Szent Márknak evangéliuma
15. fejezet
1. vers
és mindjárást reggel a papi fejedelmek, tanácsot tartván a főnépekkel, az írástudókkal és mind az egész gyülekezettel, Jézust megkötözve vivék, és adák Pilátusnak.
2. vers
és kérdé őtet Pilátus: te vagy-e az zsidóknak királya? de ő felele, mondá neki: te mondod.
3. vers
és az papi fejedelmek vádolják vala őtet sokakról.
4. vers
Pilátus kedig ismét kérdé őtet, mondván: nem felelsz-e valamit? íme, mely sokakat tanulnak teellened?
5. vers
Jézus kedig azután semmit nem felele, úgyannyira, hogy megcsodálkoznék rajta Pilátus.
6. vers
továbbá, az ünnepre szokott vala nekik egy foglyot elbocsátani, akit ők kívántanak volna.
7. vers
vala kedig akkoron egy, ki mondatik vala Barabásnak, mely valami háborúságszerzőkkel fogva vala, hogy ott a háborúságnak idején halált tett vala.
8. vers
és mikoron a sereg felüvöltött volna, kezdék kérni, hogy tenné, mi módon mindenkoron azelőtt tett volna velük.
9. vers
Pilátus kedig felele nekik, és mondá. akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidóknak királyát?
10. vers
mert tudja vala, hogy irigységből árulták volna neki a papi fejedelmek.
11. vers
de a papi fejedelmek ráindíták a sereget, hogy inkább Barabást bocsátaná el nekik.
12. vers
Pilátus kedig ismét felelvén mondá nekik: mit akartok, hogy tegyek tehát annak, kit mondotok zsidóknak királyának?
13. vers
amazok ismét felüvöltének: feszítsed azt!
14. vers
Pilátus kedig mond vala nekik: micsoda gonoszt művelt? amazok annál inkább üvöltik vala: feszítsed őtet!
15. vers
Pilátus kedig akarván eleget tenni az seregnek, elbocsátá nekik Barabást, Jézust kedig, megostoroztattat, kezükbe adá, hogy megfeszíttetnék.
16. vers
a vitézek kedig elvivék őtet be a palotába, mely az tanácsház is vala, és odahívák mind az egész sereget,
17. vers
és bársonyba öltözteték őtet, és tövisből font koronát tőnek az ő feje körül.
18. vers
és kezdék üdvözölni őtet: üdvözlégy, zsidóknak királya!
19. vers
és az ő fejét náddal verik vala, és rápöknek vala, és terdüket letévén imádják vala őtet.
20. vers
és mikoron megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték a bársonyból, és öltözteték az önnön ruháiba. és elvivék őtet, hogy megfeszítenék.
21. vers
és kényszerítének némi Simon nevűt is, ki ott előmenne, Cirenéből valót, ki a mezőből jő vala, Alexandernek és Rufusznak atyját, hogy felemelné az ő keresztit.
22. vers
és vivék őtet a Golgota helyre, melyet ha megmagyarázzák, kopasztó helynek mondatik.
23. vers
és adának neki innia keserített bort mirhával, de ő nem akara venni.
24. vers
és mikoron megfeszítették volna őtet, megoszták az ő ruháit, sorsot bocsatván rajta, ki mit venne.
25. vers
vala kedig három óra, és megfeszíték őtet.
26. vers
és az ő ügyének írása imígy vala felül megírván: zsidóknak királya.
27. vers
és ővele megfeszítének két tolvajt is, egyet jobbjára, másikat bal felől.
28. vers
és beteljesedék az írás, ki azt mondja: és az álnokok közibe számláltaték.
29. vers
és akik onnét előmennek vala, rútolják vala őtet, ingatván fejüket és mondván: vah, ki eltöröd az templomot, és harmadnapon felépíted,
30. vers
tartsd meg magadat, szállj le az keresztfáról!
31. vers
azonképpen a papi fejedelmek is csúfolják vala önköztük az írástudókkal, és mondnak vala: egyebeket megtartott, ő magát nem tarthatja meg.
32. vers
az a Krisztus, királya Izraelnek, szálljon le a keresztfáról, hadd lássuk, és higgyük! és akik megfeszíttettek vala vele, azok is szidalmazzák vala őtet.
33. vers
de mikoron hat óra lett volna, sötétségek támadának mind az egész földön kilenc óráig,
34. vers
és kilenc óra, felüvölte Jézus nagy szóval, mondván: eloi, eloi, lamma szabaktáni, melyet ha ki megmagyaráz, az: én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
35. vers
és azok közül nékik, kik ott állnak vala, mikoron ezt hallották volna, mondanak vala: ím, Illést hívja.
36. vers
előjárula kedig egyik, és spongyát ecettel megtölté, és nádszálba tévén innia nyújta neki, mondván: hadd lássuk, ha eljő Illés, hogy levegye őtet!
37. vers
Jézus kedig nagy szóval felkiáltván, lelkét kiereszté.
38. vers
és a templomnak superlája két részre szakada, onnét felül mind ide alá.
39. vers
és mikoron látta volna centúrió, ki ott ellenébe áll vala, hogy oly nagy üvöltéssel eresztette volna ki lelkét, mondá: bizony ez ember Istennek fia vala.
40. vers
valának kedig ott asszonyállatok is, kik távol nézik vala, kik között vala Mária Magdolna, és kis Jakabnak és Józsefnek anyja, Mária, és Szalome,
41. vers
melyek még mikoron Jézus Galileába volt volna, követték vala őtet, és szolgáltanak vala neki, több asszonyok is sokan, kik együtt jöttenek vala fel vele Jeruzsálembe.
42. vers
és mikoron immár az este eljött volna, miérthogy húsvétra való készülésnek napja vala, ki az szombat előtt vagyon.
43. vers
eljöve József, ki vala Arimateából való városból, tisztességes tanácsbeli ember, ki Istennek országát ő is várja vala. ez magát megbátorítván bemene Pilátushoz, megkéré tőle Jézusnak testét.
44. vers
Pilátus kedig elcsodálkozék rajta, ha immár meghalt volna.
45. vers
és centúriót hozzá hívatván megkérdé tőle, ha régen halt volna meg, és az dolgot centúriótól mikoron megtudta volna., Jézus testét adá Józsefnek.
46. vers
és ő vőn gyolcsot, és az keresztfáról mikoron levette volna, beletakará, és helyhezteté az koporsóba, mely kivágatott vala a kősziklából, és követ fordíta a koporsó ajtajára.
47. vers
és Mária Magdolna és József Mária, nézik vala, hova helyheztetnék.
Könyvek
