Szent Márknak evangéliuma
capítulo 8
verso 1
akkoron az napokba, mikoron az sereg sok volna, és nem volna mit enniük, hozzá hívván Jézus az ő tanítványit, mondá nekik:
verso 2
szánom ez sereget, mert immár harmadnapja, hogy nálam vannak, és nincs mit enniük,
verso 3
hogyha kedig éhen bocsátom el őket házukhoz, megfogyatkoznak az úton. mert nékik őközülük messzünnét jöttenek.
verso 4
felelének az ő tanítványi neki: honnét elégítheti meg itt ezeket valaki kenyerekkel ez pusztába?
verso 5
és kérdé őket: hány kenyeretek vagyon? amazok felelének, és mondának: hét.
verso 6
és parancsolá az seregnek letelepedni az földön. és vévén az hét kenyereket, mikoron hálát adott volna, megszegé, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe raknák. és az sereg eleibe tevék.
verso 7
és vala kevés halacskájuk is. és mikoron megáldotta volna azokat is, hagyá, hogy eleikbe raknák.
verso 8
őnek kedig, és megelégedének, és szedének az hulladekiból, kik megmaradtanak vala, hét kosarakat.
verso 9
valának kedig, akik ettenek vala, olymint négyezren. és elbocsátá őket.
verso 10
és legottan hajóra szálla az ő tanítványival, és jöve Dalmanuta részeibe.
verso 11
és az farizeusok, kijővén, kezdének vele vetekedni, kervén őtőle jelt mennyországból, kísértvén őtet.
verso 12
és mikoron felfohászkodott volna az ő lelkébe, mondá: miért kér ez e nemzetség jelt? bizony, mondom nektek, nem adatik ez nemzetségnek jeli.
verso 13
és őket elhagyván ismét bemene a hajóba, és a vizet általkelvén elmene.
verso 14
és az tanítványok elfelejték vala kenyeret vinni. és egy kenyereknél több nem vala velük a hajóba.
verso 15
és parancsolá nekik, mondván: lássátok, hogy óvjátok meg magatokat a farizeusoknak kovászitól, és Heródesnek kovászitól!
verso 16
és vetekednek vala önnönköztük, mondván: nincsen kenyerünk.
verso 17
melyet Jézus megismervén, mondá nekik: mit vetekedtek azon, hogy nincsen kenyeretek? mégsem veszitek-e eszetekbe, és nem értitek-e? mégis vak-e az ti szívetek?
verso 18
szemetek lévén nem néztek, és fületek lévén nem hallotok, és nem emlékeztek-e?
verso 19
mikoron az öt kenyért szegém ötezer ember közibe, hány kosárt szedétek tele az hulladékkal? mondának neki: tizenkettőt.
verso 20
mikoron kedig az hetet szegém meg négyezer ember közibe, hány tele kosárt veték az hulladékából? amazok mondának: hetet.
verso 21
és mondá nekik: mire hát, hogy nem értetek?
verso 22
és mikoron jött volna Betszaidában, hozának hozzá egy vakot, és kérik vala őtet hogy, illetné azt.
verso 23
és az vaknak az kezét megfogván vivé őtet a piac kívül, és mikoron szemébe pökött volna, és kezeit rávetette volna, kerde őtet, ha látna valamit.
verso 24
és mikor látást vett volna, mondá: látom az embereket, mert miképpen a fákat nézem, hogy járnak.
verso 25
annakutána ismét veté kezeit az ő szemeire, és tevé, hogy megjőne szeme világa. és megjöve, és immár lát vala nyilván mindeneket.
verso 26
és elbocsátá őtet az ő házához, mondván: se az piacra ne menj, se az piacon ne mondjad valakinek.
verso 27
és elmene Jézus, az ő tanítványi is vele Cezáreának piacira, ki mondatik Fülöpnek. és az úton kérdé az ő tanítványit, mondván nekik: kinek mondanak emberek, hogy vagyok én?
verso 28
amazok kedig felelének: János Baptistának, és nékik Illésnek, és némelyek ismét egynek az próféták közül.
verso 29
és ő mondá nekik: ty kedig kinek mondotok engemet? felelé Péter kedig, mondá neki: te vagy az Krisztus.
verso 30
és megfenyíté őket, hogy valakinek ne mondanák azt őfelőle.
verso 31
és kezdé őket tanítani, miképpen embernek fiának sokat kellene szenvedni, és gonosznak ítéltetni a fő népektől és az papi fejedelmektől és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnap után feltámadni,
verso 32
és ez beszédet nyilván szólja vala. megfogá őtet Péter, kezdé feddeni,
verso 33
de ő hátrafordula, és az ő tanítványit megtekintvén megfeddé Pétert, mondván: menj utánam, sátán, mert nem érted azt, ami Istené, hanem ami embereké.
verso 34
és mikoron hozzá hívta volna az sereget az ő tanítványival egyetembe, mondá nekik: valaki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye fel keresztit, és kövessen engemet!
verso 35
mert valaki meg akarja tartani lelkét, elveszti őtet, valaki kedig elvesztendi lelkét énértem és az evangéliumért, az tartja meg azt.
verso 36
mert mit használ embernek, ha mind ez világot megnyeri, és lelkét elveszti?
verso 37
avagy mit adhat ember, kivel lelkét megváltsa?
verso 38
mert valaki szégyell engemet és az én beszédimet, ez nem tiszta, förtelmes és bűnös nemzetség között, embernek fia is szégyelli azt, mikoron eljő az ő atyjának dicsőségébe, az szent angyalokkal.
Libros
