vagy-e azért az Istennek fia? ki mondá: ti mondjátok, mert én vagyok.
verso 71
de amazok mondának: mit kívánunk mégis bizonyságot? ím, mi magunk hallók az önnön szájából.
Libros
