Szent Lukács evangéliuma

chapter 15


Chapters:


verse #1

valának kedig nyilvánvaló bűnösök és egyéb bűnösök, kik Jézushoz közelgetnek vala, hogy hallanák őtet.


verse #2

és zúgódnak vala a farizeusok és írástudók, mondván: mert ez a bűnösöket veszi hozzá, és azokkal eszik.


verse #3

és szólá nekik imez példabeszédet, mondván:


verse #4

ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha száz juha vagyon, és ha egyet elveszt azok közül, nemde elhagyja-e a kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen az után, mely elveszett vala, mígnem megleli azt?


verse #5

és mikoron megtalálja őtet, az ő vállaira veti örülvén,


verse #6

és hazajővén egybehívja az ő barátit és szomszédit, mondván nekik: velem együtt örüljetek, mert megleltem az én juhomat, mely elveszett vala.


verse #7

mondom nektek, hogy azon módon öröm leszen mennyországba egy bűnösön, ki penitenciára tér. inkább, hogynemmint kilencvenkilenc igazakon, kik nem szűkölködnek penitencia nélkül.


verse #8

avagy ha mely asszonyállatnak tíz garasa vagyon, és ha egyik garast elveszti, nemde meggyújtja-e az szövétneket, és felforgatja a házat, és szorgalmatosan keresi, mígnem megleli azt?


verse #9

és mikoron megleli, egybehívja asszonyi barátit és szomszédit, mondván: velem együtt örüljetek, mert megleltem a garast, melyet elvesztettem vala!


verse #10

úgy mondok nektek, öröm leszen Istennek angyali előtt is egy bűnösön, ki penitenciára tér.


verse #11

mondá kedig: egy embernek két fia vala,


verse #12

és az ifjabbik mondá az atyjának: atyám, add ki az én részemet az marhából, mely engem illet! és megosztá nekik a marhát.


verse #13

és nem sok napok után az ifjabbik mindeneket egybegyűjtvén elmene messze való tartományba, és ott eltékozlá minden marháját, élvén mindenből kedve szerint.


verse #14

és minekutána mindeneket megemésztett volna, lőn az tartományba nagy éhség, és ő kezde szűkölködni.


verse #15

elmene, és szerződék egy polgárhoz ott a tartományba. és a polgár küldé őtet az ő falujába, hogy disznót őrizne.


verse #16

és kívánja vala megtölteni az ő hasát a törköllyel, melyet a disznók esznek vala. és senki nem adja vala neki.


verse #17

demaga, magába tére, és mondá: mennyi béresek vannak, kik az én Atyám házába bővelkednek kenyérrel, és én itt éhségnek miatta veszek el.


verse #18

felkelek, elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: atyám, vétkeztem az mennyország ellen és teelőtted,


verse #19

és immár nem vagyok meltó, hogy te fiadnak mondassam, tarts csak úgy engemet, mint egyet a te béresid közül.


verse #20

és felkelvén jöve az ő atyjához. mikoron kedig még tavol volna, meglátá őtet az ő atyja, és megkeserülé, eleibe mene, és nyakára esék, és megcsókolá őtet.


verse #21

és mondá neki a fia: atyám, vétkeztem a mennyország ellen és teelőtted, immár nem vagyok meltó te fiadnak hívatni.


verse #22

mondá kedig az atya az ő szolgáinak: hamar, hozzátok ki a legjobbik ruhát, öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrűt kezébe és sarut lábaiba,


verse #23

és hozzátok elő az hizlalt borjút, és öljétek meg őtet, hogy együnk és lakozzunk,


verse #24

mert ez én fiam meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott. és kezdének lakozni.


verse #25

vala kedig a nagyobbik fia a mezőn. és mikoron hazajőne, és a házhoz közelgetne, hallá a vigasságtéteményt és a táncot.


verse #26

előhíva egyet a szolgákba, megkérdé, mi dolog volna az.


verse #27

és az mondá neki: az te atyádfia megjött, és a te atyád megölte őneki az hizlalt borjút, mert egészségbe találta őtet.


verse #28

az kedig megharagudván nem akar vala bemenni. azért az ő atyja kijővén kezdé őtet kérni.


verse #29

amaz kedig felele, mondá az ő atyjának: ím, ennyi esztendeig szolgálok neked, és az te parancsolatodat soha el nem múlattam, mégsem adtál soha énnekem csak egy bárányfiat is, hogy barátimmal lakoznám.


verse #30

de minekutána ez te fiadat, ki fellakta az te marhádat a kurvákkal, megjött, megölted neki az hizlalt borjút.


verse #31

és mondá az atyja neki: fiam, te mindenkoron velem vagy, és mindenek, kik enyim, tieid.


verse #32

azért laknod és vigadnod kell vala, mert ez a te atyádfia meghalt vala, és megéledt, elveszett vala, és megtaláltatott.

Chapters:


Books