Szent Márknak evangéliuma
capítulo 16
verso 1
és mikoron elmúlt volna a szombat, Mária Magdolna, Jakab és Szalome Mária vőnek kenetet, hogy eljőnének, és Jézust megkennék.
verso 2
és igen reggel, első szombatnak napján jövének az koporsóhoz, immár napkeletkor.
verso 3
és mondanak vala önköztük: ki emeli fel nekünk a követ a koporsó ajtajáról?
verso 4
és mikoron odatekintettek volna, láták, hogy az követ elemelték volna onnét, mely igen nagy vala.
verso 5
és mikoron bementenek volna a koporsóba, látának egy ifjat, ki ülne jobb felől, öltöztetett fehér ruhába, és megfélemlének.
verso 6
de az mondá nekik: ne féljetek, a Názáretbeli Jézust keresitek, ki megfeszíttetett volt? feltámadott, nincsen itt. ihol az hely, hol őtet helyheztették volt.
verso 7
de menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványinak és Péternek, hogy ő elölveszen Galileába, ott látjátok meg őtet, miképpen megmondta nektek.
verso 8
és elmenvén, hamar elfutának a koporsótól. mert félnek és csodálkoznak vala, és senkinek semmit nem mondanak vala, mert félnek vala.
verso 9
mikoron kedig feltámadott volna Jézus, első szombaton reggel. először megjelenék Mária Magdolnának, kiből a hét ördögöt kiűzte vala.
verso 10
az elmenvén meghirdeté azoknak, kik vele valának, síróknak és szomorkodóknak.
verso 11
és mikoron azok hallották volna, hogy élne, és őtőle láttatott volna, nem hivék.
verso 12
annakutána kedig őközülük kettő, mikoron járnának, megjelenék más ábrázatba nekik, midőn a mezőbe mennének.
verso 13
azok is elmenének, meghirdeték a többinek, és azoknak sem hínek.
verso 14
annakutána mikoron az tizenegy együtt letelepedtenek volna, megjelenék nekik, és megfeddé az ő hitetlen voltukat, és kemény szívüket, hogy azoknak, kik látták volna, hogy feltámadott, nem hitték volna.
verso 15
és mond vala nekik: menjetek el mind ez széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtett állatnak,
verso 16
valaki hiszi, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki kedig nem hiszi, kárhozik.
verso 17
továbbá akik hiszik, ez jelek követik őket: az én nevembe ördögöket űznek, új nyelven szólnak,
verso 18
kígyókat felvesznek, és ha valami halálos italt isznak, nem árt nekik, kezüket a betegekre vetik, és meggyógyulnak.
verso 19
annak okáért mikoron Úr nekik ezeket szólta volna, mennybe véteték, és ül Istennek jobbjára.
verso 20
amazok kedig elmenvén prédikálnak, mindenik Úr velük együtt cselekedvén, és az ő beszédüket megerősítvén az őket követő csodatételekkel.
Libros
