Szent Márknak evangéliuma
7. fejezet
1. vers
és gyűlének őhozzá farizeusok, és nékik az írástudók közül, kik jöttenek vala Jeruzsálemből.
2. vers
és mikoron látták volna, hogy némelyek az ő tanítványi kőzül közönséges kezekkel, azaz mosdatlan ennének kenyeret, megszólják vala.
3. vers
mert az farizeusok, és mind az zsidók, különben nem esznek vala, hanem kezüket gyakorta megmossák vala, tartván az ő eleiknek szerzésit.
4. vers
és mikoron a vásárról megjőnek, nem esznek, hanem mosdva. és egyebek is sokak vannak, melyeket elővettenek megtartani. tudnia illik, mint poharaknak, csobánoknak és egyéb ércedényeknek, és ágyaknak mosásit.
5. vers
annakutána kérdék őtet az farizeusok és az írástudók: mire nem járnak az te tanítványid aszerint, mi módon a mi eleink szerzették, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6. vers
felele ő, és mondá nekik: jól prófetalt tirólatok, képutálókról Izajás, miképpen meg vagyon írván: ez nép ajkával tisztel engemet, az ő szíve kedig meszze vagyon éntőlem.
7. vers
hiába tisztelnek kedig engemet tanítván emberi tudományokat és parancsolatokat, mert Istennek parancsolatát elhagyván emberi szerzést tartotok:
8. vers
csobánoknak és poharaknak mosásit, és egyebeket is ezekhez hasonlatosokat műveltek.
9. vers
és mond vala nekik: jó, hogy hátravetettétek az Isten parancsolatát, hogy az ti szerzéseteket tartanátok meg.
10. vers
mert Mózes az mondotta: tiszteljed az te atyádat és az te anyádat. és valaki gonoszt mond atyjának avagy anyjának, halállal haljon meg. ti kediglen azt mondjátok:
11. vers
ha ember mondja atyjának avagy anyjának, korbán, azaz ajándék, mely éntőlem leszen, az a te hasznodra járul.
12. vers
és ez okkal nem hagyjátok, hogy ő valami jót tegyen atyjával és anyjával,
13. vers
és semmivé tettétek az isteni parancsolatot a ti szerzésetekért, melyeket szerzettetek, és sokakat ezekhez hasonlatosokat cselekedtek.
14. vers
és mikoron mind az egész sereget hozzá hívta volna, mond vala nekik: halljatok meg engemet mindnyájan, és értsetek meg.
15. vers
semmi nincsen emberen kívül, ki őbele megyen, hogy megfertőztetné őtet, de akik emberből származnak, azok, akik megfertőztetnek embert.
16. vers
akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
17. vers
és mikoron az házba bement volna, eltávozék az seregtől, kérdék őtet az ő tanítványi ez hasonlatosságról,
18. vers
és mondá nekik: ti is ennyre fogyatkoztatok-e meg értelem nélkül? mégsem értitek-e, hogy valami kívül bemegyen az emberbe, nem fertőztetheti meg őtet,
19. vers
mert nem az szívébe megyen, hanem a hasába, és félfelé való helyen kimegyen belőle, és kitisztul minden étek?
20. vers
mond vala kedig. ami emberből megyen ki, az fertőztet meg embert.
21. vers
mert belül embereknek szívéből származnak gonosz gondolatok, paráznaságok, házasságtörések, emberöldöklések, lopások,
22. vers
fösvénységek, csalárdságok, álnokságok, szégyentelenségek, gonosz szem, átkok, kevélység, bolondság.
23. vers
ezek mind ez gonoszok belül származnak, és embert megfertőztetnek.
24. vers
és onnét felkelvén mene Tírusz és Szidónnak határira, és mikoron házba ment volna, azt akará, hogy senki ne tudja, de el nem enyészheték.
25. vers
mert mihelyen egy asszonyállat halla őfelőle, kinek leánykáját förtelmes lélek gyötri vala, eljöve, és lábához esék.
26. vers
vala kedig az aszzony görög, nemzetségéről szírföníciai. és kéri vala őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából.
27. vers
Jézus kedig mondá neki: hadd elégedjenek meg először a fiak, mert nem alkalmas venni az fiaknak kenyerét, és az ebeknek vetni.
28. vers
felele az asszony, mondá neki: úgy vagyon, Uram, de nem az kölykök is esznek az asztal alatt a fiaknak morzsáiból?
29. vers
és mondá neki: ez beszédért menj el, és az ördög kiment az te leányodból.
30. vers
és mikoron hazament volna, találá az ő leányát, tehát az ördög kiment belőle, és az ágyon fekszik.
31. vers
és ismét kimenvén Tírusz és Szidónnak határiból, jöve Galileai-tenger mellé, Dekapolisznak határi által.
32. vers
és hozának neki egy süketet, és kinek nyelvébe fogyatkozás vala. és kérik vala, hogy kezét rávetné.
33. vers
és mikoron vitte volna őtet az sereg közül félfelé, bocsátá ujjait az ő fülébe, és mikoron pökött volna, illeté az ő nyelvét,
34. vers
és feltekintvén mennyországba, fohászkodék, és mondá neki: effata, azaz nyíljál meg.
35. vers
és legottan megnyilatkozának az ő fülei, és nyelvenek köteli is megszabadulának, és tisztán beszél vala.
36. vers
de parancsolá nekik, hogy valakinek ne mondanák, de mennyivel inkább ő parancsol vala nekik, annyival inkább nagyobban hirdetik vala,
37. vers
és igen elálmélkodnak vala, mondván: mindeneket jól tett, az süketek hogy halljanak, és az némák szóljanak.
Könyvek
