Szent Márknak evangéliuma
capítulo 14
verso 1
annakutána kedig, az húsvét és az napok, kik kelt kenyérnek mondatnak, valának eljövendők. és a papi fejedelmek és az írástudók keresik vala, miképpen Jézust csalárdsággal megfognák, és megölnék,
verso 2
és mondanak vala: ne ez ünnepnapon, hogy ne legyen támadás a népek között.
verso 3
és mikoron volna Betániába, poklos Simon házánál, és letelepedett volna, eljöve egy asszonyállat, kinél vala alabástromba nárduskenet, tiszta, nem elegyített. és az alabástromot megtörvén, neki fejére öntötte.
verso 4
valának kedig nékik, kik ezt ő magukba bosszulják vala, mondván: mire való ez kenetnek kára?
verso 5
mert ezt eladhatták volna többen háromszáz pénznél, az szegényeknek oszthatták volna, és zúgódnak vala az asszony ellen.
verso 6
de mondá Jézus: hagyjátok el őtet, mire vagytok neki bántására? jó művelkedet művelkedék énvelem.
verso 7
mert szegények mindenkoron vannak veletek, és amikor akarjátok, jól tehettek velük, de én nem mindenkoron leszek veletek.
verso 8
amit tehetett, azt művelte ez asszony, mert elölvette az én testemet, hogy megkenné a temetésre.
verso 9
bizony mondom nektek, vahol megprédikálják ez evangéliumot mindez világon, ezt is megmondják az ő emlékezetére, hogy ezt művelte.
verso 10
és Júdás Iskariót, a tizenkettő közül egy, elmene a papi fejedelmekhez, hogy őtet nekik árulná.
verso 11
melyet mikoron hallának amazok, örülének rajta, és fogadának neki, hogy pénzt adnának. és azon igyekezik vala, mi módon jó okkal nekik árulhatná.
verso 12
és első napon, ki mondatik kelt kenyérnek, mikoron húsvéttal áldoznak, mondanak neki az ő tanítványi: hova akarod, hogy menjünk, és megszerezzük, hol megegyed az húsvétot?
verso 13
és elbocsáta kettőt az ő tanítványi közül, és mondá nekik: menjetek el a városba, és előtökbe járul egy ember, ki egy korsót tele viszen vízzel. az után menjetek,
verso 14
és valahova bemegyen, mondjátok meg ott az családos embernek: Mester mondja, hol vagyon a ház, kibe megegyem a húsvétot az én tanítványimmal?
verso 15
és ő mutat nektek egy vacsoráló helyet, nagyot, megterítettet és készet, ott szerezzétek meg nekünk.
verso 16
elmenének a tanítványok, jövének az városba, és azonképpen találák, mi módon nekik mondta vala, és megszerzék az húsvétot.
verso 17
és mikoron immáron este volna, eljöve Jézus a tizenkettővel.
verso 18
és mikoron letelepedtenek volna, és ennének, mondá Jézus: bizony mondom nektek, hogy egy közületek, ki velem eszik, elárulandó engemet.
verso 19
amazok ezen megszomorodának, és kezdének fejenként mondani: nemde én-e? és mások is: nemde én-e?
verso 20
ő kedig felelvén mondá nekik: egy az tizenkettő közül, ki az tálba nyúl velem.
verso 21
jóllehet, embernek fia elmegyen, miképpen megírták róla, de jaj annak az embernek, ki által embernek fia elárultatik. jobb volt volna annak, hogyha nem született volna az ember.
verso 22
és mikoron ennének, vevé Jézus az kenyeret, és mikoron megáldotta volna, megszegé, és nekik adá, és mondá: vegyétek, egyétek, ez az én testem.
verso 23
és vevén az pohárt is, mikoron hálát adott volna, nekik adá. és mindnyájan ivának belőle,
verso 24
és mondá nekik: ez az én vérem, új törvényre, ki sokakért kiontatik.
verso 25
bizony mondom nektek, ezután nem iszom ez szőlőtőnek gyümölcséből, mindaz napiglan, míglen amaz újat iszom Istennek országába.
verso 26
és mikoron dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olaj-hegyre.
verso 27
és mondá nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. mert meg vagyon írván: megverem a pászort, és az juhok eloszolnak.
verso 28
de minekutána feltámadok, elölveszlek titeket Galileába.
verso 29
Péter kedig mondá neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
verso 30
és mondá neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ma, ez éjjel, minekelőttte kakas kétszer énekel, háromszor tagadsz meg engemet.
verso 31
amaz annál keménybben mondja vala: sőt, ha együtt kell meghalnom veled is, meg nem tagadlak tégedet. és mindnyájan úgyan mondanak vala.
verso 32
és jövének az helyre, ki mondatik Getszemáni. és mondá az ő tanítványinak: üljetek le itt, míg továbbmegyek, és imádkozom.
verso 33
és vevé Pétert, Jakabot és Jánost vele, és kezde rettegni és gyötretni,
verso 34
és mondá nekik: szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és vigyázzatok.
verso 35
és egy kevéssé tovább mene, leborula az földre, és imádkozék, hogy ha lehetséges volna, múlnék el tőle az óra, és mond vala:
verso 36
Atyám, Atyám, mindenek lehetők vannak nálad, vedd el éntőlem ez pohárt, demaga nem, amit én akarok, hanem amit te.
verso 37
és eljöve, alván találá őket, és mondá Péternek: Simon, aludsz-e? nem vigyázhatál-e egy óráig?
verso 38
vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. jóllehet, a lélek kész, de a test gyarló.
verso 39
és ismét továbbmenvén imádkozik vala, és ugyanazon beszédet mondá.
verso 40
és megtérvén ismét alván találá őket. mert az ő szemük megnehezedtek vala, és nem tudnak vala mit felelni neki.
verso 41
eljöve harmadszor is, és mondá nekik: aludjatok immár és nyugodjatok,
verso 42
igaz, elég. eljött az óra, íme embernek fia bűnösök kezébe adatik. keljetek fel, menjünk el. íme elközelgett, aki engemet elárul.
verso 43
és legottan, még mikoron ő szólna, előjárula Júdás, ki egy vala az tizenkettő közül, és ővele sok sereg, tőrökkel és dorongokkal, a papi fejedelmektől, az írástudóktól és a fő népektől.
verso 44
és aki árulja vala őtet, adott vala nekik közjelt, mondván: valakit megcsókolok, az az, fogjátok meg őtet, és okkal vigyétek.
verso 45
és mikoron eljutott volna, legottan hozzá járula, és mondá neki: Mester, Mester, és megcsókolá őtet.
verso 46
amazok kedig mindjárást hozzányúlának, és megfogák őtet.
verso 47
egy kedig azok közül, kik ott állnak vala, tőrét kivonván hozzáüté a papi fejedelem szolgájához, és elvágá a jobb fülét.
verso 48
Jézus kedig felele, és mondá nekik: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek tőrökkel és dorongokkal engemet megfogni,
verso 49
naponként nálatok valék tanítván a templomba, és nem fogátok meg engemet, de ezek arra lesznek, hogy beteljesedjenek az írások.
verso 50
és a tanítványok őtet elhagyván mind elfutának,
verso 51
és egy ifjúcska követi vala őtet, ki az mezítelen testét gyolccsal környékezte vala be, és a több ifjak őtet megkapák.
verso 52
amaz kedig, az gyolcsot nekik hagyván, mezítelen futa el tőlük.
verso 53
és vivék Jézust a papi fejedelemhez, melyhez gyűlenek a több papi fejedelmek is, az írástudók és az főnépek.
verso 54
Péter kedig követi vala őtet tavol, mindaddig, mígnem juta a papi fejedelem palotájába, és ott ül vala a szolgákkal, fűtözik vala arcul a világra.
verso 55
a papi fejedelmek kedig és mind az egész tanács, keresnek vala Jézus ellen bizonyságot, mi módon őtet megölhetnék, és nem lelnek vala,
verso 56
és jóllehet sokan tanúltak vala rá hamisan, de nem valának azok elég alkalmas tanúk.
verso 57
és nékik felkelnek vala, és hamisan tanulnak vala ellene, mondván:
verso 58
mi hallottuk, hogy azt mondotta: én elrontom ez templomot, melyet kézzel csináltanak, és harmadnap után építek másikat, nem kézzel csináltat.
verso 59
és ezenképpen mégsem valának eleg alkalmasak azoknak tanúsági.
verso 60
de felkelvén a papi fejedelem közikbe, kérdi vala Jézust mondván: nem felelsz-e valamit? micsoda tanúságot mondnak ezek teellened?
verso 61
de Jézus csak hallgat vala, és semmit nem felel vala. ismét a papi fejedelem megkérdé őtet, és mondá neki: te vagy-e az Krisztus, az áldott Istennek fia?
verso 62
Jézus kedig mondá: én vagyok, és meglátjátok embernek fiát Istennek hatalmának jobbja felől ülni, és eljőni az égnek ködeibe.
verso 63
a papi fejedelem kedig, megszakasztván az ő ruháit, mondá: mi szükség több tanúság ezeknél?
verso 64
ím, hallátok a káromlást, mi tetszik nektek? amazok kedig mindnyájan kárhoztatják vala őtet, hogy méltó volna halálra.
verso 65
és nékik kezdék őtet megpökdösni, és orcáját bekötni, és arcul csapdosni, és mondani neki: mondj jövendőt! és az szolgák arcul csapdossák vala őtet.
verso 66
és mikoron volna Péter alatt a palotába, eljöve a papi fejedelemnek szolgálóleányi közül egy,
verso 67
és mikoron látta volna, hogy Péter ott fűtöznék, rátekinte, és mondá neki: te is az názáretbeli Jézussal valál-e?
verso 68
de ő megtagadá, mondván: nem ismerem, sem tudom, mit mondasz. és kimene az ajtó eleibe, és kakas szóla.
verso 69
és a leány, mikoron látta volna őtet, kezdé ismét mondani azoknak, kik ott állnak vala: ez azok közül való.
verso 70
de ő ismét megtagadja vala. és egy kevés vártatva, akik ott állnak vala, mondanak vala Péternek: bizony azok közül való vagy, mert Galileából való vagy, szód is olyan vagyon.
verso 71
de amaz kezde szabódni és esküdni: nem ismertem az embert, akiről szóltok.
verso 72
és ismét kakas szóla. és megemlékezék Péter az beszédről, melyet mondott vala neki Jézus: minekelőtte kakas szólal kétszer, háromszor tagadsz meg engemet. és kezde sírni.
Libros
