Szent Márknak evangéliuma
5. fejezet
1. vers
és az tengert általkelvén jövének az tartományba, mely mondatik Gadarenorum.
2. vers
és mikoron az hajóból kihágott volna, mindjárást eleibe járula a koporsókból egy ember, ki vala förtelmes léleknek köteles.
3. vers
és lakóhelye a koporsókba vala. és még lánccal is senki őtet meg nem kötözheti vala,
4. vers
mert gyakorta mind béklyókkal, mind lánccal megkötik vala, de az láncot elszaggatja vala, és a béklyókat elrontja vala, és senki őtet meg nem bírhatja vala.
5. vers
mert mindenkoron, éjjel és nappal az hegyekbe és az koporsókba vala, üvöltvén és faggatván magát az kövekhez.
6. vers
ez, még mikoron távol látta volna Jézust, eleibe futa, és imádá őtet, nagy felszóval jöve üvöltvén,
7. vers
és mondá: mi közöm vagyon nekem veled, Jézus, a magasságos Istennek fia? kényszerítelek tégedet az Istenre, hogy ne gyötörj engemet!
8. vers
mert azt mondja vala neki: menj ki, förtelmes lélek, az emberből!
9. vers
és kérdi vala őtet: kicsoda volna neki neve, megfelele, és mondá neki. Légió nekem nevem, mert sokan vagyunk.
10. vers
és igen kéri vala őtet, hogy ki ne űzné onnét az tartományból.
11. vers
őriznek vala kedig ott az hegyek mellett nagy sereg disznót,
12. vers
és kérik vala őtet mindnyájan az ördögök, mondván: bocsáss minket az disznókba, hadd menjünk beléjük!
13. vers
és Jézus mindjárást megengedé nekik. és az förtelmes lelkek, kijővén, menének az disznókba, és mind az egész csorda hirtelenséggel vitetik vala a tengerbe. valának kedig olymint kétezren, és megfulladának az tengerbe.
14. vers
akik őrzik vala kedig őket, elfutának, és hírré tevék az városba és az mezőkön, honnét kijövének, hogy meglátnák, ami történt vala.
15. vers
és jövének Jézushoz, holott megláták az embert, melyet az ördög gyötör vala, hogy veszteg ülne, ruháját rávette volna, és hogy esze is megjött volna, kibe először egy légió ördög vala, és megfélemlének.
16. vers
azok kedig, akik ez dolgot látták vala, megbeszélék nekik, mint történt volna az embernek dolga, melybe az ördög vala, és az disznóknak is.
17. vers
és kezdék Jézust kérni, hogy elmenne az ő határukról.
18. vers
és mikoron az hajóba bement volna, kéri vala őtet, akiből az ördögöt kiűzte vala, hogy vele lenne.
19. vers
Jézus kedig nem engedé, de mondá neki: menjél haza az tieidhez, és hirdesd meg nekik, mely nagyokat Úr teveled tett, és hogy rajtad megkönyörült.
20. vers
amaz elmene, és kezdé prédikálni Dekapoliszba, mely nagyokat Jézus vele tett volna, és mindenek csodálják vala.
21. vers
és mikoron Jézus általkelt volna az túlsó partra, sok sereg jöve hozzá, és vala a víz mellett.
22. vers
és íme, jöve őhozzá egy a zsinagóga fejedelmi közül, kinek Jairus vala neve. és mikoron őtet látta volna, lábához esék,
23. vers
és igen kéri vala őtet, mondván: az én leánykám halálán vagyon, kérlek, hogy jöjj oda, vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon, és éljen.
24. vers
és elmene vele. követi vala kedig őtet sok sereg, úgyannyira, hogy ugyan megszorítanák őtet.
25. vers
és egy asszonyállat, kin vér vala tizenkét esztendőtől fogva,
26. vers
sok gyötrelmet vallott vala sok orvosoktól, és mindenét elköltötte vala, demaga semmi hasznot nem ismert vala, hanem inkább gonoszabbat tett vala magának vele,
27. vers
mikoron Jézust hallotta volna, kerüle a sereg között hátul, és illeté az ő ruháját,
28. vers
mert mond vala önnön magába: csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
29. vers
és legottan megszárada az ő vérének kútfeje. és érzé testébe, hogy megszabadult volna az ostortól.
30. vers
és legottan Jézus, megismervén ő magába, hogy őbelőle jóság származott volna ki, hátrafordula a sereg közé, mond vala: ki illeté az én ruháimat?
31. vers
és az ő tanítványi mondanak vala neki: látod-e, hogy az sereg mindenfelől megszorít tégedet, és azt mondod, ki illete engemet?
32. vers
és elnéz vala mindenfelé, hogy meglátná az asszonyt, mely azt művelte vala.
33. vers
az asszonyállat kedig, félvén és reszketvén, tudja vala, mi lett volna önnön magába, előjöve, leesék előtte, és megmonda neki mindeneket igazán.
34. vers
mondá kedig neki Jézus: leányom, az te hited gyógyított meg tégedet, menj el békességgel, és légy meggyógyult az te ostorodtól.
35. vers
még mikoron ő szólna, jutának az zsinagóga fejedelmétől, kik mondának: az te leányod meghalt, mit bántod továbbá az Mestert?
36. vers
Jézus kedig legottan, hogy hallá az beszédet, kit mondanak vala, mondá a zsinagóga fejedelmének: ne félj, csak higgy!
37. vers
és nem engedé, hogy valaki őtet követné, Pétertől és Jakabtól és Jánostól, ki Jakabnak atyafia, megválva.
38. vers
és jöve az zsinagóga fejedelme házába, látá ott a sokaságot, és hogy igen sírnának és jajgatnának,
39. vers
és bemenvén mondá nekik: mit búsologtok, és mit sírtok? az leány nem halt meg, hanem alszik.
40. vers
és megnevetik vala őtet. ő kediglen, mindeneket onnét kiküldvén, vevé a leánynak atyját és anyját, és azokat, kik vele valának, bemene oda, ahol az leány fekszik vala,
41. vers
és az leánynak kezét fogván mondá neki: talita kum! melyet ha ki megmagyaráz, annyi: leány, mondom neked, kelj fel!
42. vers
és legottan felkele az leány, és jár vala, mert tizenkét esztendős vala. és elcsodálkozának nagy álmélkodással,
43. vers
és igen meghagyá nekik, hogy valaki ezt meg ne tudná. és hagyá, hogy adnának a leánynak valami ennivalót.
Könyvek
