Szent Lukács evangéliuma

chapter 2


Chapters:


verse #1

lőn kediglen ez napokba, kimene egy elvégezett dolog Augustus császártól, hogy megszámláltatnék mind ez egész világ.


verse #2

ez számlálás először lőn Quirinius idejébe, mely Szíriába fejedelem vala.


verse #3

és elmennek vala mindenek, hogy bevallanák magukat, ki-ki mind az ő városába felmene.


verse #4

kedig József is Galileából, Názáret városából zsidóságba, Dávidnak városába, ki mondatik Betlehemnek, mivelhogy volna Dávidnak házából és családjából,


verse #5

hogy bevallaná magát Máriával, neki jegyzett feleségével, mely nehézkes vala.


verse #6

történék kedig, hogy mikoron ott volnának, beteljesedének az születésnek napjai.


verse #7

és szülé az ő fiát, elsőszülöttet, és pólyába takargatá őtet, és helyhezteté a jászolba, miérthogy nem vala nekik helyük a házakba.


verse #8

és valának pásztorok azon tartományokba vigyázván és éjjeli virratásokat virrasztván az ő csordájukon.


verse #9

és íme, Úrnak angyala fejük felett állapék nekik, és Úrnak világossága körülvilágosítá azokat. és félének nagy félelemmel.


verse #10

és mondá nekik az angyal: ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, mely jövendőbe öröm leszen minden népnek:


verse #11

mert ez mai napon született minekünk az Üdvözítő, ki az Krisztus, Úr, Dávidnak városába.


verse #12

és ez nektek jele: találtok egy gyermecskét, polyába takartat, a jászolba helyheztettet.


verse #13

és legottan lőn az angyallal angyaloknak seregének sokasága, kik az Istent dicsérik vala, és mondnak vala:


verse #14

dicsőség a magasságokba Istennek, és ez földön békesség, emberek között jóakarat!


verse #15

és lőn, hogy elmenének őtőlük az angyalok mennyországba, és az emberek, a pásztorok szólnak vala őközöttük: menjünk el immár Betlehemig, és lássuk meg azt, amit hallánk, hogy történt, hogy Úr megjelent nekünk!


verse #16

és eljövének sietvén, és találák Máriát és Józsefet és az gyermecskét, helyheztettet a jászolba.


verse #17

mikoron kedig látták volna, kihirdették a beszédet, mely mondatott vala nekik az gyermekről.


verse #18

és mindenek, kik hallják vala, csodálkoznak vala ezeken, melyeket a pásztorok mondnak vala nekik.


verse #19

Mária kedig ez beszédeket mint magába tartja vala egybehasonlatván az ő szívébe.


verse #20

és megtérének a pásztorok dicsőítvén és dicsérvén az Úristent mindazokról, kiket láttak vala, olyan módon, mint nekik megmondatott vala.


verse #21

és minekutána beteljesedének a nyolc napok, hogy az gyermek körülmetéltetnék, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, még minekelőtte méhébe fogantatnék.


verse #22

és minekutána Máriának tisztulásának napjai betelének Mózesnek törvénye szerint, vivék Jézust Jeruzsálembe, hogy őtet Úrnak bemutatnák,


verse #23

miképpen meg vagyon írván Úrnak törvényébe: mert minden férfiú, ki anyjának méhét megnyitja, hívattatik szentnek Istennek,


verse #24

és hogy megadnák az áldozatot aszerint, mint megmondatott vala Úrnak törvényébe: két gerlicét avagy két galamb fiát.


verse #25

és íme, vala egy ember Jeruzsálembe, kinek neve Simeon, ez ember igaz és istenfélő vala, várván Izraelnek megvigasztalását, és Szentlélek vala ővele.


verse #26

és feleletet vett vala Szentlélektől, hogy ő halált nem látna, mígnem először meglátná Úrnak Krisztusát.


verse #27

és Szentlélek által jöve a templomba. és mikoron a gyermeket, Jézust behoznák az ő szülei, hogy a törvénynek szokása szerint cselekednének őérette,


verse #28

ő is ölébe vevé őtet, dicséré az Úristent, és mondá:


verse #29

mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat az te beszéded szerint békével,


verse #30

mert láták az én szemeim a te üdvösségedet,


verse #31

melyet szerzettél minden népeknek színe előtt,


verse #32

világosság népeknek megjelentésére, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.


verse #33

és az ő atyja és anyja csodálják vala ezeket, kik róla mondatnak vala.


verse #34

és megáldá Simeon őket, és mondá Máriának, az ő anyjának: íme, adatott ez sokaknak romlására és feltámadására Izrael között, és jelnek, melynek ellene mondatik.


verse #35

sőt, még az tennen szívedet is általhatja tőr, hogy sok szíveknek gondolati megnyilatkoztassanak.


verse #36

és vala egy Anna próféta, Fánuel leánya, Áser neméből. ez sokat élt vala, és lakott vala hét esztendeig férjével az ő szüzességétől fogva,


verse #37

és ez özvegy, olymint nyolcvannégy eztendős vala. mely az templomtól el nem távozik vala szolgálván éjjel és nappal böjtökkel és imádságokkal.


verse #38

és ez is ugyanazon órába odajutván azon módon vallást teszen vala Úrról, és szól vala mindeneknek felőle, kik várják vala a megváltást Jeruzsálembe.


verse #39

és hogy mindeneket elvégezének Úrnak törvénye szerint, Galileába térének az ő városukba, Názáretbe.


verse #40

a gyermek kedig növekedik és erősül vala lélekbe, beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek malasztja vala ővele.


verse #41

és az ő szülei felmennek vala esztendőnként Jeruzsálembe húsvét napjára.


verse #42

és mikoron lett volna tizenkét esztendős, ők Jeruzsálembe az ünnepnapnak szokása szerint felmenvén,


verse #43

és ott a napok elvégezvén, mikoron megtérnének, a gyermek Jézus megmarada Jeruzsálembe, és meg nem ismerék az ő szülei,


verse #44

hanem azt alíták, hogy az társasággal volna. jövének egy napi járóföldet, és keresik vala őtet az ő rokoni és ismerői között.


verse #45

és mikoron meg nem találnák, megtérének Jeruzsálembe keresvén őtet.


verse #46

és történék harmadnap után, hogy megtalálák őtet a templomba, hogy az doktorok között ülne hallgatván azokat, és kérdvén őket.


verse #47

elálmélkodnak vala kedig mindnyájan, kik őtet hallják vala, az ő bölcsességén és feleletin.


verse #48

és mikoron őtet látták volna, megcsodálkozának rajta, és mondá az ő anyja neki: fiam, miért tettél velünk így? íme, a te atyád és én bánkódván keresünk vala tégedet.


verse #49

és mondá nekik: mire hogy engemet kerestek volt? avagy nem tudjátok vala-e, hogy nekem, ami Atyám dolga, abba kell járnom?


verse #50

és ők nem érték meg ez beszédet, melyet szóla nekik.


verse #51

és alámene velük, és jöve Názáretbe, és vala az ő birtokuk alá adatott. az ő anyja kedig tartja vala mind ez beszédeket szívébe.


verse #52

és Jézus növekedik vala bölcsességgel és idővel és malaszttal Istennél és embereknél.

Chapters:


Books