Szent Lukács evangéliuma

chapter 13


Chapters:


verse #1

valának kedig nekik az időbe ott, kik megjelentenék neki a galileabelieknek dolgát, mi módon Pilátus az ő vérüket elegyítette volna az ő áldozatukkal.


verse #2

és felelvén mondá nekik: azt alítjátok-e, hogy ez galileabeliek minden egyéb galileabelieknél bűnösbek voltanak, miért ilyeneket szenvedtenek?


verse #3

nem, de mondom nektek, hogyha penitenciát nem tartandotok mindnyájan, olyan módon vesztek el,


verse #4

miképpen amaz tizennyolc, kikre rájuk szakada a torony Siloámba, és megölé őket. azt alítjátok-e, hogy azok bűnösbek voltanak minden embereknek felette, kik Jeruzsálembe lakoznak vala?


verse #5

nem, de mondom nektek, hogyha penitenciát nem tartotok, mind azon módon elvesztek.


verse #6

mondja vala kedig nekik imez hasonlatosságot: egy embernek fügefája vala elpalántálva szőlőjébe, és eljöve keresvén gyümölcsöt rajta, s nem talála.


verse #7

és mondá a szőlőművesnek: ím, immár három esztendeje vagyon, mitől fogva eljövék keresvén gyümölcsöt ez fügefán, és nem lelek. vágd ki azért őtet! mire foglalja itt hiába a földet?


verse #8

de a műves felele és mondá: uram, hagyj békét neki ez esztendőbe is, még megásom körüle a földet, és megganéjozom,


verse #9

és ha gyümölcsöt teremt, jó, ha nem, jövendőre bátor kivágjad őtet!


verse #10

tanít vala kedig az ő zsinagógájukba szombatokon,


verse #11

és íme, egy asszonyi állat, kibe vala betegségnek lelke tizennyolc esztendeig, ez meggörbedett vala, és semmi módon fel nem nézhet vala.


verse #12

melyet mikoron Jézus látott volna, hozzá hívá, és mondá neki: asszony, megszabadultál a te betegségedből.


verse #13

és kezét ráveté, mely legottan feligazula, és dicsőíti vala Istent.


verse #14

felelvén kedig ki az zsinagóga fejedelmi közül legnagyobb vala, bosszankodván, hogy Jézus szombaton gyógyított volna, mond vala a seregnek: hat napok vannak, melyeken munkálkodni kell. azért az napokon jöjjetek ide, hogy megvigasztassatok, és ne szombat napon!


verse #15

felelvén kedig Úr őneki mondá: képmutatók, nem oldja-e el valamelytek ökröt és szamarat a jászoltól szombaton, hogy megitassa?


verse #16

ezt kedig, ki Ábrahámnak leánya, melyet a sátán megkötött tizennyolc esztendeig, nem kellett-e megoldni ez kötélből szombat napon?


verse #17

és mikoron ezt mondaná, igen megszégyenlik vala magukat az őellene szólók mindnyájan. és mind az nép örül vala, teljes mindazokon, kik őtőle lesznek vala nagy dicsőséggel.


verse #18

mond vala azért: mihez Istennek országa hasonlatos? és mihez hasonljuk azt?


verse #19

hasonlatos a mustármaghoz, melyet ember vevén elveté az ő kertjébe, és felnöve, és lőn nagy fává, és az egy madarak nyugovának az ő ágain.


verse #20

mihez ítélém hasonlatosnak Istennek országát?


verse #21

hasonlatos a kovászhoz, melyet az asszonyi állat vevén elrejt három mérték lisztbe, mégnem mindenestől fogva megkel.


verse #22

és megyen vala városok és kastélyok által tanítván es utat tevén Jeruzsálembe.


verse #23

mondá kedig egy neki: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? ő kedig mondá nekik:


verse #24

igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak bemenni és nem lehet.


verse #25

mikoron kedig bemenend a családos ember, beteszi az ajtót, és kezdetek kívül állani és zörgetni az ajtón mondván: uram, uram, nyisd meg nekünk! és felelvén mond nekik: nem tudom, honnét valók vagytok.


verse #26

akkoron kezditek mondani: teelőtted ettünk és ittunk, és a mi utcánkon tanítottál.


verse #27

és mond nekik: nem tudom, honnét valók vagytok. távozzatok el éntőlem, álnokságnak művelkedői!


verse #28

ott leszen a siralom és fogaknak csikorgatása, mikoron látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat Istennek országába, titeket kedig onnét kiűzetni.


verse #29

és jönnek napkelet és napnyugat felől, dél és észak felől, és letelepednek Istennek országába.


verse #30

és íme, utolsók lesznek, akik elsők, és elsők, kik utolsók lesznek.


verse #31

azon napon járulának a farizeusok közül nekik őhozzá mondván neki: menj ki, és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni!


verse #32

és mondá neki: menjetek el, mondjátok meg annak a rókának: íme, ördögöket űzök, és egészségeket végezek ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.


verse #33

demaga szükség nekem ma és holnap és a következő napon járnom, mert nem lehet prófétának elveszte Jeruzsálem kívül.


verse #34

Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád bocsáttatnak! mennyiszer akartam egybegyűjteni az te fiaidat, miképpen a madár az ő fészkét az ő tollai alá, és nem akarád!


verse #35

íme, hagyattatik nektek az ti házatok pusztán. mondom kedig nektek, hogy nem láttok engemet addig, mégnem eljő, mikoron azt mondjátok: áldott, ki jött Úrnak nevébe!

Chapters:


Books