chapter 1
jóllehet, sokan akarták az dolgoknak megjelentését írásba szerzeni, melyekről minekünk nyilvánvaló hitünk vagyon,
miképpen előnkbe adták nekünk azok, kik eleitől fogva szemükkel látták, és némelyek ugyanazonok közül valának, akik hirdetik vala.
láttaték énnekem is, hogy mindeneket eleitől fogva jól megkérdezvén és megtudván, annakutána megírnám neked azokat, jó Teofil,
hogy megismernéd azoknak, kikre taníttattál vala, nyilvánvaló bizonyságát.
vala Heródes, zsidóságnak királyának napjaiba egy néminemű pap, Zakariás nevű, Abia rendiből. és az ő felesége Áronnak leányi közül, kinek neve Erzsébet vala.
valának kedig mindketten igazak Isten előtt, forgodván Istennek minden parancsolatiba és igazító dolgaiba minden feddés nélkül.
de nem vala nekik gyermekük, miérthogy Erzsébet meddő vala, és mindketten idősek valának.
lőn kediglen, hogy mikoron ez az ő rendinek szere szerint a papságot viselné Isten előtt
olyan módon, mint szokás vala az papi rendnek, a sors úgy hozá neki, hogy ő gyógyítana jószágokat bemenvén az Istennek templomába.
és mind az népnek sokasága kívül áll vala, és imádkozik vala a jószággyógyításnak idején.
megjelenék kedig őneki Úrnak angyala állván az oltáron jobb felől, hol a jószágot szokták vala égetni.
és Zakariás azt látván megháborodék, és félelem szálla őrá.
de az angyal mondá neki: ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed! az te feleséged, Erzsébet fiat szül neked, és az ő nevét hívod Jánosnak.
és leszen neked örömöd és vigasságod, és sokan örülnek az ő születésén.
mert nagy leszen Isten előtt, bort és valami csinált italt nem iszik, hanem Szentlélekkel teljes leszen még anyjának méhébe,
és Izraelnek fiai közül sokat térít az ő Urukhoz, Istenükhöz.
és ő annakelőtte megyen Illésnek lelkével és jószágos téteményivel, hogy atyjuknak szívét a fiakba térítse, és az engedetleneket az igazságnak tudományára, hogy Úrnak tökéletes népet szerezzen.
és mondá Zakariás az angyalnak: mi jele ennek, min én ezt megismerjem? mert én agg vagyok, az én feleségem is idős.
és felele az angyal, mondá neki: én vagyok a Gábor, ki állottam Isten előtt, és elbocsáttattam, hogy neked szólnék, és ez örömöt neked meghirdetném.
és íme, jövendő, hogy megnémulj, és ne szólhass mind az napig, még ezek meglesznek, azért hogy nem hül az én beszédimnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.
és a nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, mit késnek a templomba.
mikoron kedig kijött volna, nem szólhat vala nekik. és megismerék, hogy látást látott volna a templomba. és ő csak int vala nekik, és némán marada.
és lőn, hogy az ő tisztinek napjai beteljesedének, és házához mene.
ez napoknak kedig utána az ő felesége, Erzsébet fogadá, és eltitkolja vala magát öt hónapig mondván:
így tett nekem Úr ez napokba, melyekbe meglátogatott engemet, hogy elvenné énrólam a szidalmat emberek között.
hatod hónapba kedig bocsáttaték Gábor angyal Istentől Galileának városába, kinek neve Názáret,
a szűzhöz, melyet férfiúnak jegyzettek vala, kinek neve József, Dávidnak házából való, és az szűznek neve vala Mária.
és az angyal bemene hozzája, s mondá neki: Üdvözlégy, malaszttal teljes! Úr vagyon teveled, áldott vagy te asszonyoknak közötte.
és mikoron ő ezeket hallotta volna, megháborodék az ő beszédén, és gondolja vala, minemű köszönet volna ez.
és mondá az angyal neki: ne félj, Mária, mert malasztot nyertél Istennél!
íme, fogadsz méhedbe, és szülsz fiat, és hívod az ő nevét Jézusnak.
ez nagy leszen, és a Magasságosnak Fiának hívattatik. és adja neki Úr az ő atyjának, Dávidnak székit,
és uralkodik Jákobnak házán mindörökké, és az ő országának vége nem leszen.
mondá Mária az angyalnak: mi módon leszen az, mert én férfiat nem ismerek?
felele az angyal, mondá neki: Szentlélek száll tebeléd, és az Magasságosnak jószága árnyékoz meg téged. azért ami tőled születik szent, Istennek fiának hívattatik.
és íme, Erzsébet, a te rokonod, fogadott fiat ő is vénségének idején, és immár hatod hónap ez neki, és mégis meddőnek hívják,
mert semmi beszéd nem leszen Istennél lehetetlen.
mondá kedig Mária: íme, Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te beszéded szerint. és elmene őtőle az angyal.
felkelvén kedig Mária az napokba mene az hegyes tartományokba sietséggel, zsidóságnak városába.
és bemene Zakariásnak házába, és köszöne Erzsébetnek.
és lőn, hogy mikoron hallotta volna Máriának köszönetit Erzsébet, örvende a magzat az ő méhébe. és beteljesedék Szentlélekkel Erzsébet,
és felüvölte nagy szóval, és mondá: boldog vagy te asszonyoknak közötte, és boldog az te méhednek gyümölcse!
és honnét vagyon ez énnekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jöjjön?
mert íme, mihelyen lőn az te köszönésednek szava az én füleimbe, örömébe megindula a magzat az én méhembe.
és boldog vagy, ki hittél, mert elvégeztetnek azok, melyek Úrtól neked mondattanak.
és mondá Mária: nagyságosítja én lelkem Urat,
és örvendez az én lelkem én üdvözítő Istenembe,
mert megtekinté az ő leányának alávaló voltát, és íme, ebből boldognak mondanak engemet minden nemzetségek,
mert tőn énnekem nagyokat, ki Hatalmas és Szent az ő neve.
és az ő irgalmassága nemzetről nemzetre, kik őtet félik.
tőn hatalmat az ő karjai által, leveté a kevélyeket az ő szívüknek gondolatjától.
leveté a hatalmasokat a székből, és az alázatosokat felmagasztalá.
az éhezőket betölté jókkal, és a gazdagokat hiába bocsátá.
fogadá Izrael az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az ő irgalmasságáról,
miképpen szóla a mi atyáinknak, Ábrahámnak és az ő magvának mindörökké.
marada kedig ővele Mária olymint három hónap táján, és megtére az ő házához.
Erzsébetnek kedig szülésének ideje beteljesedék, és szüle fiút.
és meghallák az ő szomszédsági és rokonsági, hogy az Úristen nagyságosképpen jelentette volna meg az ő irgalmasságát őbenne, örülnek vala neki.
és lőn nyolcadnapon, hogy eljövének a gyermeknek körülmetélésére, és hívják vala őtet az ő atyjának neve szerint Zakariásnak.
és felele az ő anyja, mondá: semmiképpen nem, hanem Jánosnak hívattatik.
és mondának neki: senki nincsen az te rokonságid között, ki olyan módon hívattassék.
intnek vala kedig az ő atyjának, kinek akarná nevezni őtet.
ki az táblákat előkérvén írá mondván: János az ő neve. és mindnyájan megcsodálkozának rajta.
az ő szája kedig legottan megnyilatkozék, és az ő nyelve is, és szól vala Istent dicsérvén.
és félelem szálla mind az ő szomszédságira, és mind zsidóságnak hegyes tartományira kihirdettetnek vala mind ez beszédek.
és mindnyájan, kik hallják vala, szívükbe tevék vala mondván: mit alítasz, hogy leszen ez? és Istennek keze vala ővele.
és Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szentlélekkel, és prófétála mondván:
áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatá, és irgalmasságot tőn az ő népével.
és felemelé nekünk üdvösségnek szarvát az ő gyermekének, Dávidnak házába.
miként szóla szenteknek, ő prófétáinak, melyek eleitől fogva voltanak szája által jövendőbe lenni,
hogy megtartatnánk a mi ellenséginktől és mindazoknak kezeiből, kik minket gyűlölnek,
és hogy irgalmasságot tenne a mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent fogadásáról,
és beteljesítené az esküvést, melyre esküdt mi atyánknak, Ábrahámnak, hogy magát nekünk adná,
hogy a mi ellenséginknek kezeiből megszabadultak félelem nélkül szolgálnánk neki,
szentséggel és igazsággal őelőtte mi életünknek minden napjaiba.
és te, gyermek, a Magasságosnak prófétájának hívattatol, mert elöl megy az ő színe előtt megcsinálni az ő utait,
adni üdvösségnek tudományát ő népének bűnük megbocsátására
a mi Istenünknek belső irgalmassági által, kikkel meglátogatott minket támadván onnét felül,
hogy világosság lenne azoknak, kik az sötétségbe és a halálnak árnyékába ülnek vala, és hogy a mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.
a gyermek kedig növekedik és erősödik vala lélekbe, és a pusztába vala, még eljőne a nap, melyen megmutatná magát Izrael között.