Szent Márknak evangéliuma

chapter 1


Chapters:


verse #1

Jézus Krisztusnak, Istennek fiának evangéliumának kezdeti,


verse #2

miképpen meg vagyon írván az prófétáknál: íme, én elbocsátom az én angyalomat a te színed előtt, ki megszerzi te utadat teelőtted.


verse #3

kiáltónak szava a pusztába: Úrnak szerezzetek utat, igazán csináljátok az ő ösvényit.


verse #4

vala János a pusztában, keresztelvén, és prédikálván penitenciának keresztségét, bűnöknek bocsánatára.


verse #5

és kimegyen vala őhozzá mind egész zsidóságnak tartománya, és Jeruzsálemnek sokasága. és megkerezteltetnek vala őtőle a Jordán vizébe, megvallván az ő bűnüket.


verse #6

Jánosnak kedig öltözeti vala teveszőrből. öve is bőr vala az ő ágyéka körül, sáskákat és erdei mézet eszik vala,


verse #7

és prédikál vala mondván: jött énutánam nálamnál erősebb, kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván megoldjam saruja szíját.


verse #8

én kereszteltelek titeket vízbe, de az keresztel titeket Szentlélekbe.


verse #9

és lőn, az napokban eljöve Jézus Názáretből, mely vagyon Galileába, és megkeresztelkedék Jánostól a Jordán vízbe.


verse #10

és legottan, mikoron a vízből kijőne, látá az mennyországot, hogy megnyílnék, és az Szentlelket, miképpen egy galambot, hogy leszállna őrá felül,


verse #11

és szózat lőn mennyországból: te vagy az én szerelmes fiam, kibe mindenek kellemetesek lettek.


verse #12

és legottan kényszeríté őt az Lélek a pusztába,


verse #13

holott vala negyven napig és negyven éjig. és kísértetik vala az ördögtől. a vadak között vala, és az angyalok szolgálnak vala neki.


verse #14

de minekutána János megfogatott volna, jöve Jézus Galileába, prédikálván Istennek országának evangéliumát,


verse #15

és mondván: betelt az idő, és elközelgett mennyeknek országi, térjetek magatokba, és higgyetek az evangéliumnak!


verse #16

és mikor járna galileai tenger mellett, látá Simont és Andrást, az ő atyafiát, hogy hálójukat a tengerbe vetnék ( mert halászok valának).


verse #17

és mondá nekik Jézus: jöjjetek énutánam, azt teszem, hogy lesztek embereknek halászi.


verse #18

és amazok legottan hálójukat elhagyván követék őt.


verse #19

és onnét egy kevéssé továbbmenvén, látá Jakabot, Zebedeusnak fiát, és Jánost, az ő atyafiát, hogy ott az hajóba hálójukat igazgatnák.


verse #20

és legottan hívá őket is. és amazok atyjukat, Zebedeust elhagyván, az hajóba a napi béresekkel követék őt.


verse #21

és bemenének Kafarnaumba, holott legottan szombatokon bemenvén az zsinagógába, tanít vala.


verse #22

és csodálkoznak vala az ő tudományán, mert ő tanít vala úgy, mint kinek hatalma volna, és nem akképpen, mint az írástudók.


verse #23

és vala ott az ő zsinagógájukba egy ember, kibe förtelmes lélek vala. ez felüvölte, mondván:


verse #24

ah, názáretbeli Jézus, mi közünk vagyon nekünk veled? eljöttél-e, hogy elveszess minket? tudlak téged, ki légy: mert bizonnyal Istennek amaz szenti.


verse #25

és megfenyíté őtet Jézus, mondván: némulj meg, és menj ki az emberből!


verse #26

és az förtelmes lélek, őtet megrángatván, és felszóval kiáltván, kimene belőle.


verse #27

és mindnyájan elálmélkodának rajta, úgyannyra, hogy önnön közöttük kérdezkednek vala rajta, mondván: mi dolog ez? micsoda új tudomány ez? mert teljes hatalommal parancsol az förtelmes lelkeknek is, és engednek neki?


verse #28

kihírhevék kedig az ő neve mind egész Galileának közel való tartományin.


verse #29

és legottan kijővén az zsinagógából, jövének Simonnak és Andrásnak házához, Jakabbal és Jánossal.


verse #30

Simonnak kedig napa fekszik vala, mert hideg leli vala. és legottan szólának Jézusnak felőle.


verse #31

és járulván, felállatá őtet, kézen fogván. és az hideg ottan elhagyá, és szolgál vala nekik.


verse #32

este kedig, mikoron a nap elnyugodt volna, minden betegeket hozzá hordanak vala, azokat is, kik ördögtől gyötretnek vala,


verse #33

és mind az egész város az ajtó eleibe gyűlt vala.


verse #34

és sokakat vigaszta meg, kik bántatnak vala különb-különb betegségekkel. és sok ördögöket űze ki. és nem hagy vala szólni az ördögöknek, merthogy ismernék őt.


verse #35

és reggel, még mikoron éjjel volna, felkele, és onnét kimenvén elmegyen vala imádkozni az puszta helyre, és ott imádkozik vala.


verse #36

utána mene Simon, és kik vele valának,


verse #37

és mikoron megtalálták volna őtet, mondának neki: mind tégedet keresnek.


verse #38

mondá nekik: menjünk el imez közel való falukra, hogy ott is prédikáljak, mert arra jöttem ki.


verse #39

és prédikál vala az ő zsinagógájukba, teljes Galileába, és ördögöket űz vala.


verse #40

és jöve őhozzá egy poklos, kervén őtet, térdéhez esvén, és mondván neki: ha akarod, megvigaszthatsz engemet.


verse #41

Jézus kedig megkönyörüle rajta, és kezét kinyújtván illeté őt, és mondá neki. akarom, légy tiszta.


verse #42

és mikoron ezt mondta volna, mindjárást elmene őróla a poklosság, és megtisztula.


verse #43

elbocsátá őtet, és fenyíték alatt meghagyá neki, mondván:


verse #44

lássad, hogy valakinek ne mondjad, de menj el, és mutasd meg magadat az papnak, és vidd fel az te megtisztulásodét, amit Mózes parancsolt nekik bizonyságul.


verse #45

de amaz onnét kimenvén kezde sokat beszélni, és ez beszédet kihirdetni, úgyannyira, hogy immár Jézus nem mehet vala nyilván az városba, hanem kívül, az puszta helyeken vala, és hozzá jőnek vala mindenfelől.

Chapters:


Books