Szent Lukács evangéliuma

chapter 21


Chapters:


verse #1

eltekinte kedig, és látá azokat a gazdagokat, kik az ő ajándékukat bocsátják vala a perselybe.


verse #2

láta kedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két kicsiny pénzeket bocsátna oda,


verse #3

és monda. bizony mondom nektek, hogy ez szegény asszony mindennél többet vete oda,


verse #4

mert mindnyájan abból vetének, ami nekik felettébb vala, de ez, az ő fogyatkozásából minden marháját, ami vala, oda bocsátá az Isten ajándékai közé.


verse #5

és mikoron nékik szólnának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal ékesíttetett volna meg, mondá:


verse #6

ezeket, melyeket láttok, jönnek oly napok, melyekbe kő kövön nem hagyattatik, hogy meg ne rontatnék.


verse #7

megkérdék őtet az ő tanítványai mondván: Mester, mikoron lesznek ezek? és mi jele, mikoron megkezdnek lenni?


verse #8

monda nekik: lássátok, hogy meg ne csalassatok, mert sokan jönnek én nevembe mondván, hogy ők volnának a Krisztus, és az idő elközelgetett volna, de ne menjetek azok után!


verse #9

mikoron kedig hallandotok hadakat és háborúságokat, ne rettenjetek meg! mert szükség, hogy ezek először meglegyenek, de még nem mindjárást vége leszen.


verse #10

akkoron mond vala nekik: feltámad nép más nép ellen, és ország ország ellen,


verse #11

és nagy földindulások lesznek helyeken. döghalálok, éhségek, rettenetességek, és az mennyországból nagy jelek lesznek.


verse #12

de mindezeknek előtte, vetik tirátok az ő kezeiket, és háborgatnak titeket elárulván az ő tanácsházukra és tömlöcükre. és vonszanak a királyok és fejedelmek eleibe az én nevemért.


verse #13

ezek kedig mind tanúbizonyságul történnek nektek.


verse #14

azért helyheztessétek a ti szívetekbe, hogy nem szükség leszen elől meg meggondolnotok, mit feleljetek.


verse #15

mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek nem mondhatnak ellene, sem állhatnak azok mindnyájan is, kik tiveletek ellenkednek.


verse #16

elárultattok kedig még szüleitektől is, atyátok fiaitól, rokonaitoktól és barataitoktól. és némelyeket megölnek tibennetek.


verse #17

és lesztek mindeneknek gyűlőségébe az én nevemért.


verse #18

és egy hajszál a ti fejetekről el nem vész.


verse #19

a ti békességes voltotoknak általa bírjátok az ti lelketeket.


verse #20

mikoron kedig látandjátok Jeruzsálemet körülvenni a seregektől, akkor tudjátok, hogy közel vagyon az ő pusztulása,


verse #21

akkoron, kik zsidóságba vannak, fussanak a hegyekre, akik a közepén vannak, menjenek el, és kik a tartományokba vannak, be ne jövének őbele,


verse #22

mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindenek, kik meg vannak írva.


verse #23

jaj kedig a szülőknek és emlőjükkel éltetőknek a napokba, mert nagy veszedelem leszen ez földön és harag ez népen.


verse #24

és elhullnak tőr élének miatta, és fogságba vitetnek minden népek közé. és Jeruzsálem eltapodtatik népektől, mígnem nem beteljesednék népeknek ideje.


verse #25

és lesznek jelek a napba, az holdba és a csillagokba, és ez földön népeknek vánszorgásai, megzendül a tenger és az ő habjai,


verse #26

emberek úgyan elaszván a félelemnek miatta, és azoknak varázsa miatt, melyek eljönnek ez földnek kerekségére. mert a mennyei jószágok megindulnak.


verse #27

és akkoron látják Embernek Fiát eljönni az ködbe nagy hatalmassággal és dicsőséggel.


verse #28

mikoron kedig ezek meg kezdenek lenni, tekintsetek, és emeljétek fel a ti fejeiteket, mert elközelgett a ti megváltásotok.


verse #29

és monda nekik hasonlatosságot: lássátok meg a fügefát és minden fákat,


verse #30

mert mikoron immár megbimbóznak, és azt látjátok, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.


verse #31

azonképpen mikoron látjátok ti is ezeket meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon Istennek országa.


verse #32

bizony mondom nektek, el nem múlik ez nemzetség, mígnem ezek mind meglesznek.


verse #33

az menny és az föld elmúlnak, de az én beszédeim el nem múlnak.


verse #34

őrizzétek meg kedig magatokat, hogy valamikoron a te testetek meg ne nehezüljön torkosságnak, részegségnek és ez világi életnek gondjának miatta, hogy akkoron az a nap hirtelen ne találjon,


verse #35

mert mint egy szoros kötél, úgy jő el mindenekre, kik lakoznak ez egész földnek színén.


verse #36

vigyázzatok azért minden időbe imádkozván, hogy eltávoztathassátok ezeket mind, akik eljövendők, és álljatok Embernek Fiának előtte.


verse #37

tanít vala kedig nappal a templomba, és éjjel kimegyen vala az hegyre, mely mondatik olyan hegynek.


verse #38

és mind a teljes köznép siet vala reggel hozzájönni a templomba, hogy hallaná őtet.

Chapters:


Books