chapter 19
és elindulván megyen vala Jerikóba.
és íme egy férfiú, kinek Zákeus vala neve, mely az nyilvánvaló bűnösök között fő és gazdag is vala,
kívánja vala látni Jézust, ki volna, de nem láthatja vala a seregtől, mert állapota szerint kicsiny vala.
és elöl elfutván felhága egy szederfára, hogy meglátná őtet, mert onnét vala előmenendő.
és mikoron az helyre jött volna, Jézus feltekinte, látá őtet, és monda neki: Zákeus, szállj le hamar, mert ma énnekem a te házadba kell maradnom.
és hamarsággal leszálla, és nagy örömmel fogadá őtet.
mikoron kedig látták volna ezt, mindnyájan zúgódnak vala mondván: mert az bűnös embernél szállott volna.
előállván kedig Zákeus monda Úrnak. Uram, íme jószágomnak hasonfelét az szegényeknek adom, és ha valamibe valakit megcsaltam, négy annyit adok érette.
monda Jézus őneki: ez mai napon üdvössége lett ez háznak, miérthogy ez is volna Ábrahám fia.
mert Embernek Fia jött megkeresni és megtartani, ami elveszett vala.
ezeket mikoron ők hallanák, monda nekik egy példabeszédet is, miérthogy közel volna Jeruzsálemhez, és hogy azt alítják vala, hogy mindjárást megjelentetnék Istennek országa.
monda azért: egy néminemű ember, nemzetségéről nemes, mene messze földre, hogy ott magának országot venne, és megtérne.
előhíván kedig az ő tíz szolgáit ada nekik tíz font pénzt, és monda nekik: kereskedjetek vele, mig megjövék.
az ő polgárai kedig gyűlölik vala őtet, és bocsátanak követséget utána mondván: nem akarjuk, hogy ez uralkodjék mirajtunk.
és lőn, hogy megtérne az országot megvévén, és hozzáhivatá azokat, kiknek pénzét adta vala, hogy meglátná, melyik mennyit kereskedett volna.
előjöve kedig az első mondván: Uram, a te fontpénzed tíz fontot kereskedett.
és monda neki: örülj, jó szolgám, mert kicsinyen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon!
és az másik is előjöve mondván: uram, a te font pénzed öt fontot szerzett.
és monda ennek: te is menj el, bírj öt várossal.
más is jöve elő mondván: Uram, ihon vagyon a te font pénzed, melyet a keszkenőbe takarván tartottam,
mert félek tőled, hogy kemény ember vagy, elveszed, mit hova nem tettél, és megaratod, amit nem vetettél.
monda neki: a tennen szádból ítéllek meg tégedet, álnok szolga, tudod vala-e, hogy kemény ember vagyok én, hogy elvenném, mit hova nem tettem volna, és megaratnám, melyet nem vetettem volna,
miért nem adtad hát az én pénzemet váltsághelyre, hogy mikoron én megjöttem volna, nyereséggel vettem volna fel azt mégis?
és monda azoknak, kik ott állanak vala, vegyétek el tőle az egy font pénzt, ki nála vagyon, és adjátok annak, akinél a tíz font vagyon!
és mondanak neki: uram, anélkül is tíz font vagyon annál.
mert mondom nektek, hogy mindenek, akinél vagyon, adatik annak, és bővelkedik, attól kedig, akinek nincsen, még ami nála vagyon is, elvétetik tőle.
sőt inkább az én ellenségeimet, kik nem akartak, hogy én rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg énelőttem.
és ezeket mondván megyen vala igyekezvén Jeruzsálem felé.
és lőn, hogy mikoron közelgetett volna Betfagéhoz és Betániához az hegy mellett, mely mondatik Olajhegynek, elbocsáta kettőt az ő tanítványaiba mondván nekik:
menjetek el a kastélyba, mely ellentekbe vagyon, melybe bemenvén találtok egy szamárfiat megkötve, melyen soha egy ember sem ült, oldozzátok el azt, és hozzátok el.
és ha valaki kérdend titeket, miért oldozzátok el, úgy mondjátok neki: mert Úrnak dolga vagyon vele.
elmenének kedig, kik elbocsáttattak vala, és találák, mi módon megmondta vala nekik,
mikoron kedig eloldoznák a szamárfiat, mondanak, akiké vala: miért oldozzátok el a szamárfiat?
és amazok mondanak: mert Úrnak dolga vagyon vele.
és elvivék Jézushoz, és az ő ruhájukat felül a szamárfira ráterítvén Jézust felülteték rá.
mikoron kedig menne, az Úton ruhájukat eleibe terítik vala.
és mikoron az Olajhegyről alá közelítene, mint az tanítványoknak sok serege, kezdék örülvén dicsérni Istent nagy felszóval mindaz csodatételeken, melyeket láttanak vala
mondván: boldog a király, ki jött Úrnak nevébe, békesség mennyországba, és dicsőség a magasságokba!
és az farizeusok közül némelyek a seregből mondanak neki: Mester, szólítsd meg a te tanítványaidat.
kiknek ő monda: mondom nektek, hogyha ezek veszteglenek, ezennel a kövek üvöltenek.
és hogy elközelgete, látá a várost, síra rajta
mondván: ha te meg megismerted volna, és jelesben az te napodon gondot viselnél rá, ami az te békességedre való volna, de mostan elrejtev vannak a te szemeid elől.
mert jönnek terád oly napok, melyen az te ellenségeid megkörnyékeznek téged árokkal, körülöveznek, és megszorítanak téged mindenfelől.
és a földhöz egyenesítenek tégedet és az te fiaidat, kik tebenned vannak. és nem hagynak tebenned követ kövön, miérthogy meg nem ismeréd az te meglátogatásodnak idejét.
és Úr mene a templomba, kezdé kiúzni azokat, kik ott benne árulnak és vásárlanak vala
mondván nekik: írván vagyon, mert az én házam imádságnak háza, ti kedig tettétek latroknak barlangjává. és tanítja vala őket naponként a templomba. a papi fejedelmek kedig és az írástudók és a fő népek akarják vala őtet elveszteni, de nem tudják vala, mi okon, mert mind a teljes község figyelmezik vala ez ő beszédére, mikoron őtet hallaná.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly