Szent Lukács evangéliuma

capitolul 17


Capitole:


versetul 1

és monda az ő tanítványainak: nem lehet, hogy botránkozások ne jöjjenek, de jaj annak, aki miatt jőnek.


versetul 2

jobb volna annak, hogy malomkövet kötnének nyakára, és az tengerbe vetnék, hogynemmint megbotránkoztatna egyet ez kicsinyek közül.


versetul 3

megőrizzétek magatokat. ha vétkezik atyádfia ellened, fedd meg őtet, és, ha megbánja, bocsásd meg neki!


versetul 4

és hogyha hétszer vétkezik is egy nap ellened, és hétszer hozzád térend mondván: bánom, hogy tettem, bocsásd meg neki!


versetul 5

és mondanak az apostolok Úrnak: öregbítsd meg nekünk hitünket!


versetul 6

monda kedig Úr nekik: ha hitetek leszen, mint egy mustár mag, és mondjátok emez szederfának, szakasztassál ki gyökerestől és palántáltassál a tengerbe, enged nektek.


versetul 7

ki kedig tiközületek, kinek vagyon szolgája, mely szántott, avagy őrzött ökröket, és ha, mikoron megjő a mezőről, mindjárást azt mondja neki: menj el, ülj le,


versetul 8

de inkább azt mondja: szerez, mit vacsoráljam, készülj hozzá, és szolgálj előmbe, míg eszem és iszom, és annak utána egyél, és igyál te is?


versetul 9

nemde megköszöni-e a szolgának, hogy megművelte, mit neki parancsolt volt? nem alítom.


versetul 10

azonképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek parancsolván vannak nektek, mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, mert amit meg kellett tennünk, azt tettük.


versetul 11

és lőn, hogy mikoron ő menne Jeruzsálembe, megyen vala Samária és Galilea által.


versetul 12

és mikoron bemenne egy utcára találkozának eleibe tíz poklos férfiak, melyek távol megállanak,


versetul 13

és szavukat felemelvén mondanak: parancsoló Jézus, légy kegyelmes nekünk!


versetul 14

melyeket mikoron Jézus láta, monda nekik: menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak. és lőn, hogy mikoron mennének megtisztulának.


versetul 15

egy kedig őközülük, hogy látá, mert megtisztult volna, hátratére nagy felszóval dicsőítvén az Istent.


versetul 16

és leborula az ő lábai előtt hálát adván neki, és ez samaritanus vala.


versetul 17

felele kedig Jézus, monda, nemde tízen tisztulának-e meg? és a kilence hol vannak?


versetul 18

nem találtatának, kik megtérnének, és Istennek hálát adnának, hanem csak ez idegen.


versetul 19

és monda neki: kelj fel, menj el, mert a te hited üdvözített téged.


versetul 20

kérdék kedig őtet a farizeusok, mikoron jönne el Istennek országa? felele nekik, és mondá: nem jő Istennek országa el valakinek tudtára,


versetul 21

sem azt nem mondják: ihon, avagyam ahon, mert íme Istennek országa tibennetek vagyon.


versetul 22

és monda az ő tanítványainak: jönnek oly napok, mikoron keuantok látni egyet Embernek Fiának napjaiba, de nem láttok.


versetul 23

és mondják nektek: íme ihon, íme ahon, ne menjetek, se kövessétek!


versetul 24

mert miképpen a villanó fényesség, mely egyik égből a másikra fénylik, olyan módon leszen Embernek Fia is az ő napján.


versetul 25

de először szükség neki sokat szenvedni. és gonosznak ítéltetni ez nemzetségtől,


versetul 26

és miként lőn Noénak idejébe, úgyan leszen Embernek Fiának napjaiban is.


versetul 27

esznek és isznak vala, feleségeket vesznek vala, és leányokat házasítanak vala, mindaz napiglan, míg Noé bemenne a bárkába, és az árvíz eljöve, és mind elveszté őket.


versetul 28

azon módon is, mint történék Lótnak napjaiba: esznek, isznak vala, árulnak vásárolnak vala, palántálnak, és építenek vala.


versetul 29

amely napon kedig kimenne Lót Sodomából, esék tűz és kénkő mennyországból, és mind elveszte őket.


versetul 30

ilyenképpen leszen a nap is, melyen Embernek Fia megjelenik.


versetul 31

az napon, aki a ház héján leszen, és az ő edényei a házba, ne szálljon le, hogy fel felvigye azokat, és azonképpen, aki a mezőn vagyon, ne térjen hátra.


versetul 32

megemlékezzetek Lót feleségéről!


versetul 33

valaki az ő lelkét meg akarandja tartani, elveszti azt, és valaki elvesztendi azt, életet szerez neki.


versetul 34

mondom tinektek, az éjjel ketten lesznek egy ágyba, egyk felvétetik, másik elhagyatik,


versetul 35

ketten lesznek együtt őrlők, egyik felvétetik, másik elhagyatik.


versetul 36

ketten a mezőn, egyk felvétetik, másik elhagyatik.


versetul 37

felelvén a tanítványok mondanak neki: hol leszen ez, Uram? ki monda nekik: valahol a test leszen, a keselyűk is odegyülekeznek.

Capitole:


Cărți