Szent Lukács evangéliuma

chapter 1


Chapters:


verse #1

jóllehet, sokan akarták az dolgoknak megjelentését írásba szerzeni, melyekről minekünk nyilvánvaló hitünk vagyon,


verse #2

miképpen előnkbe adták nekünk azok, kik eleitől fogva szemükkel látták, és némelyek ugyanazonok közül valának, akik hirdetik vala.


verse #3

láttaték énnekem is, hogy mindeneket eleitől fogva jól megkérdezvén és megtudván, annakutána megírnám neked azokat, jó Teofil,


verse #4

hogy megismernéd azoknak, kikre taníttattál vala, nyilvánvaló bizonyságát.


verse #5

vala Heródes, zsidóságnak királyának napjaiba egy néminemű pap, Zakariás nevű, Abia rendiből. és az ő felesége Áronnak leányi közül, kinek neve Erzsébet vala.


verse #6

valának kedig mindketten igazak Isten előtt, forgodván Istennek minden parancsolatiba és igazító dolgaiba minden feddés nélkül.


verse #7

de nem vala nekik gyermekük, miérthogy Erzsébet meddő vala, és mindketten idősek valának.


verse #8

lőn kediglen, hogy mikoron ez az ő rendinek szere szerint a papságot viselné Isten előtt


verse #9

olyan módon, mint szokás vala az papi rendnek, a sors úgy hozá neki, hogy ő gyógyítana jószágokat bemenvén az Istennek templomába.


verse #10

és mind az népnek sokasága kívül áll vala, és imádkozik vala a jószággyógyításnak idején.


verse #11

megjelenék kedig őneki Úrnak angyala állván az oltáron jobb felől, hol a jószágot szokták vala égetni.


verse #12

és Zakariás azt látván megháborodék, és félelem szálla őrá.


verse #13

de az angyal mondá neki: ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed! az te feleséged, Erzsébet fiat szül neked, és az ő nevét hívod Jánosnak.


verse #14

és leszen neked örömöd és vigasságod, és sokan örülnek az ő születésén.


verse #15

mert nagy leszen Isten előtt, bort és valami csinált italt nem iszik, hanem Szentlélekkel teljes leszen még anyjának méhébe,


verse #16

és Izraelnek fiai közül sokat térít az ő Urukhoz, Istenükhöz.


verse #17

és ő annakelőtte megyen Illésnek lelkével és jószágos téteményivel, hogy atyjuknak szívét a fiakba térítse, és az engedetleneket az igazságnak tudományára, hogy Úrnak tökéletes népet szerezzen.


verse #18

és mondá Zakariás az angyalnak: mi jele ennek, min én ezt megismerjem? mert én agg vagyok, az én feleségem is idős.


verse #19

és felele az angyal, mondá neki: én vagyok a Gábor, ki állottam Isten előtt, és elbocsáttattam, hogy neked szólnék, és ez örömöt neked meghirdetném.


verse #20

és íme, jövendő, hogy megnémulj, és ne szólhass mind az napig, még ezek meglesznek, azért hogy nem hül az én beszédimnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.


verse #21

és a nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, mit késnek a templomba.


verse #22

mikoron kedig kijött volna, nem szólhat vala nekik. és megismerék, hogy látást látott volna a templomba. és ő csak int vala nekik, és némán marada.


verse #23

és lőn, hogy az ő tisztinek napjai beteljesedének, és házához mene.


verse #24

ez napoknak kedig utána az ő felesége, Erzsébet fogadá, és eltitkolja vala magát öt hónapig mondván:


verse #25

így tett nekem Úr ez napokba, melyekbe meglátogatott engemet, hogy elvenné énrólam a szidalmat emberek között.


verse #26

hatod hónapba kedig bocsáttaték Gábor angyal Istentől Galileának városába, kinek neve Názáret,


verse #27

a szűzhöz, melyet férfiúnak jegyzettek vala, kinek neve József, Dávidnak házából való, és az szűznek neve vala Mária.


verse #28

és az angyal bemene hozzája, s mondá neki: Üdvözlégy, malaszttal teljes! Úr vagyon teveled, áldott vagy te asszonyoknak közötte.


verse #29

és mikoron ő ezeket hallotta volna, megháborodék az ő beszédén, és gondolja vala, minemű köszönet volna ez.


verse #30

és mondá az angyal neki: ne félj, Mária, mert malasztot nyertél Istennél!


verse #31

íme, fogadsz méhedbe, és szülsz fiat, és hívod az ő nevét Jézusnak.


verse #32

ez nagy leszen, és a Magasságosnak Fiának hívattatik. és adja neki Úr az ő atyjának, Dávidnak székit,


verse #33

és uralkodik Jákobnak házán mindörökké, és az ő országának vége nem leszen.


verse #34

mondá Mária az angyalnak: mi módon leszen az, mert én férfiat nem ismerek?


verse #35

felele az angyal, mondá neki: Szentlélek száll tebeléd, és az Magasságosnak jószága árnyékoz meg téged. azért ami tőled születik szent, Istennek fiának hívattatik.


