Szent Márknak evangéliuma
10. fejezet
1. vers
és mikoron onnét felkelt volna, jöve zsidóságnak határira az tartomány által, ki vagyon Jordánon túl, és ismét hozzá gyűlének az seregek, és mint azelőtt szokása vala, tanítja vala őket.
2. vers
holott az farizeusok, hozzá menvén, kérdék őtet: illik-e embernek feleségét elhagyni ( kísértvén őtet),
3. vers
de ő megfelelvén mondá nekik: mit parancsolt nektek Mózes?
4. vers
mondának amazok: Mózes azt hagyta, hogy az elhagyásról cédulát adjunk őneki, és elbocsássuk.
5. vers
és felelé Jézus, mondá nekik: a ti kemény szívetekért írá Mózes azt a parancsolatot,
6. vers
továbbá a teremtésnek kezdetin Isten az embert úgy teremté, hogy ferfiú és asszonyállat lenne.
7. vers
ezert ember elhagyja atyját, anyját, és ragaszkodik feleségéhez,
8. vers
és ketten lesznek egy test. azért immár nem kettő, hanem egy test.
9. vers
annak okáért, amit Isten egybe szerzett, ember el ne válassza.
10. vers
és a házba az ő tanítványi ismét megkérdék őtet ugyanazon dologról,
11. vers
és mondá nekik: valaki elhagyja feleségét, és mást veend, paráznául vétkezik amaz ellen.
12. vers
és ha az asszonyállat elhagyja az ő férjét, és máshoz megyen, paráznául leledzik.
13. vers
és hozának őhozzá gyermekeket, hogy illetné őket. a tanítványok kedig megrongálják vala azokat, akik oda hozzák vala őket.
14. vers
melliet mikoron Jézus látott volna, nem tartá jó kedve, és mondá nekik: bocsássátok hozzám a gyermekeket, ne tiltsátok meg őket, mert ilyeneké az Istennek országa.
15. vers
bizony mondom nektek, valaki nem veendi úgyan Istennek országát mint a gyermek, semmiképpen be nem megyen oda.
16. vers
és mikoron ölébe vette volna őket, kezeit rájuk vetvén megáldja vala azokat.
17. vers
és mikoron kimene az útra, folyamék neki egy eleibe, és terdet hajta neki, és kérdi vala őtet: jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet bírjam?
18. vers
Jézus kedig mondá neki: miért mondasz engem jónak? ha senki a jó, hanem csak az egy, tudnia illik, mint Isten.
19. vers
tudod az parancsolatokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz. hamis tanú ne légy, meg ne csalj valakit, tiszteljed az te atyadatá és anyádat.
20. vers
de amaz felele, mondá neki: Mester, ezeket én megtartottam az én ifjúságomtól fogva.
21. vers
Jézus kedig rátekinte, szereté őtet, és mondá neki: még egy híjával vagy, menj el, adj el mindeneket, amik vannak, osztogasd az szegényeknek, és leszen kincsed mennyországba. aztán jöjj, kövess engemet, keresztedet válladra vévén.
22. vers
de amaz megszomorkodék e beszéden, és bánkódva megyen vala el, mert sok jószággal bír vala.
23. vers
és mikoron Jézus mindenfelé elnézett volna, mondá az ő tanítványinak: mely nehezen mennek azok be Istennek országába, akiknek pénzük vagyon!
24. vers
az tanítványok kedig megcsodálkozának az ő beszédén. de Jézus ismét felele, és mondá nekik: fiaim, vajmi nehéz azoknak Istennek országába bemenni, akiknek reménységük pénzükbe vagyon.
25. vers
könnyebben mehet be a teve az tű likán, hogynemmint a gazdag Istennek országába.
26. vers
amazok kedig felette igen csodálkoznak vala rajta, mondván ő magukba: tehát ki üdvözülhet?
27. vers
Jézus kedig rajok tekinte, és mondá: embereknél lehetetlen, de Istennél nem, mert minden lehető Istennél.
28. vers
és kezdé Péter neki mondani: ím, mi mindeneket elhagytunk, és követtünk tégedet.
29. vers
felelé Jézus, mondá: bizony mondom tinektek, senki nincsen, ki elhagyta vagy házát vagy atyafiait vagy húgait vagy atyját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekit vagy mezőit énértem és az evangéliumért,
30. vers
hogy ki százannyit ne vegyen, mostan ez jelen való időben, házat, atyafiait, húgait, anyjait, gyermekit és mezőit, háborúságszenvedéssel. és az jövendő világon örök életet.
31. vers
sok elsők lesznek kedig utolsók, és utolsók elsők.
32. vers
mennek vala kedig az úton Jeruzsálembe, és Jézus elhallatá vala őket. amazok kedig félnek, és tartanak vala azoktól, kik utánuk valának. de Jézus ismét hozzá vévén a tizenkettőt, kezdé azoknak mondani, amik rá jövendők valának.
33. vers
ím, felmegyünk Jeruzsálembe, és embernek fia elárultatik a papi fejedelmeknek és írástudóknak, és őtet halálra kárhoztatják, népek kezébe adják őtet,
34. vers
és megcsúfolják, és megostorozzák, és megpökdösik őtet, és megölik, de harmadnapon feltámad.
35. vers
és járulának őhozzű Jakab és János, Zebedeusnak fiai, mondván: Mester, azt kívánjuk, hogy amit kérünk tőled, azt tegyed mivelünk.
36. vers
mondá őnekik: mit akartok, hogy tegyek veletek?
37. vers
amazok kedig mondának neki: adjad nekünk, hogy egyikünk jobbodra, másikunk balodra üljünk a te dicsőségedbe.
38. vers
Jézus mondá nekik: nem tudjátok, mit kérjetek, megihatjátok-e a pohárt, kit én megiszom, és az keresztségbe, kibe én keresztelkedem, megkeresztelkedhettek-e?
39. vers
amazok mondának neki: meglehet. mondá nekik Jézus: jóllehet, az pohárt, melyet én iszom, ti is megisszátok, és ugyanazon keresztségbe, kibe én, keresztelkedtek,
40. vers
demaga ülni jobbomra avagy balomra nem én adhatom, de azoknak történik, kiknek meg vagyon szerezve.
41. vers
és mikoron ezt a tíz hallotta volna, bosszankodnak vala Jakabra és Jánosra.
42. vers
Jézus kedig, mikoron őket hozzá hívta volna, mondá nekik: tudjátok-e, hogy akik a népeknek láttatnak parancsolni, hogy azoknak birodalmuk vagyon rajtuk, és akik őközöttük nagyok, hatalmukat jelentik amazokon.
43. vers
demaga nem úgyan leszen tiköztetek, de valaki akar tiközületek lenni nagy közöttetek, leszen ti szolgátok.
44. vers
és valaki akar tiközületek letek első lenni, mindeneteknek szolgája leszen.
45. vers
mert embernek fia sem jött, hogy szolgálnának neki, hanem hogy ő szolgálna, és adna lelket megváltságra sokakért.
46. vers
és jőnek vala Jerikóba. és mikoron a városból, Jerikóból kimennének, és az ő tanítványi és sok sereg vele, Timeus fia, Bartimeus, ki vak vala, ott az útfélen ül vala kodulván.
47. vers
és mikoron hallotta volna, hogy Názáretbeli Jézus volna, kezde üvölteni és mondani: Dávidnak fia, Jézus, könyörülj énrajtam!
48. vers
és sokan megfeddik vala őtet, hogy hallgatna, de amaz naggyal inkább üvölt vala: Dávid fia, könyörülj énrajtam!
49. vers
megálla Jézus, és meghagyá, hogy hozzá hívnák. hívák azért a vakot, és mondának neki: jó elmével légy, kelj fel, amoda hívata téged.
50. vers
amaz kedig palástját elhajítván felkele, és jöve Jézushoz.
51. vers
felelé Jézus, mondá neki: mit akarsz, hogy tegyek veled? mondá a vak: Mester, hogy lássak.
52. vers
mondá neki Jézus: menj el, az te hited üdvözített tégedet. és legottan láta, és Jézus után megyen vala az úton.
Könyvek
