chapter 7
mikoron kedig elvégezte volna mind ez ő beszédit a nép hallására, bemene Kafarnaumba.
centúriónak kedig egy szolgája, mely őneki szerelmes vala, beteg, és vonagszik vala.
mikoron kedig hallott volna Jézus felől, hozzá küldé fő zsidókat kérvén őtet, hogy eljőne, és megtartaná az ő szolgáját.
és mikor azok Jézushoz jöttenek volna, kérik vala őtet szorgalmatosan mondván: méltó, hogy ezt tegyed vele,
mert szereti a mi népünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.
Jézus kedig elmegyen vala velük. és mikoron immár nem messze volna a háztól, hozzá bocsátá centúrió barátit mondván neki: Uram, ne munkálódjál, mert nem vagyok méltó, hogy bemenj az én házamba!
az okáért nem alítám magamat is méltónak, hogy hozzád mennék. de mondjad csak igével, és meggyógyul az én gyermekem.
mert én is más ember hatalma alatt vagyok, vannak énutánam is vitézlő szolgák, és mikoron egyiknek mondom: menj el! elmegyen. a másiknak ha mondom: jőj ide! eljő. és ha az én szolgámnak mondom: tedd imezt! azt teszi.
ezeket hogy hallá Jézus, csodálkozék őrajta, és fordula a sereghez, mely követi vala őtet, mondá: mondom nektek, hogy még Izrael között sem leltem ennyi hitet.
és hazatérvén azok, kik elküldettenek vala, találák a szolgát, ki gyötretik vala, egészségbe.
és lőn annakutána, hogy megyen vala Jézus a városba, ki mondatik Naim, és mennek vala vele az ő tanítványi és bőséges sereg.
mikoron kedig közelgetnének a város kapujához, íme, halottat hoznak vala ki, mely anyjának egyetlenegy fia vala, és ez asszony özvegy vala, és ővele a városnak sok serege.
mely asszonyt mikoron Úr látott volna, megkeserülé őtet, és mondá neki: ne sírj!
és járulván illeté azt, kibe viszik vala, és akik viszik vala, megállának, és mondá: ifjú, mondom neked, kelj fel!
és felüle, aki meghalt vala, és szólni kezde. melyet az ő anyjának megada.
megfélemlének kedig mindnyájan, és dicsérik vala Istent mondván: nagy próféta támadott miközöttünk! és: Isten meglátogatta az ő népét!
és ez hír kimene őfelőle mind egész zsidóságba és minden közel való tartományba.
és megmondák Jánosnak az ő tanítványi mindezeket. és kettőt egybehíva János az ő tanítványiba,
bocsátá Jézushoz mondván: te vagy-e, ki eljövendő vagy, avagy mást várjunk?
mikoron kedig az férfiak odajöttenek volna, mondanak: János baptista bocsáta hozzád mondván: te vagy-e, aki eljövendő vala, avagy mást várjunk?
azon órába kedig sokakat vigaszta meg betegségekből, csapásokból, gonosz lelkektől, és sok vakoknak adá, hogy látnának.
és felelvén mondá nekik: menjetek el, mondjátok meg Jánosnak, melyeket láttatok és hallottatok, hogy a vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegények evangéliumot hirdetnek,
és boldog, valaki énáltalam meg nem bántatik.
és mikoron Jánosnak követi elmentenek volna őtőle, kezde szólni a seregnek Jánosról: mi látni mentetek ki a pusztába? nádat-e, kit a szél hajtogat?
de mi látni mentetek ki a pusztába? azért-e, hogy látnátok embert, gyenge ruhákba öltöztet? íme, akik ékesen ölteznek, és gyönyörűséggel élnek, a királyok palotáiba vannak.
de mi látni mentetek ki? prófétát-e? bizonyával mondom nektek, nagyobb prófétánál.
ez, akiről meg vagyon írva: íme, elbocsátom az én angyalomat az te színed előtt, ki megcsinálja az te utadat teelőtted.
mert mondom nektek, hogy senki nincs nagyobb próféta asszonyoknak szülötti között János baptistánál, demaga aki kisebb Istennek országába, nagyobb őnálánál.
és minden nép, ki ezt hallja vala, és az nyilvánvaló bűnösök is, igazítják őalá Istent, megkeresztelkedtek Jánosnak keresztségébe.
a farizeusok kedig és az törvénytudók megutálák Istennek tanácsát önnönmaguk ellen meg nem keresztelkedvén őtőle.
mondá kedig Úr: kihez mondjam azért hasonlatosnak ez nemzetségnek emberit? és kihez hasonlatosok?
hasonlatosok a gyermekekhez, kik az vásárt ülnek, és üvöltnek önnönköztük, és mondnak: síppal éneklénk nektek, s nem táncolátok. siralmas éneket is mondánk, s nem sírátok.
mert eljöve János baptista, ki kenyeret nem evék, sem bort nem ivék, és mondátok, hogy ördöge vagyon.
eljöve Embernek Fia, ki evék és ivék, és mondátok: ihon, torkos ember, borivó, nyilvánvaló bűnösöknek és egyéb bűnösöknek barátja.
és ez bölcsesség igaznak ítélteték az önnön fiaitól, mindeniktől.
kéri vala kedig őtet egy a farizeusok közül, hogy vele ennék. és bemenvén a farizeus házába letelepedék.
és íme, egy asszonyi állat, mely ott a városba bűnös vala, mihelyt megismeré, hogy a farizeusnak házába telepedett volna le, hoza kenetet alabástromba,
és állván hátul az ő lábaihoz, sírván kezdé könnyhullatásával hinteni, és az ő fejének hajával törölni, és csókolgatja vala az ő lábait, és keni vala a kenettel.
látván ezt a farizeus, ki odahívta vala őtet, mondá ő magába: ez ha próféta volna, tudná bizonyával ki és mely asszonyi állat legyen, aki őtet illeti, mert bűnös.
felele Jézus, és mondá neki: Simon, vagyon valami, kit neked mondjak. az mondá: Mester, mondjad!
egy kölcsönadó embernek két adósi valának. egyik tartozik vala neki ötszáz pénzzel, a másik ötvennel.
mikoron kedig azoknak nem volna honnét megadniuk, mind a kettőnek megengedé. azért ez kettő közül melyik szereti őtet inkább?
Simon felele, mondá: alítom, hogy akinek többet engedett meg. és ő mondá neki: igazán ítéled.
és az asszonyhoz fordulván mondá Simonnak: látod-e ez asszonyi állatot? bejövék az te házadba, vized az én lábaimnak nem adál, ez kedig könnyhullatásával hinté meg az én lábaimat, és az ő fejének hajával törlé meg.
csókot nem adál énnekem, ez kedig mióta bejött, meg nem szűnt lábaimat csókolni.
olajjal az én fejemet meg nem kenéd, ez kedig kenettel kené meg az én lábaimat.
annak okáért mondom neked: megbocsáttatnak neki az ő sok bűnei, mert igen szeretett. akinek kedig kevesebb bocsáttatik, kevésbé szeret.
és mondá az asszonynak: megbocsáttatnak neked bűneid.
és kezdenek, akik együtt ülnek vala vele, mondani ő magukba: kicsoda ez, ki még bűnöket is megbocsát?
mondá kedig az asszonyi állatnak: az te hited üdvözített tégedet. menj el békével!
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly