chapter 17
és monda az ő tanítványainak: nem lehet, hogy botránkozások ne jöjjenek, de jaj annak, aki miatt jőnek.
jobb volna annak, hogy malomkövet kötnének nyakára, és az tengerbe vetnék, hogynemmint megbotránkoztatna egyet ez kicsinyek közül.
megőrizzétek magatokat. ha vétkezik atyádfia ellened, fedd meg őtet, és, ha megbánja, bocsásd meg neki!
és hogyha hétszer vétkezik is egy nap ellened, és hétszer hozzád térend mondván: bánom, hogy tettem, bocsásd meg neki!
és mondanak az apostolok Úrnak: öregbítsd meg nekünk hitünket!
monda kedig Úr nekik: ha hitetek leszen, mint egy mustár mag, és mondjátok emez szederfának, szakasztassál ki gyökerestől és palántáltassál a tengerbe, enged nektek.
ki kedig tiközületek, kinek vagyon szolgája, mely szántott, avagy őrzött ökröket, és ha, mikoron megjő a mezőről, mindjárást azt mondja neki: menj el, ülj le,
de inkább azt mondja: szerez, mit vacsoráljam, készülj hozzá, és szolgálj előmbe, míg eszem és iszom, és annak utána egyél, és igyál te is?
nemde megköszöni-e a szolgának, hogy megművelte, mit neki parancsolt volt? nem alítom.
azonképpen ti is, mikoron megteendetek mindeneket, melyek parancsolván vannak nektek, mondjátok: használatlan szolgák vagyunk, mert amit meg kellett tennünk, azt tettük.
és lőn, hogy mikoron ő menne Jeruzsálembe, megyen vala Samária és Galilea által.
és mikoron bemenne egy utcára találkozának eleibe tíz poklos férfiak, melyek távol megállanak,
és szavukat felemelvén mondanak: parancsoló Jézus, légy kegyelmes nekünk!
melyeket mikoron Jézus láta, monda nekik: menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak. és lőn, hogy mikoron mennének megtisztulának.
egy kedig őközülük, hogy látá, mert megtisztult volna, hátratére nagy felszóval dicsőítvén az Istent.
és leborula az ő lábai előtt hálát adván neki, és ez samaritanus vala.
felele kedig Jézus, monda, nemde tízen tisztulának-e meg? és a kilence hol vannak?
nem találtatának, kik megtérnének, és Istennek hálát adnának, hanem csak ez idegen.
és monda neki: kelj fel, menj el, mert a te hited üdvözített téged.
kérdék kedig őtet a farizeusok, mikoron jönne el Istennek országa? felele nekik, és mondá: nem jő Istennek országa el valakinek tudtára,
sem azt nem mondják: ihon, avagyam ahon, mert íme Istennek országa tibennetek vagyon.
és monda az ő tanítványainak: jönnek oly napok, mikoron keuantok látni egyet Embernek Fiának napjaiba, de nem láttok.
és mondják nektek: íme ihon, íme ahon, ne menjetek, se kövessétek!
mert miképpen a villanó fényesség, mely egyik égből a másikra fénylik, olyan módon leszen Embernek Fia is az ő napján.
de először szükség neki sokat szenvedni. és gonosznak ítéltetni ez nemzetségtől,
és miként lőn Noénak idejébe, úgyan leszen Embernek Fiának napjaiban is.
esznek és isznak vala, feleségeket vesznek vala, és leányokat házasítanak vala, mindaz napiglan, míg Noé bemenne a bárkába, és az árvíz eljöve, és mind elveszté őket.
azon módon is, mint történék Lótnak napjaiba: esznek, isznak vala, árulnak vásárolnak vala, palántálnak, és építenek vala.
amely napon kedig kimenne Lót Sodomából, esék tűz és kénkő mennyországból, és mind elveszte őket.
ilyenképpen leszen a nap is, melyen Embernek Fia megjelenik.
az napon, aki a ház héján leszen, és az ő edényei a házba, ne szálljon le, hogy fel felvigye azokat, és azonképpen, aki a mezőn vagyon, ne térjen hátra.
megemlékezzetek Lót feleségéről!
valaki az ő lelkét meg akarandja tartani, elveszti azt, és valaki elvesztendi azt, életet szerez neki.
mondom tinektek, az éjjel ketten lesznek egy ágyba, egyk felvétetik, másik elhagyatik,
ketten lesznek együtt őrlők, egyik felvétetik, másik elhagyatik.
ketten a mezőn, egyk felvétetik, másik elhagyatik.
felelvén a tanítványok mondanak neki: hol leszen ez, Uram? ki monda nekik: valahol a test leszen, a keselyűk is odegyülekeznek.