Szent Lukács evangéliuma

chapter 17


Chapters:


verse #1

és monda az ő tanítványainak: nem lehet, hogy botránkozások ne jöjjenek, de jaj annak, aki miatt jőnek.


verse #2

jobb volna annak, hogy malomkövet kötnének nyakára, és az tengerbe vetnék, hogynemmint megbotránkoztatna egyet ez kicsinyek közül.


verse #3

megőrizzétek magatokat. ha vétkezik atyádfia ellened, fedd meg őtet, és, ha megbánja, bocsásd meg neki!


verse #4

és hogyha hétszer vétkezik is egy nap ellened, és hétszer hozzád térend mondván: bánom, hogy tettem, bocsásd meg neki!


verse #5

és mondanak az apostolok Úrnak: öregbítsd meg nekünk hitünket!


verse #6

monda kedig Úr nekik: ha hitetek leszen, mint egy mustár mag, és mondjátok emez szederfának, szakasztassál ki gyökerestől és palántáltassál a tengerbe, enged nektek.


verse #7

ki kedig tiközületek, kinek vagyon szolgája, mely szántott, avagy őrzött ökröket, és ha, mikoron megjő a mezőről, mindjárást azt mondja neki: menj el, ülj le,


verse #8

de inkább azt mondja: szerez, mit vacsoráljam, készülj hozzá, és szolgálj előmbe, míg eszem és iszom, és annak utána egyél, és igyál te is?


verse #9

nemde megköszöni-e a szolgának, hogy megművelte, mit neki parancsolt volt? nem alítom.


verse #10

azonképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek parancsolván vannak nektek, mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, mert amit meg kellett tennünk, azt tettük.


verse #11

és lőn, hogy mikoron ő menne Jeruzsálembe, megyen vala Samária és Galilea által.


verse #12

és mikoron bemenne egy utcára találkozának eleibe tíz poklos férfiak, melyek távol megállanak,


verse #13

és szavukat felemelvén mondanak: parancsoló Jézus, légy kegyelmes nekünk!


verse #14

melyeket mikoron Jézus láta, monda nekik: menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak. és lőn, hogy mikoron mennének megtisztulának.


verse #15

egy kedig őközülük, hogy látá, mert megtisztult volna, hátratére nagy felszóval dicsőítvén az Istent.


verse #16

és leborula az ő lábai előtt hálát adván neki, és ez samaritanus vala.


verse #17

felele kedig Jézus, monda, nemde tízen tisztulának-e meg? és a kilence hol vannak?


verse #18

nem találtatának, kik megtérnének, és Istennek hálát adnának, hanem csak ez idegen.


verse #19

és monda neki: kelj fel, menj el, mert a te hited üdvözített téged.


verse #20

kérdék kedig őtet a farizeusok, mikoron jönne el Istennek országa? felele nekik, és mondá: nem jő Istennek országa el valakinek tudtára,


verse #21

sem azt nem mondják: ihon, avagyam ahon, mert íme Istennek országa tibennetek vagyon.


verse #22

és monda az ő tanítványainak: jönnek oly napok, mikoron keuantok látni egyet Embernek Fiának napjaiba, de nem láttok.


verse #23

és mondják nektek: íme ihon, íme ahon, ne menjetek, se kövessétek!


verse #24

mert miképpen a villanó fényesség, mely egyik égből a másikra fénylik, olyan módon leszen Embernek Fia is az ő napján.


verse #25

de először szükség neki sokat szenvedni. és gonosznak ítéltetni ez nemzetségtől,


verse #26

és miként lőn Noénak idejébe, úgyan leszen Embernek Fiának napjaiban is.


verse #27

esznek és isznak vala, feleségeket vesznek vala, és leányokat házasítanak vala, mindaz napiglan, míg Noé bemenne a bárkába, és az árvíz eljöve, és mind elveszté őket.


verse #28

azon módon is, mint történék Lótnak napjaiba: esznek, isznak vala, árulnak vásárolnak vala, palántálnak, és építenek vala.


verse #29

amely napon kedig kimenne Lót Sodomából, esék tűz és kénkő mennyországból, és mind elveszte őket.


verse #30

ilyenképpen leszen a nap is, melyen Embernek Fia megjelenik.


verse #31

az napon, aki a ház héján leszen, és az ő edényei a házba, ne szálljon le, hogy fel felvigye azokat, és azonképpen, aki a mezőn vagyon, ne térjen hátra.


verse #32

megemlékezzetek Lót feleségéről!


verse #33

valaki az ő lelkét meg akarandja tartani, elveszti azt, és valaki elvesztendi azt, életet szerez neki.


verse #34

mondom tinektek, az éjjel ketten lesznek egy ágyba, egyk felvétetik, másik elhagyatik,


verse #35

ketten lesznek együtt őrlők, egyik felvétetik, másik elhagyatik.


verse #36

ketten a mezőn, egyk felvétetik, másik elhagyatik.


verse #37

felelvén a tanítványok mondanak neki: hol leszen ez, Uram? ki monda nekik: valahol a test leszen, a keselyűk is odegyülekeznek.

Chapters:


Books