capitolul 22
elközelgett vala kedig a kelt kenyér nélkül való ünnepnap, mely mondatik húsvétnak.
a papi fejedelmek kedig és az írástudók azon valának, miképpen Jézust megölnék, de félnek vala a köznéptől.
bemene kedig a sátán Júdásba, kinek vezetékneve Iskariótes, mely egyik vala a tizenkét számosok közül.
és elmene, és szóla a papi fejedelmekkel és tisztviselőkkel, mi módon árulná őtet nekik.
és azok megörülének, és vele megszerződének, hogy pénzt adnának neki.
és ő is fogada nekik. és keres vala alkalmasságot, hogy valami fellázadás nélkül árulhatná nekik.
eljöve kedig az kelt kenyér nélkül való nap, melyen szükség vala áldozni a húsvétot.
és elbocsátá Pétert és Jánost, mondván: menjetek el, szerezzétek meg a húsvétot nekünk, hogy együnk.
amazok mondának neki: hol akarod, hogy megszerezzük?
és mondá nekik: íme, mikoron ti bemennétek a városba, előtökbe járul egy ember egy korsó vizet vivén, kövessétek őtet a házba, melybe bemegyen,
és mondjátok az háznak urának: azt mondja Mester neked, hol vagyon a ház, melybe megegyem az húsvétot az én tanítványimmal?
és ő mutat nektek vacsoráló helyet, nagyon megterítettet, ott szerezzétek meg.
elmenvén kedig azon módon találák, mint megmondotta vala nekik, és megszerzék az húsvétot.
és mikoron eljött volna az idő, letelepedék, és az tizenkettő is vele egyetembe,
és mondá nekik: kívánatossággal kívantam ez húsvétot megenni veletek, minekelőtte szenvednék.
mert mondom nektek, hogy továbbá nem eszem őbelőle, mígnem beteljesedik Istennek országába.
és vevén az pohárt, hálát ada, és mondá:
vegyétek ezt, és osszátok el tennenköztetek. mert mondom nektek, hogy nem iszom ez szőlőtőnek gyümölcséből, mígnem eljő Istennek országa.
és vevén a kenyeret, mikoron hálát adott volna, megszegé, és nekik adá, mondván: ez az én testem, mely tiérettetek adatik. ezt tegyétek az én emlékezetemre.
azonképpen a pohárt is, minekutána vacsorálék, mondván: ez pohár új törvény az én véremnek miatta, mely tiértetek kiontatik.
demaga annak keze, ki engem elárul, ím velem vagyon ez asztalon.
és jóllehet, embernek fia, mi módon meg vagyon végezve felőle, elmegyen, demaga jaj az embernek, aki miatt elárultatik.
és ők kezdék önnönköztük kérdezni, ki volna az őközülük, mely azt művelné.
lőn kedig vetekedés is közöttük, melyik láttatnék nagyobbnak lenni köztük.
mondá kedig nekik Jézus: népeknek királyi uralkodnak azokon. és kiknek hatalma vagyon rajtuk, tiszttartóknak hívatnak.
de ti nem így, hanem ki nagyobb köztetek, legyen mint a kisebb, és ki fő, mint aki szolgál.
mert kicsoda nagyobb, az-e, aki leül, avagy aki szolgál? nemde, aki leül-e? de én tiköztetek vagyok, mint aki szolgál.
ti vagytok kedig, kik megmaradtatok velem, az én kísértetimbe.
én is országot szerzek nektek, miképpen szerzett az én Atyám nekem.
hogy egyetek és igyatok az én asztalomon, az én országomba, és üljetek a székeken, ítélvén Izraelnek tizenkét rendit.
mondá kedig Úr Simonnak: Simon, íme a sátán megkért titeket, hogy megrostálna, mint a gabonát,
de én kértem teérted, hogy az te hited meg ne fogyatkozzék, és te is valamikoron megtérvén, erősítsed az te atyádfiait.
de ő mondá neki: Uram, kész vagyok teveled mind tömlöcre és mind halálra menni.
mondá neki: mondom neked, Péter, nem énekel a kakas ma, minekelőtte háromszor tagadod meg magadat, hogy engemet nem ismersz.
