Szent Lukács evangéliuma

chapter 10


Chapters:


verse #1

ezeknek utána kedig választa Úr egyebeket is, hetvenkettőt, és bocsátá őket kettőnként az ő színe előtt minden városra és helyre, hova ő jövendő vala.


verse #2

és mondá nekik: jóllehet, az aratás sok, de a művesek kevesek. kérjétek azért az aratásnak urát, hogy az aratókat bocsássa az ő veteményébe.


verse #3

menjetek el! íme, én bocsátlak titeket, mint bárányokat farkasok közibe.


verse #4

azért ne viseljetek valami erszényt, se zsákot, se sarut, és senkinek az úton ne köszönjetek!


verse #5

valamely házba kedig bementek, először azt mondjátok: békesség ez háznak!


verse #6

és ha békességnek fia leszen ott, azon megnyugszik a ti békességtek, ha kedig nem, hozzátok tér.


verse #7

ugyanazon házba kedig maradjatok evén és iván azokat, melyek őnáluk vannak. mert méltó, aki munkálódik, az ő jutalmára. ne járjatok házról házra!


verse #8

és valamely városba bemenendetek, és fogadandnak titeket, azt egyétek, mit előtökbe tesznek nektek.


verse #9

és meggyógyítsátok a betegeket, melyek a házba vannak, és mondjátok azoknak: rátok közelget Istennek országa!


verse #10

valamely városba kedig bemenendetek, és nem fogadandnak titeket, kimenvén az ő utcáin mondjátok:


verse #11

íme, még a port is, mely ragadott miránk a ti várostokból, letöröljük rátok, demaga azt tudjátok, hogy elközelgett Istennek országa.


verse #12

mondom nektek, mert Szodomának könnyebben leszen dolguk amaz napon, hogynemmint az városnak.


verse #13

jaj teneked, Korozain! jaj teneked, Betszaida! mert ha Tírusz és Szidonba lettenek volna a jószágok, melyek lettenek tibennetek, régen ciliciumba és hamuba ülvén bánnák tettüket.


verse #14

demaga Tírusz és Szidonnak könnyeben leszen az ítéletkoron, hogynemmint nektek.


verse #15

és te, Kafarnaum! ki égig felmagasztaltattál? pokolig meríttettél alá!


verse #16

valaki kedig titeket hallgat, engem hallgat, és ki titeket megutál, engemet utál, aki kedig engemet utál, azt utálja, ki engemet bocsátott.


verse #17

megtérének kedig a hetvenkettő örömmel mondván: Uram, még az ördögökkel is bírunk te nevedbe.


verse #18

és mondá nekik: látom vala a sátánt, miképpen a villámlást, hogy lehullana mennyországból.


verse #19

íme, adtam nektek hatalmat lábbal nyomodni kígyókat és skorpiókat és ellenségnek minden tehetségén.


verse #20

demaga ne örüljetek azon, hogy a gonosz lelkekkel bírtok, de örüljetek, hogy az ti nevetek írván vagyon mennyországba!


verse #21

az órába megvidula Jézus Szentlélekbe, és mondá: hálát adok neked Uram, mennynek és földnek Atyja, hogy eltitkoltad ezeket az bölcsektől és tudósoktól, és megjelentetted azokat a kisdedeknek. úgy, Atyám, mert úgy volt kellemetes teelőtted.


verse #22

mindenek adván vannak nekem az én Atyámtól, és senki nem tudja, mi legyen a Fiú, hanem csak az Atya, és ki legyen az Atya, hanem csak az Fiú, és kinek a Fiú akarandja megjelenteni.


verse #23

és fordula az ő tanítványihoz, s mondá: boldog szemek azok, melyek azokat látják, kiket ti láttok.


verse #24

mert mondom nektek: sok próféták és királyok akarták azokat látni, melyeket ti láttok, de nem látták, és hallani, melyeket hallotok, de nem halloták.


verse #25

és íme, egy néminemű törvénytudó felkele kísértvén őtet, és mondá: Mester, mit tegyek, ha az örök életet akarom bírnia?


verse #26

ő felele neki, s mondá: a törvénybe mi vagyon megírva? miképpen olvasod?


verse #27

amaz felele, mondá: szeressed a te Uradat, Istenedet a tennen teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erőiddel, és felebarátodat, mint tennenmagadat.


verse #28

és mondá neki: igazán felelél. azt tegyed, és élsz!


verse #29

amaz kedig akarván magát igazítani mondá Jézusnak: kicsoda az én felebarátom?


verse #30

felele kedig Jézus, mondá: egy néminemű ember megyen vala Jeruzsálemből Jerikóba, és találkozék az tolvajokra, kik meg is foszták őtet, és megsebhetvén elmenének holtelevenül hagyván.


verse #31

történék kedig, hogy egy néminemű pap menne el az úton, és őtet látván elmene mellőle.


verse #32

azonképpen egy félpap is, mikoron a hely mellett volna, és látná őtet, elmene mellőle.


verse #33

egy szamaritánus kedig mikoron onnét menne elő, hozzá jöve, és látván őtet megkeserülé,


verse #34

és hozzá közelítvén bekötözé az ő sebeit beleöntvén olajat és bort, és feltevén azt az ő barmára az istállóba vivé, és gondját viselé.


verse #35

és másodnapon két pénzt hoza elő, adá az istállósnak, és mondá: ennek gondját viseljed, és valamit többet ráköltendesz, mikoron én megtérendek, megadom neked.


verse #36

ez három közül azért melyik láttatik neked, hogy felebarátja annak, ki a tolvajokra találkozott volt?


verse #37

és mondá amaz: aki irgalmasságot tett vele. és mondá neki Jézus: menj el, és te is azonképpen tégy!


verse #38

lőn kedig, hogy mikoron mennének, és ő bemene egy kastélyba, holott egy asszonyi állat, Márta nevű fogadá őtet az ő házába.


verse #39

és ennek húgának Mária vala neve, mely ülvén Úrnak lábainál hallgatja vala az ő beszédét.


verse #40

Márta kedig sürgődik vala az untalan való szolgálatba. ki megálla, és mondá: Uram, nincsen-e neked gondodra, hogy az én húgom csak magamat hagyott szolgálni? azért mondjad neki, hogy segéljen nekem!


verse #41

és megfelelvén mondá Úr őneki: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokfelé háboríttatol.


verse #42

Mária legjobb részt választá, mely el nem vétetik őtőle.

Chapters:


Books