verse #36

és íme, Erzsébet, a te rokonod, fogadott fiat ő is vénségének idején, és immár hatod hónap ez neki, és mégis meddőnek hívják,


verse #37

mert semmi beszéd nem leszen Istennél lehetetlen.


verse #38

mondá kedig Mária: íme, Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te beszéded szerint. és elmene őtőle az angyal.


verse #39

felkelvén kedig Mária az napokba mene az hegyes tartományokba sietséggel, zsidóságnak városába.


verse #40

és bemene Zakariásnak házába, és köszöne Erzsébetnek.


verse #41

és lőn, hogy mikoron hallotta volna Máriának köszönetit Erzsébet, örvende a magzat az ő méhébe. és beteljesedék Szentlélekkel Erzsébet,


verse #42

és felüvölte nagy szóval, és mondá: boldog vagy te asszonyoknak közötte, és boldog az te méhednek gyümölcse!


verse #43

és honnét vagyon ez énnekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jöjjön?


verse #44

mert íme, mihelyen lőn az te köszönésednek szava az én füleimbe, örömébe megindula a magzat az én méhembe.


verse #45

és boldog vagy, ki hittél, mert elvégeztetnek azok, melyek Úrtól neked mondattanak.


verse #46

és mondá Mária: nagyságosítja én lelkem Urat,


verse #47

és örvendez az én lelkem én üdvözítő Istenembe,


verse #48

mert megtekinté az ő leányának alávaló voltát, és íme, ebből boldognak mondanak engemet minden nemzetségek,


verse #49

mert tőn énnekem nagyokat, ki Hatalmas és Szent az ő neve.


verse #50

és az ő irgalmassága nemzetről nemzetre, kik őtet félik.


verse #51

tőn hatalmat az ő karjai által, leveté a kevélyeket az ő szívüknek gondolatjától.


verse #52

leveté a hatalmasokat a székből, és az alázatosokat felmagasztalá.


verse #53

az éhezőket betölté jókkal, és a gazdagokat hiába bocsátá.


verse #54

fogadá Izrael az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az ő irgalmasságáról,


verse #55

miképpen szóla a mi atyáinknak, Ábrahámnak és az ő magvának mindörökké.


verse #56

marada kedig ővele Mária olymint három hónap táján, és megtére az ő házához.


verse #57

Erzsébetnek kedig szülésének ideje beteljesedék, és szüle fiút.


verse #58

és meghallák az ő szomszédsági és rokonsági, hogy az Úristen nagyságosképpen jelentette volna meg az ő irgalmasságát őbenne, örülnek vala neki.


verse #59

és lőn nyolcadnapon, hogy eljövének a gyermeknek körülmetélésére, és hívják vala őtet az ő atyjának neve szerint Zakariásnak.


verse #60

és felele az ő anyja, mondá: semmiképpen nem, hanem Jánosnak hívattatik.


verse #61

és mondának neki: senki nincsen az te rokonságid között, ki olyan módon hívattassék.


verse #62

intnek vala kedig az ő atyjának, kinek akarná nevezni őtet.


verse #63

ki az táblákat előkérvén írá mondván: János az ő neve. és mindnyájan megcsodálkozának rajta.


verse #64

az ő szája kedig legottan megnyilatkozék, és az ő nyelve is, és szól vala Istent dicsérvén.


verse #65

és félelem szálla mind az ő szomszédságira, és mind zsidóságnak hegyes tartományira kihirdettetnek vala mind ez beszédek.


verse #66

és mindnyájan, kik hallják vala, szívükbe tevék vala mondván: mit alítasz, hogy leszen ez? és Istennek keze vala ővele.


verse #67

és Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szentlélekkel, és prófétála mondván:


verse #68

áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatá, és irgalmasságot tőn az ő népével.


verse #69

és felemelé nekünk üdvösségnek szarvát az ő gyermekének, Dávidnak házába.


verse #70

miként szóla szenteknek, ő prófétáinak, melyek eleitől fogva voltanak szája által jövendőbe lenni,


verse #71

hogy megtartatnánk a mi ellenséginktől és mindazoknak kezeiből, kik minket gyűlölnek,


verse #72

és hogy irgalmasságot tenne a mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent fogadásáról,


verse #73

és beteljesítené az esküvést, melyre esküdt mi atyánknak, Ábrahámnak, hogy magát nekünk adná,


verse #74

hogy a mi ellenséginknek kezeiből megszabadultak félelem nélkül szolgálnánk neki,


verse #75

szentséggel és igazsággal őelőtte mi életünknek minden napjaiba.


verse #76

és te, gyermek, a Magasságosnak prófétájának hívattatol, mert elöl megy az ő színe előtt megcsinálni az ő utait,


verse #77

adni üdvösségnek tudományát ő népének bűnük megbocsátására


verse #78

a mi Istenünknek belső irgalmassági által, kikkel meglátogatott minket támadván onnét felül,


verse #79

hogy világosság lenne azoknak, kik az sötétségbe és a halálnak árnyékába ülnek vala, és hogy a mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.


verse #80

a gyermek kedig növekedik és erősödik vala lélekbe, és a pusztába vala, még eljőne a nap, melyen megmutatná magát Izrael között.

Chapters:


Books