chapter 15
valának kedig nyilvánvaló bűnösök és egyéb bűnösök, kik Jézushoz közelgetnek vala, hogy hallanák őtet.
és zúgódnak vala a farizeusok és írástudók, mondván: mert ez a bűnösöket veszi hozzá, és azokkal eszik.
és szólá nekik imez példabeszédet, mondván:
ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha száz juha vagyon, és ha egyet elveszt azok közül, nemde elhagyja-e a kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen az után, mely elveszett vala, mígnem megleli azt?
és mikoron megtalálja őtet, az ő vállaira veti örülvén,
és hazajővén egybehívja az ő barátit és szomszédit, mondván nekik: velem együtt örüljetek, mert megleltem az én juhomat, mely elveszett vala.
mondom nektek, hogy azon módon öröm leszen mennyországba egy bűnösön, ki penitenciára tér. inkább, hogynemmint kilencvenkilenc igazakon, kik nem szűkölködnek penitencia nélkül.
avagy ha mely asszonyállatnak tíz garasa vagyon, és ha egyik garast elveszti, nemde meggyújtja-e az szövétneket, és felforgatja a házat, és szorgalmatosan keresi, mígnem megleli azt?
és mikoron megleli, egybehívja asszonyi barátit és szomszédit, mondván: velem együtt örüljetek, mert megleltem a garast, melyet elvesztettem vala!
úgy mondok nektek, öröm leszen Istennek angyali előtt is egy bűnösön, ki penitenciára tér.
mondá kedig: egy embernek két fia vala,
és az ifjabbik mondá az atyjának: atyám, add ki az én részemet az marhából, mely engem illet! és megosztá nekik a marhát.
és nem sok napok után az ifjabbik mindeneket egybegyűjtvén elmene messze való tartományba, és ott eltékozlá minden marháját, élvén mindenből kedve szerint.
és minekutána mindeneket megemésztett volna, lőn az tartományba nagy éhség, és ő kezde szűkölködni.
elmene, és szerződék egy polgárhoz ott a tartományba. és a polgár küldé őtet az ő falujába, hogy disznót őrizne.
és kívánja vala megtölteni az ő hasát a törköllyel, melyet a disznók esznek vala. és senki nem adja vala neki.
demaga, magába tére, és mondá: mennyi béresek vannak, kik az én Atyám házába bővelkednek kenyérrel, és én itt éhségnek miatta veszek el.
felkelek, elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: atyám, vétkeztem az mennyország ellen és teelőtted,
és immár nem vagyok meltó, hogy te fiadnak mondassam, tarts csak úgy engemet, mint egyet a te béresid közül.
és felkelvén jöve az ő atyjához. mikoron kedig még tavol volna, meglátá őtet az ő atyja, és megkeserülé, eleibe mene, és nyakára esék, és megcsókolá őtet.
és mondá neki a fia: atyám, vétkeztem a mennyország ellen és teelőtted, immár nem vagyok meltó te fiadnak hívatni.
mondá kedig az atya az ő szolgáinak: hamar, hozzátok ki a legjobbik ruhát, öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrűt kezébe és sarut lábaiba,
és hozzátok elő az hizlalt borjút, és öljétek meg őtet, hogy együnk és lakozzunk,
mert ez én fiam meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott. és kezdének lakozni.
vala kedig a nagyobbik fia a mezőn. és mikoron hazajőne, és a házhoz közelgetne, hallá a vigasságtéteményt és a táncot.
előhíva egyet a szolgákba, megkérdé, mi dolog volna az.
és az mondá neki: az te atyádfia megjött, és a te atyád megölte őneki az hizlalt borjút, mert egészségbe találta őtet.
az kedig megharagudván nem akar vala bemenni. azért az ő atyja kijővén kezdé őtet kérni.
amaz kedig felele, mondá az ő atyjának: ím, ennyi esztendeig szolgálok neked, és az te parancsolatodat soha el nem múlattam, mégsem adtál soha énnekem csak egy bárányfiat is, hogy barátimmal lakoznám.
de minekutána ez te fiadat, ki fellakta az te marhádat a kurvákkal, megjött, megölted neki az hizlalt borjút.
és mondá az atyja neki: fiam, te mindenkoron velem vagy, és mindenek, kik enyim, tieid.
azért laknod és vigadnod kell vala, mert ez a te atyádfia meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott.