chapter 2
lőn kediglen ez napokba, kimene egy elvégezett dolog Augustus császártól, hogy megszámláltatnék mind ez egész világ.
ez számlálás először lőn Quirinius idejébe, mely Szíriába fejedelem vala.
és elmennek vala mindenek, hogy bevallanák magukat, ki-ki mind az ő városába felmene.
kedig József is Galileából, Názáret városából zsidóságba, Dávidnak városába, ki mondatik Betlehemnek, mivelhogy volna Dávidnak házából és családjából,
hogy bevallaná magát Máriával, neki jegyzett feleségével, mely nehézkes vala.
történék kedig, hogy mikoron ott volnának, beteljesedének az születésnek napjai.
és szülé az ő fiát, elsőszülöttet, és pólyába takargatá őtet, és helyhezteté a jászolba, miérthogy nem vala nekik helyük a házakba.
és valának pásztorok azon tartományokba vigyázván és éjjeli virratásokat virrasztván az ő csordájukon.
és íme, Úrnak angyala fejük felett állapék nekik, és Úrnak világossága körülvilágosítá azokat. és félének nagy félelemmel.
és mondá nekik az angyal: ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, mely jövendőbe öröm leszen minden népnek:
mert ez mai napon született minekünk az Üdvözítő, ki az Krisztus, Úr, Dávidnak városába.
és ez nektek jele: találtok egy gyermecskét, polyába takartat, a jászolba helyheztettet.
és legottan lőn az angyallal angyaloknak seregének sokasága, kik az Istent dicsérik vala, és mondnak vala:
dicsőség a magasságokba Istennek, és ez földön békesség, emberek között jóakarat!
és lőn, hogy elmenének őtőlük az angyalok mennyországba, és az emberek, a pásztorok szólnak vala őközöttük: menjünk el immár Betlehemig, és lássuk meg azt, amit hallánk, hogy történt, hogy Úr megjelent nekünk!
és eljövének sietvén, és találák Máriát és Józsefet és az gyermecskét, helyheztettet a jászolba.
mikoron kedig látták volna, kihirdették a beszédet, mely mondatott vala nekik az gyermekről.
és mindenek, kik hallják vala, csodálkoznak vala ezeken, melyeket a pásztorok mondnak vala nekik.
Mária kedig ez beszédeket mint magába tartja vala egybehasonlatván az ő szívébe.
és megtérének a pásztorok dicsőítvén és dicsérvén az Úristent mindazokról, kiket láttak vala, olyan módon, mint nekik megmondatott vala.
és minekutána beteljesedének a nyolc napok, hogy az gyermek körülmetéltetnék, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, még minekelőtte méhébe fogantatnék.
és minekutána Máriának tisztulásának napjai betelének Mózesnek törvénye szerint, vivék Jézust Jeruzsálembe, hogy őtet Úrnak bemutatnák,
miképpen meg vagyon írván Úrnak törvényébe: mert minden férfiú, ki anyjának méhét megnyitja, hívattatik szentnek Istennek,
és hogy megadnák az áldozatot aszerint, mint megmondatott vala Úrnak törvényébe: két gerlicét avagy két galamb fiát.
és íme, vala egy ember Jeruzsálembe, kinek neve Simeon, ez ember igaz és istenfélő vala, várván Izraelnek megvigasztalását, és Szentlélek vala ővele.
és feleletet vett vala Szentlélektől, hogy ő halált nem látna, mígnem először meglátná Úrnak Krisztusát.
és Szentlélek által jöve a templomba. és mikoron a gyermeket, Jézust behoznák az ő szülei, hogy a törvénynek szokása szerint cselekednének őérette,
ő is ölébe vevé őtet, dicséré az Úristent, és mondá:
mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat az te beszéded szerint békével,
mert láták az én szemeim a te üdvösségedet,
melyet szerzettél minden népeknek színe előtt,
világosság népeknek megjelentésére, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.
és az ő atyja és anyja csodálják vala ezeket, kik róla mondatnak vala.
és megáldá Simeon őket, és mondá Máriának, az ő anyjának: íme, adatott ez sokaknak romlására és feltámadására Izrael között, és jelnek, melynek ellene mondatik.
sőt, még az tennen szívedet is általhatja tőr, hogy sok szíveknek gondolati megnyilatkoztassanak.
és vala egy Anna próféta, Fánuel leánya, Áser neméből. ez sokat élt vala, és lakott vala hét esztendeig férjével az ő szüzességétől fogva,
és ez özvegy, olymint nyolcvannégy eztendős vala. mely az templomtól el nem távozik vala szolgálván éjjel és nappal böjtökkel és imádságokkal.
és ez is ugyanazon órába odajutván azon módon vallást teszen vala Úrról, és szól vala mindeneknek felőle, kik várják vala a megváltást Jeruzsálembe.
és hogy mindeneket elvégezének Úrnak törvénye szerint, Galileába térének az ő városukba, Názáretbe.
a gyermek kedig növekedik és erősül vala lélekbe, beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek malasztja vala ővele.
és az ő szülei felmennek vala esztendőnként Jeruzsálembe húsvét napjára.
és mikoron lett volna tizenkét esztendős, ők Jeruzsálembe az ünnepnapnak szokása szerint felmenvén,
és ott a napok elvégezvén, mikoron megtérnének, a gyermek Jézus megmarada Jeruzsálembe, és meg nem ismerék az ő szülei,
hanem azt alíták, hogy az társasággal volna. jövének egy napi járóföldet, és keresik vala őtet az ő rokoni és ismerői között.
és mikoron meg nem találnák, megtérének Jeruzsálembe keresvén őtet.
és történék harmadnap után, hogy megtalálák őtet a templomba, hogy az doktorok között ülne hallgatván azokat, és kérdvén őket.
elálmélkodnak vala kedig mindnyájan, kik őtet hallják vala, az ő bölcsességén és feleletin.
és mikoron őtet látták volna, megcsodálkozának rajta, és mondá az ő anyja neki: fiam, miért tettél velünk így? íme, a te atyád és én bánkódván keresünk vala tégedet.
és mondá nekik: mire hogy engemet kerestek volt? avagy nem tudjátok vala-e, hogy nekem, ami Atyám dolga, abba kell járnom?
és ők nem érték meg ez beszédet, melyet szóla nekik.
és alámene velük, és jöve Názáretbe, és vala az ő birtokuk alá adatott. az ő anyja kedig tartja vala mind ez beszédeket szívébe.
és Jézus növekedik vala bölcsességgel és idővel és malaszttal Istennél és embereknél.