és mondá nekik: mikoron elbocsátalak titeket tarsoly és zsák és saru nélkül, fogyatkozott-e meg valami nektek? amazok mondanak: semmi.
mondá azért nekik: de mostan akinek tarsolya vagyon, vegye fel, azon módon zsákját is, és akinek nincsen, adja el köntösét, és vegyen tőrt vele magának.
mert mondom nektek, hogy még annak be kell teljesedni énbennem, mely meg vagyon írván: és az álnokok közibe számláltaték, demaga azoknak, kik énrólam vannak, végük vagyon.
amazok mondának: Uram, ihon két tőr. mondá nekik: elég.
és kiindulván, megyen vala az ő szokása szerint az Olaj-hegyre. követék kedig őtet az ő tanítványi is.
és mikoron jutottanak volna az helyre, mondá nekik: imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
és ő elszakadozék tőlük olymint egy kőhajításnyira, és térdeit letévén imádkozik vala mondván:
Atyám, ha akarod, vedd el éntőlem ez pohárt, demaga ne az én akaratom legyen, hanem az tied.
megjelenék kedig neki az angyal mennyországból, bátorítván őtet. és gyötrelem őtet megfogván, hosszabban imádkozik vala.
és vala az ő verítéke, mi módon az vércseppek, folyván a földön.
és mikoron felkelt volna az imádságról, és jött volna az ő tanítványihoz, találá őket, hogy aludnának a szomorúságnak miatta.
és mondá nekik: mit alusztok? keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
és még mikoron ő szólna, íme, a sereg, és ki hívattatik vala Júdásnak, egy az tizenkettő közül, előttük megyen vala, és közelíte Jézushoz, hogy megcsókolná őtet.
Jézus kedig mondá neki: Júdás, csókkal árulod-e el embernek fiát?
láták kedig azok, kik Jézussal valának, mi következnék benne, és mondának neki: Uram, vágjuk-e tőrrel?
és egyik őközülük hozzá üte a papi fejedelem szolgájához, és elvágá jobb felől való fülét.
felele kedig Jézus, mondá: hagyjátok el eddiglen! és mikoron illette volna az ő fülét, meggyógyítá őtet.
mondá kedig Jézus azoknak, kik jöttenek vala őhozzá, a papi fejedelmeknek és templomhoz látóknak és a főnépeknek: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek ki tőrökkel és dorongokkal.
lám naponként veletek voltam a templomba, és nem bocsáttátok kezeteket énrám, de ez az ti órátok és sötétségeknek hatalmassága.
megfogván kedig őtet, elvivék, és bevivék a papi fejedelem házába. Péter kedig követi vala őtet távol.
mikoron kedig tüzet gyújtottanak volna a palota közepett, és mindnyájan leültenek volna, leüle Péter is őközöttük.
kit mikoron látott volna egy szolgálólány, hogy a világra arcul ülne, rá kezde nézni, és mondá: ez is vele vala.
de amaz megtagadá őtet, mondván: asszony, nem ismertem őtet.
és egy kevés vártatva más is, látván őtet, mondá: te is azok fele vagy. Péter kedig mondá: ember, nem vagyok.
és kevés idő, olymint egy óra közbül vettetvén, egy, ugyan bizonnyal szólja vala, mondván: de bizony ez is vele vala, mert ugyanis galileabeli.
és mondá Péter: ember, nem tudom, mit mondasz. és legottan, még mikoron ő szólna, a kakas énekele.
és Úr hátrafordulván megtekinté Pétert. és megemlékezék Péter Úrnak beszédéről, mi módon megmondta vala neki, hogy minekelőtte kakas énekel, háromszor tagadsz meg engemet.
és onnét kimenvén Péter, síra nagy keservesen.
és a férfiak, kik tartják vala Jézust, megcsúfolják vala őtet, vervén.
és mikoron befedezték volna őtet, arcul csapdossák vala, és kérdik vala őtet, mondván: mondj jövendőt, kicsoda, aki téged üte?
és egyéb sok káromlásokat tesznek vala rajta.
de mikoron megvillamék, egybegyűlének a népeknek fejei, és a papi fejedelmek és írástudók, és vivék őtet az ő tanácsukba, mondván:
mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus? és mondá nekik: ha megmondom is nektek, nem hiszitek,
és ha kérdendelek is titeket, nem feleltek énnekem, sem el nem bocsáttok.
ez időtől fogva leszen kedig, hogy embernek fia ül Istennek hatalmának jobbjára.
mondának azért mindnyájan: te vagy-e azért az Istennek fia? ki mondá: ti mondjátok, mert én vagyok.
de amazok mondának: mit kívánunk mégis bizonyságot? ím, mi magunk hallók az önnön szájából.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly