Szent Márknak evangéliuma
capítulo 15
verso 1
és mindjárást reggel a papi fejedelmek, tanácsot tartván a főnépekkel, az írástudókkal és mind az egész gyülekezettel, Jézust megkötözve vivék, és adák Pilátusnak.
verso 2
és kérdé őtet Pilátus: te vagy-e az zsidóknak királya? de ő felele, mondá neki: te mondod.
verso 3
és az papi fejedelmek vádolják vala őtet sokakról.
verso 4
Pilátus kedig ismét kérdé őtet, mondván: nem felelsz-e valamit? íme, mely sokakat tanulnak teellened?
verso 5
Jézus kedig azután semmit nem felele, úgyannyira, hogy megcsodálkoznék rajta Pilátus.
verso 6
továbbá, az ünnepre szokott vala nekik egy foglyot elbocsátani, akit ők kívántanak volna.
verso 7
vala kedig akkoron egy, ki mondatik vala Barabásnak, mely valami háborúságszerzőkkel fogva vala, hogy ott a háborúságnak idején halált tett vala.
verso 8
és mikoron a sereg felüvöltött volna, kezdék kérni, hogy tenné, mi módon mindenkoron azelőtt tett volna velük.
verso 9
Pilátus kedig felele nekik, és mondá. akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidóknak királyát?
verso 10
mert tudja vala, hogy irigységből árulták volna neki a papi fejedelmek.
verso 11
de a papi fejedelmek ráindíták a sereget, hogy inkább Barabást bocsátaná el nekik.
verso 12
Pilátus kedig ismét felelvén mondá nekik: mit akartok, hogy tegyek tehát annak, kit mondotok zsidóknak királyának?
verso 13
amazok ismét felüvöltének: feszítsed azt!
verso 14
Pilátus kedig mond vala nekik: micsoda gonoszt művelt? amazok annál inkább üvöltik vala: feszítsed őtet!
verso 15
Pilátus kedig akarván eleget tenni az seregnek, elbocsátá nekik Barabást, Jézust kedig, megostoroztattat, kezükbe adá, hogy megfeszíttetnék.
verso 16
a vitézek kedig elvivék őtet be a palotába, mely az tanácsház is vala, és odahívák mind az egész sereget,
verso 17
és bársonyba öltözteték őtet, és tövisből font koronát tőnek az ő feje körül.
verso 18
és kezdék üdvözölni őtet: üdvözlégy, zsidóknak királya!
verso 19
és az ő fejét náddal verik vala, és rápöknek vala, és terdüket letévén imádják vala őtet.
verso 20
és mikoron megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték a bársonyból, és öltözteték az önnön ruháiba. és elvivék őtet, hogy megfeszítenék.
verso 21
és kényszerítének némi Simon nevűt is, ki ott előmenne, Cirenéből valót, ki a mezőből jő vala, Alexandernek és Rufusznak atyját, hogy felemelné az ő keresztit.
verso 22
és vivék őtet a Golgota helyre, melyet ha megmagyarázzák, kopasztó helynek mondatik.
verso 23
és adának neki innia keserített bort mirhával, de ő nem akara venni.
verso 24
és mikoron megfeszítették volna őtet, megoszták az ő ruháit, sorsot bocsatván rajta, ki mit venne.
verso 25
vala kedig három óra, és megfeszíték őtet.
verso 26
és az ő ügyének írása imígy vala felül megírván: zsidóknak királya.
verso 27
és ővele megfeszítének két tolvajt is, egyet jobbjára, másikat bal felől.
verso 28
és beteljesedék az írás, ki azt mondja: és az álnokok közibe számláltaték.
verso 29
és akik onnét előmennek vala, rútolják vala őtet, ingatván fejüket és mondván: vah, ki eltöröd az templomot, és harmadnapon felépíted,
verso 30
tartsd meg magadat, szállj le az keresztfáról!
verso 31
azonképpen a papi fejedelmek is csúfolják vala önköztük az írástudókkal, és mondnak vala: egyebeket megtartott, ő magát nem tarthatja meg.
verso 32
az a Krisztus, királya Izraelnek, szálljon le a keresztfáról, hadd lássuk, és higgyük! és akik megfeszíttettek vala vele, azok is szidalmazzák vala őtet.
verso 33
de mikoron hat óra lett volna, sötétségek támadának mind az egész földön kilenc óráig,
verso 34
és kilenc óra, felüvölte Jézus nagy szóval, mondván: eloi, eloi, lamma szabaktáni, melyet ha ki megmagyaráz, az: én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
verso 35
és azok közül nékik, kik ott állnak vala, mikoron ezt hallották volna, mondanak vala: ím, Illést hívja.
verso 36
előjárula kedig egyik, és spongyát ecettel megtölté, és nádszálba tévén innia nyújta neki, mondván: hadd lássuk, ha eljő Illés, hogy levegye őtet!
verso 37
Jézus kedig nagy szóval felkiáltván, lelkét kiereszté.
verso 38
és a templomnak superlája két részre szakada, onnét felül mind ide alá.
verso 39
és mikoron látta volna centúrió, ki ott ellenébe áll vala, hogy oly nagy üvöltéssel eresztette volna ki lelkét, mondá: bizony ez ember Istennek fia vala.
verso 40
valának kedig ott asszonyállatok is, kik távol nézik vala, kik között vala Mária Magdolna, és kis Jakabnak és Józsefnek anyja, Mária, és Szalome,
verso 41
melyek még mikoron Jézus Galileába volt volna, követték vala őtet, és szolgáltanak vala neki, több asszonyok is sokan, kik együtt jöttenek vala fel vele Jeruzsálembe.
verso 42
és mikoron immár az este eljött volna, miérthogy húsvétra való készülésnek napja vala, ki az szombat előtt vagyon.
verso 43
eljöve József, ki vala Arimateából való városból, tisztességes tanácsbeli ember, ki Istennek országát ő is várja vala. ez magát megbátorítván bemene Pilátushoz, megkéré tőle Jézusnak testét.
verso 44
Pilátus kedig elcsodálkozék rajta, ha immár meghalt volna.
verso 45
és centúriót hozzá hívatván megkérdé tőle, ha régen halt volna meg, és az dolgot centúriótól mikoron megtudta volna., Jézus testét adá Józsefnek.
verso 46
és ő vőn gyolcsot, és az keresztfáról mikoron levette volna, beletakará, és helyhezteté az koporsóba, mely kivágatott vala a kősziklából, és követ fordíta a koporsó ajtajára.
verso 47
és Mária Magdolna és József Mária, nézik vala, hova helyheztetnék.
Libros
