chapter 9
egybehíván kedig Jézus az ő tizenkét tanítványit ada nekik jószágot és hatalmat minden ördögökön, és hogy fájdalmakat meggyógyítanának.
és elbocsátá őket Istennek országa prédikálani és betegeket vigasztani.
és mondá nekik: semmit ne vigyetek az útra, se vesszőt, se zsákot, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen!
és valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét ki ne menjetek!
és valaki nem fogadand titeket, kimenvén a városból még az lábatok porát is leüssétek bizonyságra őrájuk.
amazok kedig kimenvén eljárják vala a kastélyokat evangéliumot hirdetvén és gyógyítván mindenütt.
meghallá kedig Heródes tetrarka mindezeket, kik lesznek vala őtőle, és kételkedik vala, miérthogy sokan mondának, hogy János támadott volna fel halottaiból,
nekik kedig, hogy Illés jelent volna meg, nekik kedig, hogy egy a régi próféták közül támadott volna fel.
és mondá Heródes: Jánosnak én vőm fejét, de kicsoda ez, akiről én ilyeneket hallok? és akarja vala őtet látni.
az apostolok kedig megtérvén megmondák Jézusnak valamit műveltenek vala. és őket vele elvivén felfele mene a pusztába, mely vagyon Betszaidába.
melyet mikoron a seregek megismertének volna, utánamenének. fogadá őket, kiknek szól vala Istennek országáról, és akiknek gyógyítás kell vala, megvigasztja vala őket.
az nap kedig immár elkezdett vala hajlani, és járulván a tizenkettők mondának neki: bocsásd el a sereget, hogy elmenvén a kastélyokba és falukba, kik körül vannak, betérjenek, és találjanak étkeket, mert itt puszta helyen vagyunk.
mondá kedig nekik: ti adjatok nekik enniük! de ők mondának: nincsen nekünk több, hanem öt kenyerünk és két halunk, hanemha mi elmegyünk, és mind ez seregnek enni veszünk.
valának kedig a férfiak olymint ötezren. mondá kedig az ő tanítványinak: ültessétek le őket ötven-ötven rakásba.
és azonképpen tőnek, és letelepedének mindnyájan.
Jézus kedig vevén az öt kenyereket és a két halakat feltekinte mennyországba, és megáldá azokat, megszegé, és osztogatta az ő tanítványinak, hogy a sereg eleibe tennék.
és őnek mindnyájan, és megelégedének, és felszedék, ami fragmenta megmaradott vala, mely lőn tizenkét kosárral.
és lőn, hogy mikoron ő maga volna imádkozván, vele valának a tanítványok is, és kérdé őket mondván: kinek mondnak engemet a seregek?
amazok felelének és mondának: János baptistának, nekik kedig Illésnek, nekik kedig, hogy az előbbi prófétákba támadott egy fel.
és mondá nekik: ti kedig kinek mondotok engemet lenni? fele Simon Péter, s mondá: Istennek Krisztusának.
de ő megfenyítvén őket parancsolá nekik, hogy valakinek ne mondanák azt,
mondván: mert szükség Embernek Fiának sokat szenvedni és gonosznak ítéltetni a fő népektől, az papi fejedelmektől és írástudóktól, és megöletni, de harmadnapon feltámadni.
mond vala kedig mindeneknek: valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztit minden napon, és kövessen engemet!
mert valaki meg akarja az ő lelkét tartani, elveszti őtet. és valaki elveszti az ő lelkét énértem, megtartja azt.
mert mit használ embernek, ha mind ez egész világot megnyeri, ő magát kedig elveszti, és magába teszen kárt?
mert valaki szégyell engemet és az én beszédimet, azt Embernek Fia is szégyelli, mikoron eljő az ő és Atyának és a szent angyaloknak dicsőségébe.
mondom kedig nektek, bizonnyal vannak nekik itt állók, kik nem kóstolnak halált, mígnem meglátják Istennek országát.
lőn kedig ez beszédeknek utána olymint nyolc nappal, és felvivé Pétert, Jakabot és Jánost, és felmene az hegyre, hogy imádkoznék.
és lőn, mikoron imádkoznék, az ő ábrázatjának színe más, és az ő öltözeti fehér és fénylő.
és íme, két férfiak szólnak vala vele, kik valának Mózes és Illés.
láttattak az dicsőségbe, szólnak vala kedig az ő haláláról, melyet beteljesítendő vala Jeruzsálembe.
