Szent Márknak evangéliuma
6. fejezet
1. vers
és onnét kimenvén jöve az ő hazájába, és követék őtet az ő tanítványi,
2. vers
mikoron kedig a szombat jelen volna, kezde tanítani az zsinagógába, és sokan, kik hallják vala, elálmélkodának, mondván: honnét vannak ennek ezek? és micsoda ez bölcsesség, ki őneki adatott? hogy ilyen csodák lesznek az ő keze által?
3. vers
nemde ez-e amaz ács, Máriának fia? Jakabnak és Józsefnek és Júdásnak és Simonnak atyafia? nemde az ő húgai is itt velünk vannak-e? és megbántatnak vala őbenne.
4. vers
mond vala kedig nekik Jézus: nincsen próféta megutálván, hanem csak az ő hazájába, az ő rokoni és családi között.
5. vers
és nem művelhet vala ott sok csodát, hanem csak hogy kevés betegekre kezét rávetvén meggyógyítá őket.
6. vers
és csodálkozik vala az ő hitetlen voltukon.
7. vers
és eljárja vala a közel való utcákat, tanítván. és előhívá az ő tizenkét tanítványit, kezdé őket kibocsátani kettőnként, és ad vala nekik hatalmat az förtelmes lelkek ellen.
8. vers
és parancsolá nekik, hogy az útra valamit ne vinnének, hanem csak vesszőt. ne zsákot, ne kenyeret, ne pénzt az erszénybe.
9. vers
de hogy sarujuk sólya lenne, és hogy két köntösbe ne öltöznének.
10. vers
és mond vala nekik: valahol házba bementek, ott maradjatok, míg onnét kijöttök.
11. vers
és valaki be nem fogad, és nem hallgat titeket, kimenvén onnét az port is lerázzátok, amely lábatok alatt vagyon, azoknak bizon sagara. bizony mondom nektek, keményebben leszen dolga ítelet napján Szodomáknak és Gomorráknak, hogynemmint az városnak.
12. vers
és azok kimenvén, hirdetik vala, hogy bűnükből kitérnének,
13. vers
és sok ördögöket űznek vala, és sok betegeket kennek vala meg olajjal, és megvigasztnak vala.
14. vers
és meghallá Heródes király ( mert az ő neve elhírhedett vala), és mond vala: amaz János, aki keresztel vala, az támadott fel halottaiból, és azért lesznek őbenne a sok csodák.
15. vers
nékik kedig azt mondják vala, hogy Illés volna, némelyek kedig azt mondják vala, hogy próféta volna, avagy mint egy az próféták közül.
16. vers
mikoron kedig Heródes hallotta volna, mondá: akinek én fejét vevém, János, ez az, ő támadott fel halottaiból.
17. vers
mert ez Heródes, elbocsátván az ő vitézit, Jánosra kezét vetette vala, és fogva tartja vala az tömlöcbe, Heródiásért, ki vala Heródes atyafiának, Fülöpnek felesége, melyet magának feleségül vett vala.
18. vers
mert János azt mondja vala Heródesnek: nem illik neked atyádfia feleségét venned.
19. vers
Heródiás kedig reá tör vala, és akarja vala őtet megölni, de nem teheti vala.
20. vers
mert Heródes féli vala Jánost, tudván, hogy igaz és szent férfiú volna, és tiszteli vala őtet, és őtet hallván sokat fogad vala meg beszédébe, és őtet őremest hallia vala.
21. vers
és mikoron egy alkalmas nap történt volna, mely napon Heródes az ő születésit szolgáltatná, és vacsorát szerzene galileabeli első és fő embereknek és tiszttartóknak.
22. vers
akkoron Heródiásnak leánya bemene. és mikoron Heródes előtt táncolt volna, és Heródesnek és mind akik vele ülnek vala, kellemetes lett volna, mondá a király a leánynak: kérj éntőlem, valamit akarsz, és megadom neked.
23. vers
és megesküvék neki, valamit, úgymond, éntőlem kérendesz, megadom neked, országomnak feléig.
24. vers
amaz kimene, és mondá anyjának: mit kérjek? mondá az anya: János Baptista fejét.
25. vers
és az leány, bemenvén legottan nagy sietséggel az királyhoz, kéré mondván: azt akorom, hogy mindjárást add énnekem egy tálba János Baptista fejét.
26. vers
és bánkódék rajta az király, de miérthogy megesküdött volna, és azokért, kik ott ülnek vala, nem akará az leány kérését hátrahagyni.
27. vers
és mindjárást a király, elbocsátván az hóhért, hagyá, hogy fel hoznák az ő fejét. amaz elmene, fejét vevé neki az tömlöcbe,
28. vers
felhozá egy tálba, és adá azt a leánynak, és az leány adá anyjának.
29. vers
melyet mikoron az ő tanítványi hallotanak volna, eljövének, és elvivék az ő testét, és koporsóba helyhezteték.
30. vers
ennek utána az apostolok Jézushoz gyűlének, és megmondának neki mindeneket, mit műveltenek volna, és miként tanítottanak volna.
31. vers
mondá nekik: jöjjetek el tennen magatok félfelé az puszta helyre, és nyugodjatok egy keveset. mert sok jövők-járók valának, és nem vala ürességük, hogy csak ennének is.
32. vers
és mene hajón a puszta helyre félfelé.
33. vers
és láták őket a seregek, hogy elmennének, és megismerék őtet sokan, és gyalog kijövének minden várasokból, és odafutának ( őket elölvévén), és őhozzá gyűlének.
34. vers
és kijővén Jézus, látá az nagy sereget, és megkeserülé őket. mert valának, miképpen az juhok, kiknek nem volna pásztoruk. és kezdé őket sokakra tanítani.
35. vers
és mikoron immáron az napba sok múlt volna el, járulának az ő tanítványi hozzá, mondván: puszta ez hely, és immár nagy idő múlt el.
36. vers
azért bocsásd el őket, hadd menjenek az közel való falvakba és piacokra, hogy vegyenek kenyeret maguknak, mert nincs mit egyenek.
37. vers
tehát Jézus felele, és mondá nekik: adjatok ti nekik, mit egyenek. és mondának neki: menjünk el, és vegyünk kétszáz pénz ára kenyeret, és adjuk nekik, hogy megegyék?
38. vers
de ő mondá nekik: mennyi kenyeretek vagyon? menjetek el, és lássátok meg. és mikoron megtudták volna, mondának: öt, és két hal.
39. vers
és parancsolá nekik, hogy mind leültetnék őket, elosztogatván az lakodalmakat a zöld füvön.
40. vers
és letelepedének, eloszolván az zöld helyeken néhol százan és néhol ötvenen.
41. vers
és mikoron vette volna az öt kenyereket és az két halat, szemeit az égbe felemelvén megáldá, és megszegé a kenyereket, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe tennék, és a két halat is elosztá mindeniknek.
42. vers
és őnek mindnyájan, és megelégedének.
43. vers
és az hulladékával tizenkét teljes kosarakat vőnek fel, és az halakból is.
44. vers
valának kedig, kik ettenek vala, ötezer táján férfiak.
45. vers
és mindjárást kényszeríté az ő tanítványit, hogy hajóra szállanának, és hogy a vízen általkelvén elöl mennének Betszaidába, míg ő az sereget elbocsátaná.
46. vers
és mikoron elbocsátta volna őket, ő maga az hegyre mene imádkozni.
47. vers
de mikoron este lett volna, az hajó a tenger közepett vala, és ő maga az földön,
48. vers
látá őket, hogy az általmenésbe vesződnének ( mert ellenük való szelük vala), és az éjnek negyed részén jöve őhozzájuk, járván az tengeren. és el akarja vala őket múlnia.
49. vers
de amazok, hogy láták őtet járni az tengeren, azt állíták, hogy valami csalárdság volna, és felüvöltének
50. vers
( mert mindnyájan látják vala őtet), és megháborodának. de mindjárást szóla nekik Jézus, és mondá: bízzatok, én vagyok, ne rettenjetek meg.
51. vers
és hozzájuk mene az hajóba, és elnyugovék a szél, és igen és felette igen álmélkodnak vala, és csodálkoznak vala ő magukba.
52. vers
mert az kenyerekről való dolgokat nem ismerték vala meg, mert az ő szívük megvakulva vala.
53. vers
és mikoron általjutottanak volna, jövének Genezáret földjére, és az partra jutának,
54. vers
de mikoron az hajóból kimentenek volna, legottan megismerék őtet,
55. vers
és mind az egész tartományba mindenfelől eleibe futván kezdék nyoszolyába azokat idestova hordozni, kiknek gonoszul vala dolguk, mikoron meghalloták volna, hogy ott volna.
56. vers
és valahol bemegyen vala az utcákra avagy a városokra avagy az falukra, az utcára vetik vala az betegeket, és kérik vala őtet, hogy csak ruhája peremét illetnék, és valahányan illetik vala, meggyógyulnak vala.
Könyvek
