Szent Márknak evangéliuma

chapter 7


Chapters:


verse #1

és gyűlének őhozzá farizeusok, és nékik az írástudók közül, kik jöttenek vala Jeruzsálemből.


verse #2

és mikoron látták volna, hogy némelyek az ő tanítványi kőzül közönséges kezekkel, azaz mosdatlan ennének kenyeret, megszólják vala.


verse #3

mert az farizeusok, és mind az zsidók, különben nem esznek vala, hanem kezüket gyakorta megmossák vala, tartván az ő eleiknek szerzésit.


verse #4

és mikoron a vásárról megjőnek, nem esznek, hanem mosdva. és egyebek is sokak vannak, melyeket elővettenek megtartani. tudnia illik, mint poharaknak, csobánoknak és egyéb ércedényeknek, és ágyaknak mosásit.


verse #5

annakutána kérdék őtet az farizeusok és az írástudók: mire nem járnak az te tanítványid aszerint, mi módon a mi eleink szerzették, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?


verse #6

felele ő, és mondá nekik: jól prófetalt tirólatok, képutálókról Izajás, miképpen meg vagyon írván: ez nép ajkával tisztel engemet, az ő szíve kedig meszze vagyon éntőlem.


verse #7

hiába tisztelnek kedig engemet tanítván emberi tudományokat és parancsolatokat, mert Istennek parancsolatát elhagyván emberi szerzést tartotok:


verse #8

csobánoknak és poharaknak mosásit, és egyebeket is ezekhez hasonlatosokat műveltek.


verse #9

és mond vala nekik: jó, hogy hátravetettétek az Isten parancsolatát, hogy az ti szerzéseteket tartanátok meg.


verse #10

mert Mózes az mondotta: tiszteljed az te atyádat és az te anyádat. és valaki gonoszt mond atyjának avagy anyjának, halállal haljon meg. ti kediglen azt mondjátok:


verse #11

ha ember mondja atyjának avagy anyjának, korbán, azaz ajándék, mely éntőlem leszen, az a te hasznodra járul.


verse #12

és ez okkal nem hagyjátok, hogy ő valami jót tegyen atyjával és anyjával,


verse #13

és semmivé tettétek az isteni parancsolatot a ti szerzésetekért, melyeket szerzettetek, és sokakat ezekhez hasonlatosokat cselekedtek.


verse #14

és mikoron mind az egész sereget hozzá hívta volna, mond vala nekik: halljatok meg engemet mindnyájan, és értsetek meg.


verse #15

semmi nincsen emberen kívül, ki őbele megyen, hogy megfertőztetné őtet, de akik emberből származnak, azok, akik megfertőztetnek embert.


verse #16

akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!


verse #17

és mikoron az házba bement volna, eltávozék az seregtől, kérdék őtet az ő tanítványi ez hasonlatosságról,


verse #18

és mondá nekik: ti is ennyre fogyatkoztatok-e meg értelem nélkül? mégsem értitek-e, hogy valami kívül bemegyen az emberbe, nem fertőztetheti meg őtet,


verse #19

mert nem az szívébe megyen, hanem a hasába, és félfelé való helyen kimegyen belőle, és kitisztul minden étek?


verse #20

mond vala kedig. ami emberből megyen ki, az fertőztet meg embert.


verse #21

mert belül embereknek szívéből származnak gonosz gondolatok, paráznaságok, házasságtörések, emberöldöklések, lopások,


verse #22

fösvénységek, csalárdságok, álnokságok, szégyentelenségek, gonosz szem, átkok, kevélység, bolondság.


verse #23

ezek mind ez gonoszok belül származnak, és embert megfertőztetnek.


verse #24

és onnét felkelvén mene Tírusz és Szidónnak határira, és mikoron házba ment volna, azt akará, hogy senki ne tudja, de el nem enyészheték.


verse #25

mert mihelyen egy asszonyállat halla őfelőle, kinek leánykáját förtelmes lélek gyötri vala, eljöve, és lábához esék.


verse #26

vala kedig az aszzony görög, nemzetségéről szírföníciai. és kéri vala őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából.


verse #27

Jézus kedig mondá neki: hadd elégedjenek meg először a fiak, mert nem alkalmas venni az fiaknak kenyerét, és az ebeknek vetni.


verse #28

felele az asszony, mondá neki: úgy vagyon, Uram, de nem az kölykök is esznek az asztal alatt a fiaknak morzsáiból?


verse #29

és mondá neki: ez beszédért menj el, és az ördög kiment az te leányodból.


verse #30

és mikoron hazament volna, találá az ő leányát, tehát az ördög kiment belőle, és az ágyon fekszik.


verse #31

és ismét kimenvén Tírusz és Szidónnak határiból, jöve Galileai-tenger mellé, Dekapolisznak határi által.


verse #32

és hozának neki egy süketet, és kinek nyelvébe fogyatkozás vala. és kérik vala, hogy kezét rávetné.


verse #33

és mikoron vitte volna őtet az sereg közül félfelé, bocsátá ujjait az ő fülébe, és mikoron pökött volna, illeté az ő nyelvét,


verse #34

és feltekintvén mennyországba, fohászkodék, és mondá neki: effata, azaz nyíljál meg.


verse #35

és legottan megnyilatkozának az ő fülei, és nyelvenek köteli is megszabadulának, és tisztán beszél vala.


verse #36

de parancsolá nekik, hogy valakinek ne mondanák, de mennyivel inkább ő parancsol vala nekik, annyival inkább nagyobban hirdetik vala,


verse #37

és igen elálmélkodnak vala, mondván: mindeneket jól tett, az süketek hogy halljanak, és az némák szóljanak.

Chapters:


Books