Péter kedig, és kik vele valának, megnehezültek vala álomnak miatta. és felserkenvén láták az ő felséges voltát, és a két férfiat, kik vele állanak vala.
és lőn, hogy mikoron elmentenek volna tőle, mondá Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, és csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet! nem tudván, mit mondana.
és mikoron ő ezeket szólná, köd lőn, mely beárnyékozá őket. és megfélemlének, mikoron a köd őket befogta volna.
és szó lőn a ködből mondván: ez az én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok!
és mikoron ez szó lenne, Jézus csak ő maga találtaték, és ők vesztegségbe lőnek, és senkinek nem mondanak valamit az napokba azokból, kiket láttanak vala.
lőn kedig másodnapon, hogy ők a hegyről leszállván, járula eleikbe sok sereg.
és íme, egy férfiú a seregből felüvölte mondván: Mester, kérlek tégedet, tekints az én fiamra, mert egyetlenem énnekem!
mert íme, gonosz lélek fogja őtet, és legottan üvölt, verekedteti és szaggatja őtet, nyála folyván és megrángatván nehezen válik meg tőle.
kérém a te tanítványidat, hogy kiűznék belőle, de nem teheték.
felele kedig Jézus, mondá: ó, hitetlen és visszás nemzetség! még leszek nálatok, és szenvedlek titeket? hozd ide a te fiadat!
és mikoron előjőne, az ördög kezdé a földhöz ütni és szaggatni. Jézus kedig megfeddé az förtelmes lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és megadá az ő atyjának.
elálmélkodnak vala kedig mindannyian Istennek nagy voltán. és mikoron mindenek csodálkoznának mindazokon, melyeket teszen vala, mondá az ő tanítványinak:
ti ez beszédet helyheztessétek a ti szívetekbe, mert eljövendő, hogy Embernek Fia adassék embereknek kezébe!
de amazok nem tudják vala a beszédet, mert befedezve vala őelőttük, hogy meg ne ismernék azt, és nem merik vala őtet megkérdeni ez beszédről.
gondolat szálla kedig őbeléjük, ki volna közülük nagyobb.
de Jézus látván az ő szívüknek gondolatit nyúla egy gyermekhez, melléje állatá őtet,
és mondá nekik: valaki fogadandja ez gyermeket én nevembe, engem fogad. és valaki engem fogad, fogadja azt, ki engemet bocsátott. mert valaki kisebb mindnyájan tiköztetek, az leszen nagyobb.
felele kedig János, mondá: Mester, látánk egyet űzni ördögöt te nevedbe, és megtiltók, mert nem jár mivelünk együtt.
és mondá Jézus nekik: ne tiltsátok meg, mert valaki miellenünk nincsen, mivelünk vagyon!
lőn kedig, hogy mikoron beteljesednének az ő felmagasztalásának napjai, és ő eltökélé magába, hogy Jeruzsálembe menne.
és követeket bocsáta az ő színe előtt, kik elmenvén bemenének a szamaritánusoknak városába, hogy szállást szereznének neki.
és nem fogadák őtet, mert látják vala, hogy Jeruzsálembe menne.
mikoron kedig látták volna az ő tanítványi, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le mennyországból, és megeméssze őket?
és hozzájuk fordulván megfeddé őket, mondá: nem tudjátok, ki lelkei vagytok.
Embernek Fia nem jött lelkeket elveszteni, hanem üdvözíteni. és menének más kastélyba.
lőn kedig, hogy mikoron ők az úton mennének, mondá egy őhozzá: követlek tégedet, valahova menendesz.
és mondá Jézus: a rókáknak lyukuk vagyon, és az égi madaraknak fészkük, de Embernek Fiának nincsen, hol az ő fejét lehajtsa.
mondá kedig a másiknak: kövess engemet! az kedig mondá: Uram, engedjed nekem, hadd menjek először eltemetni atyámat!
mondá Jézus: hagyd a hallottaknak eltemetni az ő halottjukat, te kedig menj el, és hirdessed Istennek országát!
és mondá a másik: követlek téged, Uram, de bocsáss el engemet, először hadd vegyek búcsút azoktól, kik otthon vannak!
mondá neki Jézus: senki, valaki kezét az ekére teszi, és hátratekint, nem alkalmas Istennek országához.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly